Szóösszetétel

A nyelvészetben a „szóösszetétel” (latinul compositio) terminus a szókészlet egyik nyelven belüli gyarapításának az eszközét, a szóalkotás egyik módját nevezi meg. Az összetétel nyelvtől is függően két vagy több önállóan is használható szóból, esetleg ilyen szóból és nem önálló szóelemből, vagy nem önálló szóelemekből történik. Ezek a szavak/szóelemek olykor megtartják, máskor részben vagy teljesen elveszítik jelentésüket egy új lexikai egység jelentésének javára.Keszler 2000, 324–338. o.Kiefer 2006, 42–44. o.Gerstner 2006, 326–328. o.Cs. Nagy 2007, 295–302. o.Bussmann 1998, 221–222. o.Crystal 2008, 96. o.Dubois 2002, 105–106. o.Grevisse – Goosse 2007, 190–199. o.Bidu-Vrănceanu 1997, 119–120. o.

A szóösszetétel körülményeit tekintve egyes összetett szavak mondaton belül keletkeztek úgy, hogy leginkább szerkezeti, ritkábban szórendi okból gyakran egymás mellett állva, és egyre inkább specializálódó jelentésben fokozatosan összeforrtak. Más összetett szavakat tudatosan, mondaton kívül, már létező minták alapján alkottak, és ez a szóalkotási mód továbbra is él.

A szóösszetétel termékenysége egyéb szóalkotási módokhoz képest nagy mértékben különbözhet nyelvek szerint. Csökkenő sorrendjében megemlíthetők a német nyelv, az angol, a spanyol, a francia, a latin. A kreol tok piszin nyelvben a szóösszetétel rendkívül termékeny.Bussmann 1998, 1203. o. A magyar nyelvben Gerstner 2006 szerint egyike a legtermékenyebb szóalkotási módoknak, Cs. Nagy szerint a legtermékenyebb, azonban a latinban és az újlatin nyelvekben sokkal kevésbé az.

A szóösszetételt általában bizonyos alaktani, mondattani és szemantikai, az adott nyelvre jellemző szabályok vezérlik, és egyazon nyelv keretében az összetételnek több mintája van, amelyek között egyesek termékenyebbek, mint mások.

Nem önálló szóelemek a szóösszetételben

Egyes szerzők szerint olyan összetett szavak is vannak, amelyek legalább egyik összetevője nem önállóan használható szó, de lexikai jelentése van. Kiefer 2006 az ilyen elemeket félszavaknak nevezi. A félszavak közül egyesek az adott nyelvéi, esetleg az összetett szó tükörfordítás abban az értelemben, hogy idegen mintát követ. Például a magyar nyelvben vannak ilyen előtagok (al-, ál-, bel-, elő-, gyógy-, köz-, kül-, ön-, össz-, utó-, olyan szavakban, mint álnév, külügy stb.),Szende – Kassai 2007, 367–372. o. valamint ilyen utótagok, pl. -féle vagy -fajta (pókféle, bogárfajta). A BHMSZ-benBosnyák, horvát, montenegrói és szerb nyelv. is van olyan előtag, amely félszó, például a polukrug ’félkör’ szóban < polu- (az elavult pola ’fél’ főnév tárgyesetű alakja) + krug ’kör’.Klajn 2005, 211–215. o.

Egyes félszavak idegenek. Például a francia nyelvben többnyire görög és latin eredetűek, és részt vesznek az ún. „tudós szóösszetételben”. Egyes ilyen szavakban az egyik tag önállóan is létező francia vagy régi jövevényszó, másokban mindkét tag idegen félszó. Példák: insecticide ’rovarirtó szer’ < insecte ’rovar’ (francia szó, amelyről elhagyták az e-t) + -i- (kötőhangzó) + -cide ’ölő’ (latin); microonde ’mikrohullám’ < micro- < μικρóς ’kicsi’ (görög) + onde ’hullám’ (francia); bibliophile ’könyvbarát’ < biblio- + -phile < görög βιϐλίον + φίλος.

A BHMSZ-ben sokszor önálló szóként nem használt szótő is összetett szó tagja. Egyes ilyen szavakban a második tag csak ilyen szótő, pl. kišobran ’esernyő’ < kiša ’eső’ (az -a elhagyásával) + -o- (kötőhangzó) + bran- (braniti ’védeni’ töve). Más esetekben képzés is történik, amikor sem az előtag + szótő, sem a szótő + képző kombináció nem lehet önálló szó, pl. staklorezac ’üveges’ < staklo ’üveg’ + rez- (rezati ’vágni’ töve) + -ac (képző).

Szóösszetétel vagy szóképzés?

Nem egységesek a nézetek arról, hogy egyes esetekben szóösszetételről van-e szó vagy szóképzésről. Például a fentebb említett polu- félszót egyes nyelvészek prefixumnak (előképzőnek) tekintik, tehát szerintük szóképzésben vesz részt.Klajn 2005, szerzők megnevezése nélkül (213. o.). o. Ez a nézeteltérés megvan önállóan is, de előtagokként is használt olyan szavakkal kapcsolatban, mint az elöljárószók. Például Grevisse – Goosse 2007 szóösszetételi előtagnak tekinti a contre ’ellen’ elöljárót olyan szavakban, mint contrebalancer ’ellensúlyozni’, miközben Hristea 2003 szerint megfelelője, a román nyelv által átvett contra előképzőként szóképzésben vesz részt.Hristea 2003.

Valamennyire hasonló a magyar igekötők esete. Kiefer 2006 megállapítja, hogy az igekötős igék alkotása a szóösszetétellel mutat rokonságot, amikor az igekötő megtartotta határozószói funkcióját is (pl. újraolvas, továbbtanul, végigfut), de a szóképzésre emlékeztet, amikor az igekötő teljesen elvesztette határozószói jelentését és csupán igejelleg, illetőleg igeszemlélet kifejezésére szolgál, pl. eljátszadozik, megsimogat, bepontoz.

A szóösszetétel fajtái

A magyar nyelvészetben aszerint szokták csoportosítani a szóösszetételeket, hogy nyelvtani viszonyok alapján vagy csak a tagok egymás melletti előfordulása alapján jöttek létre, az első csoporthoz tartozók esetében pedig aszerint, hogy mely grammatikai viszonyról van szó.

Csoportosításukat így lehet ábrázolni:Keszler 2000, 324–338. o. és Cs. Nagy 2007, 295–302. o. nyomán.

összetett szavak / \ / \ szerves összetételek szervetlen összetételek / \   / \ morfológiai típusú szintaktikai típusú összetételek összetételek / \ / \ alárendelők mellérendelők / \ / \ – alanyos – valódi mellérendelő – tárgyas – szóismétlés – határozós – tőismétlés – jelzős – ikerítés – jelentéssűrítő Szerves összetételek

Szerves összetételeknek nevezik a magyar nyelvészetben a grammatikai viszonyon alapuló szóösszetételeket. Ezek lehetnek morfológiai (alaktani) típusúak vagy szintaktikai (mondattani) típusúak.

Morfológiai összetételek

Ilyenek egyik tagként lexikai jelentésű szóból vagy névmásból, másik tagként pedig viszonyszóból vagy félszóból összetett szavak.

A magyarban részt vesz összetételekben: névutó: mindenekfölött, tegnapelőtt; névutómelléknév: évközi, tengerentúli; a volta főnév: jóvolta, mivolta; félszó: bútorféle, újfajta, ruhanemű, menetrendszerű.

Egyéb nyelvekben is vannak hasonló szóösszetételek, elöljárószóval: sous-lieutenant ’alhadnagy’; subinginer ’technikus’ (szó szerint ’almérnök’);Dexonline, subinginer szócikk. (BHMSZ) nadljudski ’emberfeletti’.Čirgić 2010, 153. o.

Szintaktikai összetételek

A szintaktikai szóösszetételek között vannak alárendelők, mellérendelők és, amennyiben nem tekintendő alárendelőnek az alany-állítmány viszony, hanem hozzárendelőnek,Például Kálmánné Bors – A. Jászó 2007 (354. o.) vagy Grevisse – Goosse 2007 (245–246. o.) szerint. vannak ilyen alapú összetett szavak is.

Alanyos összetételek

Ezek az összetételek az alany-állítmány viszony alapján jöttek létre.

A magyarban ilyenek az igenévi utótagú összetett szavak, pl. nyakatekert, villámsújtotta, lélekszakadva, szavahihető.

A franciában az alanyos összetételek mintája kijelentő mód egyes szám harmadik személyű ige + főnév. Vannak ilyen: köznevek: croque-monsieur ’melegszendvics’ (szó szerint ’ropogtat-úr’), pense-bête ’emlékeztető cédula’ (szó szerint ’gondol-buta’), saute-mouton ’bakugrás’ (szó szerint ’ugrik-birka’); helység- és földrajzi nevek: Chantemerle (szó szerint ’énekel rigó’), Hurlevent (szó szerint ’ordít szél’), Pissevache (szó szerint ’hugyozik tehén’) (patak neve).

Alárendelő összetételek

Tárgyas összetételek

A magyarban ilyen összetett szavak utótagja ige, igenév, igéből képzett főnév vagy melléknév. A legtöbbjük jelöletlen, vagyis az előtagon nincs ott a tárgyeset ragja (pl. kárpótol, karöltve, velőtrázó, részvétlen), de jelöltek is vannak, pl. ellentmond, semmitmondó, idejétmúlt.

A BHMSZ-ben is van hasonlóan alkotott igenév (pl. sveznajući ’mindentudó’), ige [dangubiti ’a napot lopni’ (szó szerint ’nap vesztegetni’)], és kijelentő mód egyes szám harmadik személyű ige adta előtagú főnév, pl. palikuća ’gyújtogató’ (szó szerint ’égess ház’) (jelöletlen).Az ige felszólító módú alakjával.

A franciában is vannak az utóbbi példa szerkezetével alkotott főnevek, pl. portefeuille ’portfólió, pénztárca’ (szó szerint ’lapot visel’), tire-bouchons ’dugóhúzó’ (szó szerint ’dugókat húz’), porte-plume ’toll’ (írószerszám) (szó szerint ’tollhegyet visel’).

A román nyelvben főleg ilyen szerkezetű személyt megnevező pejoratív köznevek vannak, pl. încurcă-lume ’semmirekellő ember’ (szó szerint ’zavarja a jónépet’), papă-lapte ’tutyimutyi’ (szó szerint ’tejet papizik’), pierde-vară ’lusta ember’ (szó szerint ’nyarat veszteget’), zgârie-brânză ’fukar ember’ (szó szerint ’túrót karcol’). Előfordulnak fordított szórenddel is, pl. gură-cască ’kíváncsi ember’ (szó szerint ’szájat tát’).

Az angol nyelvben egészen ritka az ilyen szóösszetétel (kijelentő mód egyes szám harmadik személyű ige + főnév), pl. scarecrow ’madárijesztő’ (szó szerint ’ijeszt varjú’).Crystal 2008, 49. o.

A franciában a fentebb említett tudós szóösszetételben félszavas tárgyas összetétel például az insecticide ’rovarirtó’ (latin utótaggal), az ostréiculture ’kagylótenyésztés’, amelyben mindkét tag latin eredetű, vagy a görög elemekből kreált xénophobe ’idegengyűlölő’.

Határozós összetételek

Számos, többféle utótagú és előtagú ilyen összetett szó van a magyarban. Ezekben az előtag a határozó.

Egyesek jelöletlenek és utótagjuk lehet: melléknév: érzelemgazdag; igenév: gyorsúszó, harcedzett, napszítta; a mentes szó: balesetmentes;

Jelölt határozósak az alábbi utótagúak: képzős főnév: újjászületés, tudomásulvétel; igenév: nyársonsült, szemrevaló, minélfogva; ige: jóllakik, síkraszáll; főnév: tejbegríz.

Határozós összetételek előtagja lehet még a fentiekben találhatókon kívül: határozószó: együttélés, hanyatt-homlok; igekötőszerű határozószó: szembeszáll, szembenállás, közbeékelődik, felmászik, alámerül, besurran, kitér.

Más nyelvekben is vannak határozós szóösszetételek: főnév + elöljárós határozó → főnév: arc-en-ciel ’szivárvány’ (szó szerint ’íj az égben’); pain-in-the-neck (fesztelen) ’istencsapása’ (emberről) (szó szerint ’fájdalom a nyakban’);Bussmann 1998, 807. o. főnév + igető → főnév: (BHMSZ) rukopis ’kézirat’ (< ruka ’kéz’ + -o- + pisati ’írni’ töve); főnév + melléknév → melléknév: (BHMSZ) krvožedan ’vérszomjas’; főnévi igenév + melléknév → melléknév: (BHMSZ) znatiželjan ’kíváncsi’ (szó szerint ’tudni kívánó’). határozószó + ige → ige: (BHMSZ) zloupotrebiti ’visszaélni (vmivel)’ (szó szerint ’rosszul használni’); határozószó + igenév → melléknév: bien-aimé(e) ’szeretett, vki szerelmese’ (szó szerint ’jól-szeretett’); bienveillant ’jóindulatú’, malveillant ’rosszindulatú’; binevenit ’szívesen látott’ (szó szerint ’jól jött’), clarvăzător ’tisztánlátó’; (BHMSZ) dobrodošao ’szívesen látott’ (szó szerint ’jól jött’); ige + elöljárós határozó → főnév: meurt-de-faim ’éhenkórász’ (szó szerint ’éhen hal’).

Egyes számnevek is határozós szerkezetből jöttek létre, a magyarban a 11–19 és a 21–29-nek megfelelők. Jelentésük az ’egy, kettő stb. a tízen/húszon (felül)’.Zaicz 2008, tizenkettő szócikk. A BHMSZ-ben hasonlók a 11–19-nek megfelelők, számjegy-név + na ’-on/-en/-ön’ (elöljáró) + deset ’tíz’ minta alapján, amelyben a deset a nyelvtörténet során eltorzult, pl. ószláv jedьnъ na desęte > jedan na desete (szó szerint ’egy tízen’) > jedanadeset > jedanaest ’tizenegy’.Barić 1997, 611. o. A szláv mintát követték ezen számnevek román megfelelői is, de a zece ’tíz’ alakja megmaradt: doisprezece (szó szerint ’kettő tíz felé’).

Egyes nyelvekben viszonyszó is lehet határozós szóösszetétel előtagja.

A BHMSZ-ben vannak olyan igekötőszerű elöljárók is, amelyek irányjelentésűek, pl. izići ’kimenni’.Čirgić 2010, 156–157. o.

A franciában és a románban is vannak olyan elöljárók, amelyek határozós összetételek előtagjai: surcharger ’túlterhelni’, sous-peuplé ’gyéren lakott’ (szó szerint ’alulnépesített’); întrețese ’összefonni’, subînchiria ’albérletbe adni’;Dexonline, întrețese és subînchiria szócikkek.