A Horvát Parasztpárt (horvátul Hrvatska seljačka stranka vagy HSS) centrista politikai párt Horvátországban, amelyet 1904. december 22-én Antun és Stjepan Radić alapított Horvát Népi Parasztpárt (HPSS) néven.
A Horvát Parasztpárt vezetői befolyásának köszönhetően történelmileg az egyik legjelentősebb horvát politikai párt volt Ausztria-Magyarországon, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban és a Jugoszláv Királyságban. Kiállt a horvát társadalom általános demokratizálódása és a horvát nemzeti kérdés megoldása mellett. Elvei szerint haladó nemzeti/néppárt volt, amely a horvát társadalom akkori nagy többségét jelentő horvát parasztságot tekintette a horvát nemzet alapjának. A 20. század első felében ez volt a legelfogadottabb politikai párt a horvátok körében. Szervezetein (Hrvatsko srce, Seljačka sloga) keresztül a HSS jelentős szerepet játszott a nők emancipációjában. Ezeket a szervezeteket azért hozták létre, hogy „a nők társadalmi és kulturális fejlődését előmozdítsák”, valamint „felébresszék a nők és férfiak közötti egyenlőség tudatát”, valamint „elismertessék a nők szavazati jogát”Suzana Leček: Seljačka sloga i uključivanje žena u seljački pokret (1925.-1929.), Radovi Zavoda za hrvatsku povijest, sv. 32-33, 1999.-2000., str. 296. Ausztria-Magyarországon a párt elfogadta az osztrák-szlávizmus eszméit, és a Monarchia négy szövetségi egységre – német, magyar, csehszlovák és horvát, illetve délszláv – föderalizálása mellett érvelt. A Radić testvérek az Osztrák-Magyar Monarchián belül, amelyet kettő helyett három részre osztottak volna, lehetségesnek tartották a horvát államiságot. Amikor 1918-ban létrejött a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, a párt ezen belül önállóságot követelt Horvátországnak. Ez akkora támogatást szerzett a számukra, hogy az 1920-as parlamenti választáson a párt nyerte el a Horvátországnak fenntartott összes, 58 mandátumot.
1920-ban, a horvátok rossz helyzetével elégedetlen a párt a nevét Horvát Köztársasági Parasztpártra (HRSS) változtatta, és elkezdte szorgalmazni a királyságtól való elszakadást és a „békés paraszti Horvát Köztársaság” létrehozását. Az 1923-as és 1925-ös választásokon a HRSS megduplázta a megszerzett szavazatok számát, és ezzel a jugoszláv parlament második legnagyobb pártjává vált. 1927-ben a rezsim folyamatos zaklatásai miatt a HRSS kénytelen volt enyhíteni politikáján. Nevét Horvát Parasztpártra (HSS) változtatta, elismerte a Vidovdan-alkotmányt, és koalíciót kötött a Szerb Népi Radikális Párttal. Ez azt eredményezte, hogy a HSS elvesztette népszerűségét, ami az 1927-es választásokon vált nyilvánvalóvá, amikor az előző választásokon szerzett szavazatok csaknem harmadát elvesztette. A radikálisokkal kötött koalíciós megállapodás felmondása után a HSS Pribičević Független Demokrata Pártjával létrehozta a Paraszt-Demokratikus Koalíciót. Idővel egyre erősödő konfliktusba került az országban a Népi Radikális Párt vezette unitarista erőkkel, és a konfliktus tetőpontja a HSS vezetése elleni 1928. június 20-i nemzetgyűlési merényletben csúcsosodott ki, amikor a radikális Puniša Račić megölte Đura Basaričkot és Pavlo Radićot, valamint megsebesítette Ivan Pernart, Ivan Granđát és Stjepan Radićot, akik még ugyanabban az évben meghaltak. 1928-ban, Stjepan Radić meggyilkolása után Vladko Maček lett a HSS új elnöke.
Miután I. Sándor jugoszláv király 1929-ben bevezette a diktatúrát, a HSS-t betiltották, tagjait pedig eljárás alá vonták. Válaszul az usztasák a bolgár nacionalistákkal együttműködve 1934-ben Marseille-ben egy merénylet során megölték Sándor királyt. Utódja Pál régens herceg lett, aki újra engedélyezte a politikai pártok működését. A HSS az 1935-ös és 1938-as választásokon az Egyesült ellenzéki koalíció tagjaként vett részt, ami segített visszaszerezni befolyását. Maček a Jugoszláv Demokrata Párttal együttműködve végül a közte és Dragiša Cvetković között kötött megállapodással megoldotta a horvát kérdést Jugoszláviában, amely Jugoszlávia azon területén, ahol a horvátok voltak többségben, létrehozta a Hrvatska Banovinát, és létrehozta az országot vezető koalíciós kormányt. A történészek a Banovina létrehozását Jugoszlávia további föderalizálására tett kísérletnek tekintik. Cvetković miniszterelnökként 1941 márciusában aláírta a hármas paktumot a náci Németországgal, de a hónap végén a Dušan Simović tábornok vezette katonai puccsal megbuktatták a koalíciós kormányt. A náci Németország és szövetségesei 1941 áprilisában megtámadták Jugoszláviát, amely a hadsereg általános szervezetlensége miatt hamarosan kapitulált. A Független Horvát Állam (NDH) nevű náci bábállam 1941-es megalakulása után a HSS-t ismét betiltották, tagjainak fele az Usztasához, vagy a partizánokhoz csatlakozott, egy része pedig hűséges maradt Mačekhez, aki úgy gondolta, hogy a szövetségesek győzelme liberális demokráciát hozna Horvátországba, mellyel a HSS visszatérne a hatalomba. Maček felszólította a horvát népet, hogy működjön együtt az új rezsimmel, de az usztasák előbb rövid időre a Jasenovaci koncentrációs táborba zárták, majd Kupinaciba internálták. 1944 májusában Ivan Šubasic a párt emigráns politikusa az Egyesült Királyság támogatásával aláírta a Vis-i megállapodást Titóval, amelyben megállapodtak a háború utáni úgynevezett koalíciós kormányról. 1944 augusztusában a HSS a lázadó usztasa miniszterekkel, Mladen Lorkovićcsal és Ante Vokićcsal, valamint a Horvát Honvédség több tisztjével együttműködve megpróbálta megdönteni az usztasa rezsimet és átadni Horvátországot a szövetségeseknek, de az összeesküvés tömeges letartóztatásokkal ért véget.
1945 márciusában civil pártok, köztük a HSS, csatlakoztak a Demokratikus Szövetségi Jugoszlávia Ideiglenes Kormányához. 1945 májusában Maček elhagyta az országot, míg a HSS két frakcióra szakadt. Voltak ekik a kommunistákkal szembeni ellenállásuk miatt bojkottálták az 1945-ös választásokat, ímg mások együttműködtek a kommunistákkal. Amikor azonban az általános és demokratikus választásokat megtartották, a kommunisták választási csalással magukhoz ragadták a hatalmat, és kizárták a polgári pártokat a kormányban való részvételből. Hamarosan a kommunista párt kivételével minden politikai párt tevékenységét betiltották, így a HSS ismét külföldre került. A szocialista Jugoszlávia időszakában (1945–1991) a HSS külföldön tevékenykedett. Maček halála után a pártot Juraj Krnjević vette át, aki 1988-ban bekövetkezett haláláig vezette azt.
1991. május 25-én az úgynevezett Egyesítési Közgyűlésen Drago Stipac vezetésével a HSS-t újraalapították, a HSS-nek azonban nem volt akkora ereje, mint a korábbi években, és a vezető párt a Dr. Franjo Tuđman vezette Horvát Demokratikus Közösség volt. A párt először a 2000-es választások után került be a kormányba, amelyben a liberális koalíció (HSS-IDS-HNS-LS-SDA) tagjaként vett részt. A miniszterelnök Ivica Račan (SDP), a szábor elnöke pedig Zlatko Tomčić volt. Miután a HSS elvesztette a 2003-as választásokat, a párt ellenzékbe került. A 2007-es választásokon a HSS egy újabb liberális koalíciót hozott létre (HSLS-PGS-ZDS-ZS), és végül Ivo Sanader második kabinetjében a Turisztikai és Mezőgazdasági Minisztériumot, míg Jadranka Kosor kabinetjében a Turisztikai és Regionális Fejlesztési Minisztériumot vezette. 2011-ben a párt mindössze egy parlamenti helyet szerzett, amivel ellenzékbe került. A 2015-ös választásokon a HSS a konzervatív Hazafias Koalíció tagjaként egy mandátumot szerzett, és Tihomir Orešković kormányát támogatta. A 2016-os választásokon a HSS a liberális Népkoalíció tagjaként 5 mandátumot szerzett.
Története Radić elnöksége 200px|bélyegkép|jobbra|Stjepan Radić A Horvát Népi Parasztpártot (Hrvatska pučka seljačka stranka, HPSS) 1904-ben hozták létre a Radić testvérek Stjepan és Antun a dualista Ausztria-Magyarország magyar részéhez tartozott Horvát-Szlavón Királyságban. Az alapítási folyamat hivatalosan 1904. március 10-én kezdődöttStjepan Radić, Politički spisi, (összeállította: Zvonimir Kulundžić), Znanje, Zagreb, 1971., 14. o. kilenc hónappal később, december 5-én pedig megalakult az ideiglenes bizottság, amely úgy döntött, hogy a párt neve „Horvát Népi Parasztpárt” lesz, majd 1904. december 22-énStjepan Radić, Politički spisi, (összeállította: Zvonimir Kulundžić), Znanje, Zagreb, 1971., 18. o. elfogadták a pártprogramot, így ezt a napot kell a pártalapítás napjának tekinteni. Stjepan Radić hosszú ideig készítette elő a Horvát Népi Parasztpárt létrehozását. Ennek során 1904 májusában Dörnyén és a környező falvakban (Torčec, Gyelekóc, Sigetec, Hlebine) tartózkodott, ahol magánházakban szervezte a parasztokat, első nyilvános tömeggyűléseit pedig 1904 augusztusában Kamarcsán, Molnán és Prodavízen tartotta. December 5-én Zágrábban találkoznak Stjepan Radić, Antun Radić, Svetimir Korporić, Milan Krištof, Ivan Gmajner és Benjamin Šuperina, és megállapodnak egy új, Horvát Népi Parasztpárt nevű politikai párt létrehozásáról, és létrehozták a párt ideiglenes bizottságát. A pártprogramot december 22-én fogadták el, így ezt a napot tekintik a párt alapításának napjának. Az első helyi szervezet 1905. január 29-én alakult meg Prodavízen. A HPSS megalapítása az Egyesült Horvát Ellenzék széttöredezési folyamatának része volt. A párt egy átfogó, alulról építkező hálózat, nemzeti egység és agrárizmus kialakítására törekedett. Bár a HPSS az első világháború vége előtt csekély jelentőséggel bírt, a párt 1918 után fokozatosan tömegmozgalommá vált. Ezzel központi szerepet kapott a horvát nemzeti integráció kiteljesítésében. A HPSS antimilitarizmus és pacifizmus platformja, amelyet a zöld káderekkel kapcsolatos széles körű zavargások érintettek a háború utolsó évében különösen Horvátországban és Szlavóniában vált nagyon népszerűvé. Továbbá a korlátozott szavazati jogok 1918 után az általános férfiúi választójog bevezetésével bővültek, lehetővé téve, hogy az arányosan nagy paraszti lakosság (akkor Horvátország-Szlavónia 80%-a) túlnyomórészt a HPSS-re szavazzon. Antun Radić 1919-ben halt meg, így Stjepan a HPSS egyedüli vezetője lett. 250px|bélyegkép|balra|Stjepan Radić beszédet mond egy dubrovniki nagygyűlésen