Donna Theo Strickland (Guelph, 1959. május 27. –) kanadai optikai fizikus és úttörő a lézerimpulzusok kutatásában. 2018-ban fizikai Nobel-díjban részesítették Gérard Mourou-val együtt a fázismodulált impulzuserősítésért, mely az eddigi legrövidebb (femtomásodperc) és legintenzívebb (petawatt) lézerimpulzus létrehozását teszi lehetővé. Jelenleg a Waterloo Egyetem professzora.

Az Optikai Társaság korábbi tagja, alelnöke és elnöke, jelenleg az Elnöki Tanácsadó Bizottság elnöke.

Tanulmányai Edith J. (született Ranney) angoltanár és Lloyd Strickland, villamosmérnök gyermekeként született. Miután befejezte a Guelph Collegiate Vocational Institute-ot, úgy döntött, hogy jelentkezik a McMaster Egyetemre, mert az egyetem mérnök fizikus programja magában foglalta a lézereket és az elektrooptikát, s ezek különösen érdekelték. A McMaster Egyetemen a 25 fős osztályban egyike volt a három nőnek. 1981-ben Strickland mérnök fizikusként szerzett alapdiplomát.

Strickland egyetemi diplomáját az Optikai Intézetben, Ph.D. diplomáját pedig a a Rochester Egyetemen szerezte meg 1989-ben. Doktori tanulmányait Gérard Mourou által vezetett Lézerenergetikai Laboratóriumban végezte. Strickland és Mourou kifejlesztett egy olyan kísérleti rendszert, amely három nagyságrenddel megnövelte a lézerimpulzusok csúcsteljesítményét. Mégpedig úgy, hogy kiküszöbölték azt, hogy a lézerimpulzusok maximális intenzitása négyzetcentiméterenként elérje a gigawattot, mivel ekkor az impulzusok önfókuszálása súlyosan károsította a lézer erősítő részét.

1985-ös fázismodulált impulzuserősítési metodikájuk azon alapszik, hogy a kezdeti lézerimpulzust spektrálisan és időben széthúzzák, mely így roncsoló hatását elveszti, aztán újra fókuszálják a végső fázisban. Így rendkívül rövid, terawatt és petawatt intenzitású optikai impulzusokat hozhatók létre. A fázismodulált impulzuserősítés használata lehetővé tette, hogy kisebb méretű nagy teljesítményű lézerrendszerek készülhessenek az általános laboratóriumi optikai asztalra, úgymint "asztali terawattos lézerek". Munkájukat 2018-ban fizikai Nobel-díjjal jutalmazták.

Pályafutása balra|bélyegkép| Strickland ultragyors lézercsoportja a Waterloo Egyetemen, 2017 júniusában Strickland 1988-1991 között a Kanadai Nemzeti Kutatási Tanács kutatója volt, ahol Paul Corkummal dolgozott együtt az Ultragyors Phenomena Szekcióban, amely akkoriban arról volt híres, hogy a világ legerősebb rövid impulzusú lézerét állították elő. 1991 és 1992 között a Lawrence Livermore Nemzeti Laboratórium lézerosztályában dolgozott, majd 1992-ben csatlakozott a Princeton Egyetem Fotonikai és Optoelektronikai Technológiai Központjának műszaki személyzetéhez. 1997-ben egyetemi tanárként csatlakozott a Waterloo Egyetemhez. Ő lett a Waterloo Egyetemen első teljes munkaidőben dolgozó női fizikaprofesszora. Strickland jelenleg is professzor, egy olyan ultragyors lézercsoportot vezet, amely nagy intenzitású lézerrendszereket fejleszt nemlineáris optikai vizsgálatokhoz. Magát "lézer atlétának" nevezi: "Azt hiszem, mert úgy gondoltuk, hogy jó a kézügyességünk. Kísérleti kutatóként meg kell értened a fizikát, de képesnek is kell lennie arra, hogy ténylegesen létrehozz valami működőképeset, és ezekben a napokban a lézerek nagyon kényesek voltak."

Strickland közelmúltbeli munkájával kitolta az ultragyors optikai tudomány határait új hullámhossztartományokra, mint például a közép-infravörös és az ultraibolya. Ezt olyan technikák használatával tette, mint a kétszínű vagy többfrekvenciás módszerek, valamint a Raman generálás. Emellett vizsgálja a nagy teljesítményű lézerek viselkedését az emberi szem mikrokristályos lencséjében, melyet a távollátás korrekciójánál használnak a szemlencse mikromegmunkálására.

2008-ban Strickland az Optikai Társaság (Optical Society of America, OSA) tagja lett. 2011-ben és 2013-ban volt alelnöke és elnöke is, és 2004-2010 között pedig az Optics Letters című folyóiratának tematikus szerkesztője. Jelenleg az Optikai Társaság Elnöki Tanácsadó Bizottságának az elnöke. Korábban igazgatósági tagja és igazgatója volt a Kanadai Fizikusok Szövetségének, melynek jelenleg is tagja.

Strickland 2018 októberében azt nyilatkozta a BBC-nek, hogy a Nobel-díj előtt még nem jelentkezett teljes munkaidős professzornak a Waterloo Egyetemen, de aztán jelentkezett, és elő is léptették.

Díjak és elismerések

1998 – Alfred P. Sloan Kutatási Ösztöndíj 1999 – Premier Kutatási Kiválósági Díj 2000 – Cottrell Scholars Award a Research Corporationtől 2008 – az Optikai Társaság tagja

Nobel-díj 2018. október 2-án Strickland Gérard Mourou-val, egykori doktori témavezetőjével, elnyerte a fizikai Nobel-díjat a fázismodulált impulzuserősítés kidolgozásáért. A díj másik felét Arthur Ashkin kapta meg a lézercsipeszekkel kapcsolatos munkájáért. Ő lett minden idők harmadik női fizikai Nobel-díjasa Marie Curie (1903) és Maria Goeppert Mayer (1963) után.

Strickland és Mourou 1985-ben jelentették meg úttörő munkájukat "A fázismodulált optikai impulzusok tömörítése" címen, ekkor Strickland doktorandusz volt Mourou alatt. A Rochester Lézerenergetikai Laboratóriumában a lézerekhez fejlesztett fázismodulált impulzuserősítés vezetett a nagy intenzitású, ultrarövid fénysugár impulzusok fejlődéséhez. Mivel az ultrarövid és a ultraéles fénysugarak rendkívül pontos vágásokat tesznek lehetővé, a technikát lézeres mikromegmunkálásban, a lézeres sebészetben, az orvostudományban, az alapkutatásokban és egyéb alkalmazásokban használják. Ez tette lehetővé az orvosok számára, hogy évente több millió lézeres látáskorrekciós műtétet végezhessenek. Elárulta, hogy a technika kifejlesztése után tudták, hogy ez egy jelentős felfedezés lesz.

Amikor megkapta a Nobel-díjat, sok kommentátor meglepődött, hogy még nem volt teljes munkaidős egyetemi tanár beosztásban. Erre válaszul Strickland azt mondta, hogy „soha nem jelentkezett” az egyetemi tanár pozícióba; "nem feltétlen jár fizetésemeléssel... soha nem töltöttem ki a papírokat… azt csinálom, amit szeretek csinálni, és ezt nem érte meg, hogy ezzel foglalkozzak."

Kiemelkedő publikációk

Magánélet Strickland házas, férje Douglas Dykaar, aki szintén fizikus. Két gyermekük van. Strickland lánya, Hannah, a Torontói Egyetemen szerzett asztrofizikai diplomát, fia, Adam, színjátszást tanul Humber College-ban .

Jegyzetek

Források

Fordítás

Kategória:Nobel-díjas nők Kategória:Kanadai Nobel-díjasok Kategória:Nobel-díjas fizikusok Kategória:Kanadai fizikusok Kategória:1959-ben született személyek Kategória:Élő személyek Kategória:Lapok ellenőrizetlen fordításokkal Kategória:Női tudósok Kategória:A Royal Society tagjai