Gerd von Rundstedt (születési neve Karl Rudolf Gerd von Rundstedt, Aschersleben, 1875. december 12. – Hannover, 1953. február 24.) német tábornagy, hadseregcsoport-főparancsnok. 1940. október 10. és 1945. március 11. között pedig három alkalommal a Nyugati front – Oberbefehlshaber West (OB West) – főparancsnoka. Ő volt a Wehrmacht rangidős tisztje. Németország vaslovagjaként vagy Fekete lovagként emlegették.
Életpályája Ifjúkora és az első világháború Ascherslebenben született porosz arisztokrata család gyermekeként. 1893-ban lépett be a hadseregbe és az elitképzőnek számító katonai akadémián végezte tanulmányait. (Csak 160 hallgatót vettek fel, ezeknek 75%-át később eltanácsolták.) 1902. január 22-én feleségül vette Luise Bila von Götzöt (elhunyt 1952-ben). Egy gyermekük született: Hans Gerd von Runsdstedt (1903-1948).
1907-ben végzett tanulmányaival és próbaidőre a német hadsereget irányító főparancsnoki törzskarba vették fel, de a munkájával való elégedettség miatt már 1909-ben beosztását törzskari főhadnagyként véglegesítették.
Az első világháborúban a palesztinai, a mezopotámiai és a kaukázusi frontokon vezette csapatait. A nyugati fronton elért sikerei miatt 1914. november 28-án őrnaggyá léptették elő. 1919 után az újjászerveződő Reichswehr törzskarában dolgozott. Ezredesi rendfokozatban 1925-től Padebornban, majd 1928-tól vezérőrnagyként Breslau közelében szolgált.
A két világháború közötti időszak bélyegkép|balra|180px|Gerd von Rundstedt tiszteletbeli ezredparancsnok váll-lapja és parolija
Rundstedt már a nácik hatalomra jutása előtt a katonai csúcsvezetés tagja volt. 1932 novemberében kinevezték a berlini katonai körzet parancsnokává. Porosz arisztokrataként nem volt híve a nácik programjának. A passzív katonai ellenállás tagja lett, vezető személyisége a nem náci kötődésű, (nagy többségükben porosz származású) tisztek csoportjának. Részben tevékenységük eredménye, hogy Ernst Röhm nem alakíthatta az SA-t birodalmi fegyveres testületté.
Vezérkari tisztként helyeselte a Wehrmacht kiépítését, ám a folyamatot mindvégig kritikával illette. 1938-tól vezérezredes. Katonai megfontolásból ellenezte a háborúba bocsátkozást más európai államokkal, 1938-ban mégis levezényelte a Szudétavidék megszállását. 1938-tól folyamatosan jelezte Hitlernek, hogy a Wehrmacht túl gyenge a náci vezetés keleti ambícióinak megvalósításához.
bélyeg|jobbra|220px|(balról jobbra) Von Rundstedt, Von Fritsch és Von Blomberg
1938-ban nyugállományba vonult, ebből az alkalomból a 18. Gyalogos Ezred tiszteletbeli ezredesévé nevezték ki. Gyakorta viselte az ezredesi egyenruhát még tábornagy korában is, és csak mosolygott, ha ezredesnek nézték.Sok fényképén látható, hogy a váll-lapon tábornagyi, a parolin pedig ezredesi rendfokozatot visel. A valóságban azonban a tábornagyi rendfokozatot viselte, csak a paroliján volt ezredesi jelzés.
A második világháború Lengyelország 1939-ben a Sziléziából és Szlovákiából Lengyelországba behatoló német hadseregcsoport vezetője volt. Varsó elhúzódó ostromakor a motorizált hadviselés csapdáira (városi harcok) hívta fel a figyelmet. Páncélosait a városba való első betörési kísérletnél súlyos veszteségek érték, ezért inkább tüzérséggel lövette és bombáztatta a várost.
A nyugati hadjárat 1940 elején a tervezett franciaországi hadjárat megalkotói közé tartozott. Elfogadta a vezérkari főnöke, Erich von Manstein által kidolgozott Sárga Tervet. 1940. május 10-én Rundstedt páncélos alakulatai ellenállás nélkül robogtak át az Ardenneken és megjelentek a meglepett franciák hátában. További előretörésükkel elvágták a hátországtól a brit és francia csapatokat, de a dunkerque-i csatában vagy Hitler, vagy Von Rundstedt parancsára a német haderő megállt, a szövetségeseknek mintegy 330 000 katonája megmenekült, azonban a fegyverzetük, az összes járművük és hadianyaguk a németek hadizsákmánya lett. Néhány héttel később elfoglalták Párizst. Von Rundstedtet 1940. július 19-én tábornaggyá (Generalfeldmarschall, vezértábornagy) nevezte ki Hitler.
A Barbarossa hadművelet bélyeg|balra|220px|(balról jobbra) Von Rundstedt, Mussolini és Hitler a Szovjetunióban
1941-ben ő vezette a Dél Hadseregcsoport támadását Ukrajna és a Kaukázus olajmezői felé. Rundstedt vágyálomnak tartotta Hitler terveit a Volga vonalának egy éven belüli áttörésére és Kaszpi-tenger elérésére. A támadás a Krím ostromával kifulladt, Rundstedt pedig Hitler rosszallása ellenére pihenőt rendelt csapatainak. Hitler emiatt eltávolította őt a Dél Hadseregcsoport éléről és a parkolópályának számító Párizsba küldte.
Kísérlet Hitler eltávolítására 1943 júniusában és decemberében Von Rundstedt Isztambulba küldte gróf Helmuth James von Moltkét azzal a céllal, hogy tájékoztassa az OSS-t (:en: Office of Strategic Services, Stratégiai Szolgálatok Hivatala, becenevén Oh-So-Social, 'Ó-Mily-Előkelő') arról, hogy összeesküvés készül Hitler meggyilkolására. Felajánlotta, hogy szabad utat biztosít az amerikaiaknak Franciaországban, és javasolta, hogy Wehrmacht-alakulatok harcoljanak a szövetségesek mellett. Az amerikai kormány nem válaszolt a kezdeményezésre.
Az összeesküvés legmagasabb rangú résztvevői: Von Rundstedt és Wilhelm List tábornagyok, Franz Halder és Ludwig Beck vezérezredesek, Carl Friedrich Gördeler, Lipcse polgármestere és „valószínűleg”Von Rundstedt megjegyzése Günther von Kluge tábornagy.
A Nyugati front Igen szigorú védekező taktikát dolgozott ki Franciaország védelmére. Félszívvel látott neki az úgynevezett Atlanti Fal felépítésének. Katonaként úgy vélte, hogy a németek képesek lehetnek a szövetséges invázió megállítására akár a szárazföld belsejében is. E kérdésben összekülönbözött Rommel tábornaggyal is, aki az Atlanti Fal megépítésében látta a győzelem kulcsát.
Hitler továbbra sem bízott tábornokában. Parancsnoki jogkörében korlátozta, utasításait végrehajtásuk előtt a Führer főhadiszállásával kellett jóváhagyatnia. Csapatainak létszámbeli, fegyverzeti hátrányát és morális állapotát tekintve Rundstedt nem látott esélyt a tartós ellenállásra. Az invázió után elhangzott nyílt kritikája miatt eltávolították a Wehrmacht nyugati csapatainak parancsnoki posztjáról.(„Hogy mit csináljanak? Kössenek békét, barmok! Mi mást tehetnének?" Gerd von Rundstedt: Egy porosz katona a tomboló világban Hamarosan rehabilitálták és a Hitler elleni, 1944. július 20-ai merényletet vizsgáló Ehrenhof bizottság tagja lett, melynek működése során számos náciellenes szervezkedéssel gyanúsított tisztet zártak ki a Wehrmachtból és adtak át annak a hadbíróságnak, amelynek Roland Freisler volt az elnöke.
1944 szeptemberére összeomlott a nyugati front. A szövetségesek előretörésére Von Rundstedtet visszahelyezték annak vezérkarába. Ideiglenesen sikerült rendbe szednie csapatait és stabil frontot kialakítania a nyugati német határok mentén. 1944 decemberében ő vezette a nagy német támadást az Ardenneken keresztül, amely azonban utánpótlási nehézségek és a keleti front összeomlása miatt visszavonulással végződött. Rundstedtet végleg leváltották, miután az amerikai csapatok Remagennél sikeresen átkeltek a Rajnán. 1945 januárjában nyugállományba vonult.
Hadifogsága és halála Gerd von Rundstedt tábornagy 1945. május 1-jén Bad Tölzben (Németország) az USA 36. Gyalogos Hadosztályának a hadifogságába esett. Nagy-Britanniába szállították, ott töltötte a hadifogságot. Basil Liddell Hart és Brian Horrocks hadtörténészek riportokat készítettek vele. Bár háborús bűntettek elkövetésével megvádolták, rossz egészségi állapota miatt a pert nem folytatták le ellene (súlyos szívbeteg volt). 1949 májusában szabadon engedték. Hannoverben telepedett le, és ott is halt meg 1953. február 24-én.
Előléptetései bélyeg|jobbra|240px|Von Rundstedt tábornagy megtekinti a milói Vénuszt a Louvre-ban, 1940 októberében, a megszállt Franciaországban bélyeg|jobbra|240px|(balról jobbra) Rommel, Von Rundstedt, Gause és Zimmermann bélyeg|jobbra|240px|Gerd von Rundstedt és fia, Hans Gerd a hadifogságban bélyeg|jobbra|220px|Gerd von Rundstedt a nürnbergi perben
zászlós: 1892. március 22. hadnagy: 1899. január 1. főhadnagy: 1902. október 1. százados: 1909. március 22. őrnagy: 1914. november 28. alezredes: 1920. október 1. ezredes: 1923. február 1. vezérőrnagy: 1927. november 1. altábornagy: 1929. március 1. gyalogsági tábornok: 1932. október 1.az altábornagy és a vezérezredes között lévő rendfokozat: fegyvernemi (gyalogsági-, lovassági-, tüzérségi-, páncélos- stb.) tábornok. vezérezredes: 1938. március 1. tábornagy: 1940. július 19.a teljes neve vezértábornagy (Generalfeldmarschall)
Jelentős kitüntetései Boxerlázadási Emlékérem (1902) Másodosztályú Vaskereszt (1914) Negyedosztályú Bajor Katonai Érdemrend a kardokkal és a koronával (1915) Negyedosztályú Porosz Koronaérdemrend (?) A Hohenzollern-ház Érdemrendjének Lovagkeresztje a kardokkal (Poroszország, 1917) Kardokkal ékesített Elsőosztályú Szász Albert Lovagrend A Becsület Keresztje (1934) Szudétai kitüntetés (1938) Harmadosztályú Schwarzburg Becsületkereszt (?) Hadi Érdemkereszt (Lippe) Waldeck-i Érdemkereszt (?) Török Hadiérem (?) Olasz Koronaérdemrend Nagykeresztje (1938) Másod- és első osztályú Vaskereszt pántja (1939) 40 év a Fegyveres Erők Szolgálatában Kitüntetés pántja Harmad-, másod- és első osztályú Vitéz Mihály-rend (Románia, (1941) és (1942) Vaskereszt Lovagkeresztje (1944) Tölgyfalomb ékítmény a Lovagkereszthez (1944) Kardok a Lovagkereszthez (1945)
Jegyzetek
Források Bungay, Stephen (2000). The Most Dangerous Enemy: A History of the Battle of Britain. London: Aurum Press. (hardcover), (paperback 2002). Blumentritt, Günther (1952). Von Rundstedt: The Man and the Soldier. London: Odhams Press Fellgiebel, Walther-Peer (2000). Die Träger des Ritterkreuzes des Eisernen Kreuzes 1939-1945. Friedburg, Germany: Podzun-Pallas. Kershaw, Ian (2008). Fateful Choices: Ten Decisions That Changed the World, 1940-1941. London: Penguin Books. Liddell Hart, B. H. (1948). The German Generals Talk, New York: William and Morrow. chap. 7 Messenger, Charles (1991). The Last Prussian: A Biography of Field Marshal Gerd von Rundstedt, 1875-1953. London: Brassey's. Schaulen, Fritjof (2005). Eichenlaubträger 1940 – 1945 Zeitgeschichte in Farbe III Radusch – Zwernemann (in German). Selent, Germany: Pour le Mérite. Scherzer, Veit (2007). Ritterkreuzträger 1939–1945 Die Inhaber des Ritterkreuzes des Eisernen Kreuzes 1939 von Heer, Luftwaffe, Kriegsmarine, Waffen-SS, Volkssturm sowie mit Deutschland verbündeter Streitkräfte nach den Unterlagen des Bundesarchives (in German). Jena, Germany: Scherzers Miltaer-Verlag. Ziemke, Earl (1989). "Gerd Von Rundstedt" in Hitler's Generals, ed. Correlli Barnet, New York: Grove Weidenfeld
Fordítás
Ajánlott irodalom Charles Messenger: Az utolsó porosz. Gerd von Rundstedt tábornagy élete; ford. Györkös Attila, Szilágyi Béla; Hajja, Debrecen, 1998 (20. századi hadtörténet)
További információk
Gerd von Rundstedt WW2 – Field Marshal Gerd Von Rundstedt Dunkerque-nél dőlt el Párizs sorsa Gerd von Rundstedt: Nazi Germany Some of the Prisoners Held at Special Camp 11 Gerd von Rundstedt kihallgatása Nürnbergi per - videóklip – – – – Gerd von Rundstedt Saint-Germain-en-Laye-i bunkere – videóklip Charles Fenyvesi: Három összeesküvés. Rundstedt tábornagy, Canaris tengernagy és a zsidó mérnök, aki megmenthette volna Európát; ford. Molnár György; Európa, Budapest, 2007
Kategória:A Német Birodalom katonái az első világháborúban Kategória:A Német Birodalom katonái a második világháborúban Kategória:1875-ben született személyek Kategória:1953-ban elhunyt személyek Kategória:Poliglottok Kategória:Hadifoglyok