+ Daddzsál Arab név al-Masīḥ ad-Dajjāl Magyaros alak Daddzsál, al-Maszíh ad-Daddzsál Jelentés „a megtévesztő messiás”, „hamis messiás” Vallási közeg iszlám eszkatológia Fő forrásréteg hadíszok, későbbi apokaliptikus és eszkatológiai irodalom Kapcsolódó alakok Jézus, Mahdi, Antikrisztus, Góg és Magóg
A Daddzsál vagy al-Maszíh ad-Daddzsál (, tudományos átírással: al-Masīḥ ad-Dajjāl, „a megtévesztő messiás” vagy „hamis messiás”) az iszlám eszkatológiai hagyomány egyik apokaliptikus alakja. A Korán nem említi név szerint; részletes alakja főként hadíszokban, valamint későbbi szunnita, síita és más muszlim végidő-hagyományokban jelenik meg.
A hadíszhagyomány a Daddzsált a végidők nagy megtévesztőjeként írja le. Alakja vallási próbatételt jelent a hívők számára, és több ponton párhuzamba állítható a keresztény Antikrisztus alakjával. Az iszlám hagyomány ugyanakkor sajátos motívumokkal kapcsolja Jézus visszatéréséhez, a Mahdi szerepéhez, Mekka és Medina védettségéhez, valamint a megtévesztő látszat és a vallási felismerés témájához.David Cook: Studies in Muslim Apocalyptic. Princeton: Darwin Press, 2002.
Elnevezés és etimológia
A magyar Daddzsál alak az arab dajjāl átírása. Az arab szó alapjelentése „csaló”, „megtévesztő”, „szélhámos”. Az al-Masīḥ ad-Dajjāl kifejezés szó szerint a „megtévesztő messiás” vagy „hamis messiás” értelmű. Az al-Masīḥ („messiás”) elem Jézus arab megnevezésében is előfordul, a Daddzsál esetében azonban ellenmessiási, negatív értelmű jelzőként működik.
Az arab lexikográfiai és vallási magyarázatok a d-j-l gyököt többféleképpen értelmezték. Egyes magyarázatok a „befedés”, „elfedés” vagy „elkenés” képéhez kapcsolják, mivel a Daddzsál a hagyomány szerint elfedi az igazságot, más értelmezések a megtévesztéshez, a hamis ragyogáshoz vagy a föld romlással való „befedéséhez” kötik. Az Encyclopaedia Iranica szerint a magyarázatok sokfélesége óvatosságra int az etimológiai bizonyosságot illetően, de jól mutatja, hogy a középkori muszlim értelmezők a névben elsősorban a megtévesztés és az elrejtés jelentéskörét látták.
A masīḥ elem magyarázata szintén többirányú. A hagyományban Jézus pozitív messiási címe mellett a Daddzsál „hamis” vagy „megtévesztő” messiásként jelenik meg. Egyes magyarázatok a Daddzsál torz vagy „eltörölt” szemével is összefüggésbe hozzák a címet. A keresztény arab apologetikus irodalomban gyakori értelmezés, hogy az al-Masīḥ ad-Dajjāl nem Jézussal azonos, hanem a valódi Messiással szembeállított hamis, megtévesztő ellenalak. Ez a polemikus olvasat a Daddzsált elsősorban az Antikrisztus iszlám megfelelőjeként értelmezi, de a muszlim hadíszhagyományban alakja önálló eszkatológiai motívumrendszerrel rendelkezik.
Forrásai
A Daddzsál alakja név szerint nem szerepel a Koránban. A muszlim hagyományban ismert részletes képe elsősorban a hadíszgyűjteményekből, különösen a Sahih al-Bukhari és a Sahih Muslim Daddzsálra vonatkozó elbeszéléseiből ismert. Ezek mellett későbbi eszkatológiai művek, tafszírok, prédikációs gyűjtemények és apokaliptikus kompilációk is továbbfejlesztették alakját.
A hadíszokban szereplő Daddzsál-kép nem egyetlen egységes elbeszélésből áll, hanem több, egymással részben átfedő motívumból: testi jegyek, megtévesztő csodák, világméretű próbatétel, Mekka és Medina védettsége, a Kahf-szúra védelmező szerepe, valamint Jézus végidőbeli visszatérése és a Daddzsál legyőzése. A modern vallástörténeti kutatás ezeket a hagyományokat az iszlám apokaliptika, a késő antik zsidó és keresztény végidő-képzetek, valamint a korai muszlim közösség teológiai önmeghatározása felől vizsgálja.Jean-Pierre Filiu: Apocalypse in Islam. Berkeley: University of California Press, 2011.
Jellemzői a hadíszokban
A szunnita hadíszgyűjtemények több visszatérő motívummal írják le a Daddzsált. Ezeket a történeti-kritikai megközelítés nem a jövőre vonatkozó ellenőrizhető előrejelzésekként, hanem vallási-apokaliptikus hagyományanyagként tárgyalja.
Motívum Leírás a hadíszokban Forrás Megjegyzés Félszeműség és testi leírás Több hagyomány a Daddzsált fiatal férfiként írja le, göndör vagy összecsomósodó hajjal és torz szemmel. A Bukhari-hagyomány jobb szemét kidülledő szőlőszemhez hasonlítja; más változatok bal szemről vagy kialudt szőlőszemhez hasonló szemről beszélnek. Bukhari 7407; Muslim 2934a A részletek változatai a hagyományanyag rétegzettségét mutatják; a torz szem a megtévesztő alak felismerhetőségének egyik jele. A k-f-r felirat Egy Bukhari-hadísz szerint a Daddzsál két szeme között a kāfir („hitetlen”) szó betűi állnak. A hagyomány szerint ezt minden hívő el tudja olvasni, akár írástudó, akár nem. Bukhari 7408 A motívum a megtévesztő felismerését nem műveltségi, hanem vallási-közösségi képességként ábrázolja. Megtévesztő csodák Egyes hadíszok szerint víz és tűz lesz vele, de ami tűznek látszik, az valójában víz, és ami víznek látszik, az tűz. Bukhari 7130 A motívum a látszat és valóság felcserélésének apokaliptikus képe. Anyagi bőség és csapás Egy hosszabb Muslim-hagyomány szerint a Daddzsál követőinek esőt, termést és állati bőséget hoz, az őt elutasítókat pedig szárazság és nélkülözés sújtja. Muslim 2937a A motívum a gazdasági bőség és vallási megtévesztés összekapcsolását fejezi ki. Időtartam Ugyanez a hagyomány negyvennapos működést említ: az első nap egy évhez, a második egy hónaphoz, a harmadik egy héthez hasonló, a többi pedig közönséges nap. Muslim 2937a A szimbolikus időtartam a késő antik apokaliptikus irodalom időkezelésével is összevethető. Mekka és Medina védettsége A Bukhari-hagyomány szerint a Daddzsál nem léphet be Mekkába és Medinába, mert bejárataikat angyalok őrzik. Bukhari 1881 A motívum a két szent város különleges vallási státuszát hangsúlyozza. A Kahf-szúra védelmező szerepe Egy Muslim-hadísz szerint a Kahf-szúra első tíz versének megtanulása védelmet nyújt a Daddzsál próbatételével szemben. Muslim 809a Bár a Daddzsál neve nincs a Koránban, a hadíszhagyomány a 18. szúrát a Daddzsál-próbatétel elleni védelemhez kapcsolja. Követők Egy Muslim-hadísz szerint a Daddzsált Iszfahánból származó zsidók egy csoportja követi. Muslim 2944 Ezt a motívumot modern enciklopédiai szövegben apokaliptikus ellenségképzetként kell tárgyalni, nem történeti vagy társadalmi általánosításként a zsidóságról. Önistenítő igény Egy Ibn Mājah-hadísz szerint a Daddzsál démonok segítségével idézi meg egy beduin szüleinek alakját, és azt kéri, hogy ismerje el őt urának. Ibn Mājah 4077 A motívum a Daddzsált nem pusztán politikai ellenségként, hanem hamis vallási tekintélyként mutatja be.
Tamím ad-Dárí és al-Dzsasszásza története
A Daddzsálról szóló egyik legismertebb narratív hagyomány Tamím ad-Dárí története, amely a Sahih Muslim gyűjteményben maradt fenn. Az elbeszélés szerint Tamím ad-Dárí és társai tengeri úton egy szigetre sodródtak, ahol találkoztak egy különös lénnyel, al-Dzsasszászával, majd egy láncra vert férfival, akit a hagyomány Daddzsálként azonosít.
A történetben a láncra vert férfi több helyről és jelről kérdezősködik, majd Mohamed megjelenésére is rákérdez. Ezután közli, hogy ő a Daddzsál, és saját jövőbeli eljöveteléről beszél. A narratíva dramaturgiai magja a rejtett, még visszatartott végidőbeli ellenség motívuma: a Daddzsál már létező, de még nem szabadult alak, akinek megjelenése a végidők eseménysorához kapcsolódik.
A modern vallástörténeti olvasat a történetet apokaliptikus elbeszélésként kezeli. Motívumai — a tengeri sziget, a különös őrzőlény, a láncra vert végidőbeli ellenfél és a későbbi világméretű megjelenés — párhuzamba állíthatók más késő antik apokaliptikus hagyományokkal, de a muszlim szöveghagyományban sajátos iszlám eszkatológiai jelentést kaptak.
Jézus, a Mahdi és a Daddzsál legyőzése
A szunnita hadíszok több változata szerint a Daddzsált végül Jézus, Mária fia győzi le. Egy hosszabb Muslim-hagyomány szerint Jézus Damaszkusz keleti részén, a fehér toronynál száll alá, majd a Daddzsált Ludd kapujánál éri utol és öli meg. Más hadíszváltozatok rövidebben fogalmaznak, és Jézus szerepét a végidőbeli rend helyreállításával kapcsolják össze.
A Mahdi szerepe hagyományonként eltérő. A szunnita eszkatológiai irodalomban a Mahdi gyakran a végidők igazságos vezetőjeként jelenik meg, míg a Daddzsál közvetlen megölését sok hadísz Jézushoz kapcsolja. A tizenkét imámos síita hagyományban a Mahdi alakja a rejtőzködő tizenkettedik imám visszatéréséhez kötődik, és a Daddzsál megjelenése a Mahdi visszatérését megelőző vagy kísérő jelek között szerepel. Az Encyclopaedia Iranica szerint egyes síita hagyományokban a Daddzsál legyőzése a visszatérő Mahdihoz kapcsolódik, míg más értelmezések kompromisszumként Jézust tekintik a közvetlen cselekvőnek, de a Mahdi tekintélye alatt.
Vallástörténeti kontextus
A Daddzsál alakja a késő antik és kora középkori apokaliptikus hagyományok tágabb összefüggésében értelmezhető. A keresztény Antikrisztus-hagyományban, a zsidó végidő-elbeszélésekben és a muszlim hadíszi apokaliptikában egyaránt megtalálható az a motívum, hogy a végidő előtt megjelenik egy megtévesztő, messiási vagy ellenmessiási alak, aki átmenetileg nagy hatalomra tesz szert, majd isteni beavatkozás vagy messiási szereplő által vereséget szenved.
A zsidó apokaliptikus hagyomány egyik késő antik vagy kora középkori ellenmessiási alakja Armilus, akit egyes szövegekben szintén messiási szereplő győz le. A közvetlen kapcsolat Armilus és a Daddzsál között nem bizonyítható egyszerűen, de a párhuzam a késő antik apokaliptikus miliő közös motívumkészletére utal.
A Daddzsálról szóló muszlim hagyomány sajátos elemei közé tartozik, hogy a megtévesztés témája nemcsak politikai uralomként, hanem vallási és érzékelési próbatételként jelenik meg. A víz és tűz felcserélése, a testi torzulás, a k-f-r felirat, valamint a Kahf-szúra védelmező szerepe olyan motívumok, amelyek a Daddzsált a hit felismerésének és a vallási lojalitás vizsgájának alakjává teszik.
A korábbi európai és keresztény összehasonlító irodalomban a Daddzsált gyakran közvetlenül az Antikrisztus-hagyományból levezetett alaknak tekintették. A mai kutatás óvatosabban fogalmaz: a zsidó és keresztény apokaliptikus hagyományok hatása valószínű, de a fennmaradt muszlim hagyományanyag saját szerkezettel, szereplőkkel és teológiai hangsúlyokkal rendelkezik.
Felekezeti és modern értelmezések
A szunnita hagyományban a Daddzsál többnyire személyes, végidőbeli alak: emberként vagy emberi formájú megtévesztőként jelenik meg, aki korlátozott ideig működik, majd Jézus legyőzi. A síita hagyományban a Daddzsál gyakran a Mahdi visszatérésével kapcsolatos végidőbeli események részeként jelenik meg, de szerepe és részletei az egyes síita szövegekben eltérhetnek.
Az Ahmadijja értelmezésében a Daddzsál gyakran nem egyetlen személy, hanem történeti-vallási rendszer vagy korszakjelenség allegóriája. Az ahmadijja magyarázatok a Daddzsált sokszor a keresztény missziós terjeszkedéshez, az európai gyarmatosításhoz vagy a modern materialista civilizációhoz kapcsolják. Ez az értelmezés eltér a klasszikus szunnita és síita várakozások nagy részétől, de jól mutatja, hogy a Daddzsál alakja a modern muszlim gondolkodásban is újraértelmezhető.
A modern politikai és népszerű vallási diskurzusban a Daddzsál gyakran szimbolikus ellenségképpé válik. Egyes szerzők modern államokkal, technológiákkal, médiarendszerekkel vagy ideológiákkal azonosítják; mások továbbra is szó szerinti végidőbeli személyként értelmezik. Az Encyclopaedia Iranica példaként említi, hogy modern muszlim gondolkodók a Daddzsált olykor a modern materializmus, a nyugati civilizáció egyoldalúsága vagy politikai ideológiák szimbólumaként olvasták. Enciklopédiai szempontból ezeket az olvasatokat külön kell választani a korai hadíszanyag motívumaitól.
Forráskritikai összefoglalás