A Pyrocephalus obscurus a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe a királygébicsfélék (Tyrannidae) családjába tartozó faj.

Neve és rendszertani besorolása Ezt a madarat 1939-ben, John Gould angol ornitológus írta le, illetve nevezte meg, azonban mint a rubinfejű tirannusz (Pyrocephalus rubinus) alfajaként a Pyrocephalus rubinus obscurus név alatt. 2016-ban, újabb kutatások következtében, ezt a madarat kivonták a rubinfejű tirannuszból és önálló fajjá tették; sőt az alfajokat is neki tulajdonították. A rubinfejű tirannusz visszaszorult Dél-Amerika középső és déli részeire. A Nemzetközi Madarászok Egyesülete (International Ornithologists' Union) elfogadja ezt a döntést, viszont mások még mindig alfajnak vélik.

Előfordulása A Pyrocephalus obscurus előfordulási területe manapság az Amerikai Egyesült Államok délnyugati részétől, egész Mexikón, elszórva Közép-Amerikán keresztül, egészen Dél-Amerika északnyugati és középső részéig tart. Korábban Kanadában is előfordult. Becslések szerint a szabadon élő példányok száma 5-50 millió közöttire tehető, bár a számuk csökkenőben van.

Alfajai Jelenleg az alábbi 9 alfaj van elismerve:Farnsworth and Lebbin (2004), p. 375.

Pyrocephalus obscurus ardens Zimmer, 1941 - Észak-Peru Pyrocephalus obscurus blatteus Bangs, 1911 - Délkelet-Mexikó, Belize és Észak-Guatemala Pyrocephalus obscurus cocachacrae Zimmer, 1941 - Délnyugat-Peru és Chile legészakibb része Pyrocephalus obscurus flammeus van Rossem, 1934 - Délnyugat-USA és Északnyugat-Mexikó Pyrocephalus obscurus mexicanus P. L. Sclater, 1859 - Dél-Texastól délre Közép- és Dél-Mexikóig Pyrocephalus obscurus obscurus Gould, 1839 - Nyugat-Peru Pyrocephalus obscurus pinicola T. R. Howell, 1965 - Kelet-Honduras és Északkelet-Nicaragua Pyrocephalus obscurus piurae Zimmer, 1941 - Nyugat-Kolumbia és Északnyugat-Peru Pyrocephalus obscurus saturatus von Berlepsch & Hartert, 1902 - Északkelet-Kolumbia, Nyugat- és Észak-Venezuela, Guyana, valamint Észak-Brazília

Megjelenése A fej-testhossza 13-14 centiméter és testtömege 11-14 gramm. A fajon belül jelentős a nemi kétalakúság; ugyanis a hím élénk vörös és sötétbarna tollazatú, míg a tojó hasi része barackszínű és a háti része sötétszürke; a tojó igen hasonlít a Say-légykapótirannuszra (Sayornis saya).

bélyegkép|200px|Kifejlett hímbélyegkép|200px|fiatal hímbélyegkép|200px|és egy tojó

Életmódja Sokféle élőhelyen képes megélni, de főleg a nyíltabb, viszont fával, bokorral rendelkező területeket választja otthonául; ilyenek a füves puszták, folyópartok, kultúrtájak és félsivatagok. Rovarevő madár; étlapját főleg legyek, sáskák és bogarak képezik. A rovarokat főleg röptükben kapja el. Néha megfigyelhető amint kisebb halakkal táplálkozik.

Szaporodása A csészealakú fészkét kis ágakból és zuzmókból készíti; általában 1,8 méteres magasságban. A fészekalj 2-3 tojásból áll, ezek fehéresek. A kotlást a tojó végzi, körülbelül 2 heten keresztül. A fiókák 15 naposan már kirepülnek a fészekből.

A barnafejű gulyajáró (Molothrus ater), kakukk (Cuculus canorus) módjára beletojik a Pyrocephalus obscurus fészkébe.

Képek

Jegyzetek

Fordítás

További információk Gould, J. 1839. The Zoology of the voyage of H.M.S. Beagle, under the command of Captain Fitzroy, R.N., during the years 1832-1836. Edited and superintended by Charles Darwin. Part 3 Birds. Smith, Elder & Co. London. 1841. 156 pp., 50 tt. doi: 10.5962/bhl.title.14216 BHLReference page Original description pt.9 p.45 BHL Carmi, O., Witt, C.C., Jaramillo, A. & Dumbacher, J.P. 2016. Phylogeography of the Vermilion Flycatcher species complex: Multiple speciation events, shifts in migratory behavior, and an apparent extinction of a Galápagos-endemic bird species. Molecular Phylogenetics and Evolution 102: 152-173. doi: 10.1016/j.ympev.2016.05.029 Abstract Reference page

Species account - Cornell Lab of Ornithology Vermilion flycatcher - Pyrocephalus rubinus - USGS Patuxent Bird Identification InfoCenter Stamps at bird-stamps.org

Kategória:Pyrocephalus Kategória:Madárfajok Kategória:Észak-Amerika madarai Kategória:Közép-Amerika madarai Kategória:Dél-Amerika madarai