Jeanne d’ArcJeanne d’Arc nevét többféle módon írták, különösen a 19. század közepét megelőző időkben. Saját maga a leveleit „Jehanne”-ként írta alá. (Pernoud and Clin, pp. 220–221.) (Lásd még:www.stjoan-center.com/Album/, parts 47 és 49). –, Szent Johanna, (Domrémy, 1412. január 6. – Rouen, 1431. május 30.) az „orléans-i szűz”, katolikus szent, francia nemzeti hős. A százéves háború idején ő vezette a francia nép felszabadító harcát az angolok ellen. Parasztlányként látta meg a napvilágot Kelet-Franciaországban. A háborúban a francia királyi hadsereg élén több meghatározó győzelmet aratott, melyek megfordították a háború kimenetelét, és lehetővé tették VII. Károly francia király trónra lépését. A burgundok elfogták és az angolok kezére adták, akik boszorkányság vádjával kiszolgáltatták őt az egyházi hatóságnak. Ezt követően az egyházi törvényszék eretnekség vádjával máglyahalálra ítélte és 19 éves korában elevenen megégettette. 24 évvel később, 1455-ben VII. Károly király – akinek hírnevét beárnyékolta, hogy koronáját egy elítélt eretnek segítségével szerezte – felkérte III. Kallixtusz pápát, vizsgáltassa felül a szentszék döntését. Az új eljárásban Johannát ártatlannak találták és mártírrá nyilvánították. 1909-ben boldoggá, 1920-ban pedig szentté avatták.Újkori életrajzírók Jeanne születésnapját gyakran január 6-ra teszik. Ő maga azonban valójában nem ismerte pontosan saját életkorát. A rehabilitációs eljárás összes tanúja, köztük Jeanne keresztanyja és keresztapja is csupán becsülni tudta a leány életkorát. A január 6-i dátum egyetlen forráson, Lord Perceval de Boullainvilliers 1429. július 21-én írt levelén alapul (lásd Pernoud: Joan of Arc By Herself and Her Witnesses, 98. o.: Idézet: „Boulainvilliers elmondja, hogy (Jeanne) Domrémyben született, és ő adja meg születésének pontos dátumát, lehet, hogy a valódit, mondván, hogy (Jeanne) Epifánia napjának, január 6-ának éjszakáján született.)” Ugyanakkor maga Boulainvilliers nem volt domrémy-i lakos. Magát az eseményt valószínűleg nem jegyezték fel. A közrendűek születéseit számon tartó plébiániai anyakönyvezés gyakorlatát csak több generációval később vezették be. Johanna Franciaország kilenc védőszentjének egyike, Dénes, Tours-i Márton, Lajos, Mihály, Remigius, Petronella, Radegunda és Lisieux-i Teréz mellett.
Johanna hangoztatta, hogy látomásaiban Isten jelent meg előtte, és kérte, szabadítsa fel hazáját az angolok uralma alól. Hírnevet akkor szerzett, amikor Orléans városát 9 napos ostrom után felszabadította, majd több gyors győzelmet aratva a Loire völgyét is megtisztította az ellenségtől. A hadjáratot követően 1429. július 17-én VII. Károlyt Reims-ben királlyá koronázták.
Jeanne d’Arc a mai napig meghatározó szerepet tölt be a nyugati kultúrában. Napóleontól napjainkig a francia politikusok előszeretettel idézik fel emlékét. Alakja és tettei nagy írókat ihlettek meg (Shakespeare, Voltaire, Schiller, M. Twain, J. Anouilh, Brecht, Shaw, Delteil, M. Anderson stb.). Alakja több zeneműben (Verdi, Csajkovszkij, Honegger alkotásaiban), továbbá filmben és – újabban – videojátékban is feltűnik.
Történelmi háttér
Kelly DeVries történész így jellemzi a Jeanne d’Arc színrelépése előtti korszakot: „Ha valami elbátortalaníthatta volna őt, az Franciaország állapota 1429-ben”. A százéves háború 1337-ben robbant ki a francia trónra támasztott angol követelés eredményeként. A háborút rövidebb-hosszabb, viszonylagos békével jellemezhető szünetek tagolták. A harcok zömmel Franciaország területén zajlottak. Az angolok a chevauchée – a felperzselt föld taktikájához hasonlatos – stratégiát alkalmazva tönkretették a francia gazdaságot. A francia népesség egyébként sem állt még helyre az előző században dúló pestisjárvány (fekete halál) után, ráadásul a kereskedők el voltak vágva a külföldi piacoktól. Johanna színre lépése idején az angolok már majdnem elérték céljukat, egy kettős monarchia felállítását angol irányítással. A francia hadsereg már több évtizede nem aratott jelentősebb győzelmet. DeVries szavaival élve „a Francia Királyság még a 13. századi csírájának árnyéka sem volt.”
Johanna születésének idején a francia király VI. Károly volt, akit az utókor az „őrült” jelzővel illetett. Feltételezett elmebaja miatt képtelennek tartották az uralkodásra. Ennek eredményeképpen viszály tört ki a király testvére, Orléans-i Lajos herceg és unokaöccse, Rettenthetetlen János, Burgundia hercege között, akik összekülönböztek mind az ország fölötti régensség, mind a gyermekkorú dauphin fölött gyámság megszerzése okán. A viszály idején Bajor Izabella királynét házasságtöréssel vádolták meg. A burgundiak szerint viszonyt folytatott Orléansi-i Lajossal, és kapcsolatba hozták a királyi gyermek elrablásaival. Az ügy súlyosbodott, amikor Burgundia hercege elrendelte I. Lajos orléans-i herceg meggyilkolását, 1407-ben.
Az emberek két független frakcióba tömörültek, Orléans-i Lajos fia, Károly köré az armagnacok és Rettenthetetlen János köré a burgundok. Az angol király, V. Henrik kihasználva a zűrzavart, lerohanta Franciaországot, és drámai győzelmet aratott Azincourt-nál 1415-ben, majd elfoglalta Észak-Franciaország városait. A leendő francia király, VII. Károly 14 évesen felvette a dauphin címet mint a trón örököse, mivel mind a négy idősebb testvére elhunyt.Pernoud and Clin, 167. o. Első lényeges döntése a Burgundiával megkötött békeszerződés volt, 1419-ben. Ez azonban katasztrófába torkollott, amikor Rettenthetetlen Jánost armagnac partizánok meggyilkolták egy Károllyal való találkozásán, annak ellenére, hogy Károly garantálta a biztonságát. Burgundia új hercege, Jó Fülöp kiátkoztatta Károlyt, és szövetségre lépett az angolokkal, majd nagy francia területeket hódítottak meg.
1420-ban Bajor Izabella királyné megkötötte a troyes-i szerződést, amelyben garantálta V. Henriknek a francia trónt, és előjogot kapott Károllyal szemben. Az egyezmény felélesztette azokat a szóbeszédeket, melyek Izabella titkos légyottjairól szóltak Orléans hercegével, és új gyanút ébresztettek, miszerint a herceg inkább volt királyi fattyú, mint a király fia.Pernoud and Clin, 188–189. o. V. Henrik és VI. Károly meghalt 1422-ben, a kisgyermekkorú VI. Henrik lett a névleges uralkodó a két királyság felett, s V. Henrik testvére, John of Lancaster, Bedford 1. hercege kormányzóként uralkodott.
1429 kezdetén szinte egész Észak-Franciaország és a délnyugati országrész idegen uralom alatt állt. Az angolok Párizsból és Rouenból, a burgundok Reimsből kormányoztak. Reims fontos tradicionális hely volt a franciák számára, koronázási és szentté avatási ceremóniák helyszíne 816 óta, ráadásképp Franciaországnak nem volt megkoronázott királya. Az angolok Orléans-t, amely az egyetlen független francia város volt a Loire vidékén ostrom alá fogták. Ez a fontos stratégiai pont jelentette a franciák utolsó bástyáját, elestével az angolok már könnyen uralmuk alá hajthatták volna a megmaradt francia területeket. Egy modern történész szavaival: „Orléans sorsán függött az egész királyság.”Pernoud and Clin, 10. o. Senki sem remélte, hogy a város kiállja az ostromot.
Élete balra|bélyegkép|Szülőhelye most múzeum. A falu temploma jobbra, a fák mögött látható Jeanne 1412 körül született Jacques d'Arc és Isabelle Romée lányaként egy Domrémy nevű faluban, Bar Hercegségben, melyet később Lotaringia (Lorraine) tartomány annektált, Domrémyt pedig átnevezték Domrémy-la-Pucelle-re.Condemnation trial, 37.o (Hozzáférés 2006. március 23.) Szülei 50 holdas földbirtok tulajdonosai voltak. Apja a földművelés mellett kisebb hivatali pozíciót is betöltött, adót szedett és a helyőrséget vezette.Pernoud and Clin, 221. o. A falu északkeleten, egy félreeső vidéki területen helyezkedett el, amely hű maradt a francia koronához a körülötte lévő burgund területekkel szemben. Nem csoda, hogy gyakori támadásoknak volt kitéve, s Jeanne gyermekkorában egy alkalommal a szülőfaluja is leégett.
Látomásai Jeanne a kortársai szerint eleinte átlagos parasztleány volt, aki szeretett táncolni. Jeanne elmondása szerint 12 éves korában, 1424-ben részesült először azokban a rendkívüli látomásokban, melyek azután egész életét végigkísérték és tanácsokkal, buzdításokkal adtak számára lelki muníciót külső-belső harcaihoz. Látomásában egyedül volt egy mezőn, ahol hangokat hallott. Amikor a vízió elmúlt, Jeanne sírva fakadt, olyan csodálatos volt, amit látott. Úgy vélte, Szent Mihály, Alexandriai Szent Katalin és Antiokheiai Szent Margit szólította meg, arra biztatva őt, hogy űzze ki az angolokat és vezesse el a dauphint Reims-be a koronázásig.Condemnation trial, 58–59. o. (Hozzáférés 2006. március 23.)
A kezdetek 16 éves korában megkérte rokonát, Durand Lassois-t, vezesse a közeli Vaucouleurs-be, ahol kérelmezte a helyőrség vezetőjétől, Robert de Baudricourt gróftól, hogy tegyen lehetővé számára egy látogatást a francia királyi udvarnál, Chinonban. A gróf gúnyosan elzavarta, ám ez nem tántorította el. Következő év januárjában visszatérve már két támogatóra talált, Jean de Metz és Bertrand de Poulengy személyében. Az ő pártfogásuk alatt egy második találkozásra volt lehetősége, ahol rendkívüli jóslatot vizionált arról, hogy Orléans közelében meg fog fordulni a hadiszerencse.
bélyeg|bal|200px|A nagy csarnok romjai Chinonban, ahol Jeanne VII.Károllyal találkozott. A kastély egyetlen sértetlen tornya ma az ő nevét viselő múzeum Baudricourt gróf ekkor engedélyezte Jeanne-nak, hogy elmenjen Chinonba, miután a frontról érkezett hírek megerősítették jóslatait. Útját, mely ellenséges burgund területen vezetett keresztül, férfiruhába öltözve tette meg.Richey, 4. o. Az udvarba érkezésekor VII. Károly éppen magánkihallgatáson vett részt. Ez idő alatt Károly anyósa, Aragóniai Jolán finanszírozott egy felmentő expedíciót Orléans-ba. Jeanne engedélyt kért, hogy a sereggel mehessen és lovagi felszerelést viselhessen. Ellátták páncéllal, karddal, lóval, zászlóval és kísérettel. Állítólag fehér páncélt viselt. Stephen W. Richey történész szerint Jeanne látványa volt az egyetlen reményforrás a kimerülés szélén álló uralkodó számára.
„Miután éveken át egyik megalázó vereség követte a másikat, nem csoda, hogy Franciaország katonai és polgári vezetése egyaránt demoralizálódott. Amikor Károly dauphin úgy határozott, eleget tesz Jeanne sürgető kérésének, mely szerint föl kell készülni a háborúra, majd a hadsereg élére helyezte a lányt, döntésének alapja az lehetett, hogy minden más, racionális lehetősége kimerült és kudarcot vallott. Csak egy bukás szélén álló, reményvesztett uralkodó hallgathat egy analfabéta parasztlányra, aki azt állítja, hogy Isten utasítására át kell vennie az irányítást országa hadai fölött és győzelemre kell őket segítenie.”
250px|jobbra|bélyegkép|Orléans ostroma J.-E. Lenepveu festményén. Középen Jeanne d’Arc, jobbra burgund íjászok
Jeanne képbe kerülésével a hosszú ideje tartó angol–francia konfliktus vallási háborúba fordult át,Vale, M.G.A., 'Charles VII', 1974, 55. o. ami újabb veszélyeket rejtett. Károly tanácsadói aggódtak, hogy ha Jeanne igaz hitéhez bármi kétség férhet – ha ad abszurdum eretnek vagy boszorkány –, akkor Károly ellenségei könnyen azt mondhatnák, hogy királysága a sátán adománya. Hogy ennek elejét vegye, a dauphin teológiai vizsgálatot rendelt el Poitiers-ben a lány tisztaságának bizonyítására. 1429 áprilisában a vizsgálóbizottság ezt állapította meg Jeanne-ról: „kifogástalan életű hívő keresztény, aki az alázat, becsület és egyszerűség erényeivel bír.” A teológusok Poitiers-ben nem véleményezték Jeanne isteni sugallatait, csak arról tájékoztatták a dauphint, hogy a lány küldetéstudatának isteni természetét „kedvező jel”-ként kell értelmezni. Ez elég volt Károlynak, ám ezután az udvart is utasította, hogy teszteljék Jeanne-t. „Kételkedni benne, vagy azt hinni, hogy erdendően gonosz, a Szentlélek megtagadása volna, ő pedig méltatlan lenne Isten segítségére”, nyilatkozták.Vale, M.G.A., 'Charles VII', 1974, 56. o. A vizsgálat igazolása Orléans felmentő ostromának felcsillanó reménye lett.