A kereszténység kronológiája összefoglalást nyújt a fontosabb eseményekről Jézus keresztre feszítésétől napjainkig.
1. század
30–33 körül: Jézust keresztre feszítik 34 körül: István diakónus megkövezése Jeruzsálemben. 34–36 körül: Pál, a 13. apostol megtérése. 45 körül: Pál megkezdi a missziós útjait. 50 körül: Claudius császár kiűzi Rómából a zsidókat és a zsidó-keresztényeket
64 körül: Nero császár a római tűzvész után üldözi a keresztényeket, amelynek Péter és Pál is áldozatul esik. 66–70: Római–zsidó háború 70: Az ókori izraeli állam vége, Jeruzsálem bevétele és a Templom lerombolása. 92–96: A Domitianus-féle üldözés. János apostolt száműzik Pátmoszra, ahol megírja látomásait a Jelenések könyvébenStuckenbruck 2003, page 1535-1536Scolar: Kézikönyv a Bibliához, 2014 A század vége: A gnoszticizmus terjedésének kezdete
2. század 107-110 körül: Antiochiai Ignác vértanúhalála. Ő használja először a "katolikus egyház" (= egyetemes egyház) kifejezést. 140-es évek: Markión fellépése Rómában 150 körül: a gnosztikus Valentinus fellépése 150 körül: Szűz Mária legrégebbi ábrázolása A század közepe táján létrejön a püspöki intézmény, az episzkopális egyház. Római püspökökről is csak ettől kezdve beszélhetünk, és csak ezután alakult ki a „többi püspök fölé emelkedő központi hatalom, az intézményesült, monarchikus pápaság”. Az eddig jelentéktelen szerepet betöltő püspökök döntő szerephez jutnak a keresztény élet irányításában és meggyorsul a vezetői hatalom egy kézben történő összpontosulása. 150-es évek: A montanizmus megjelenése, amely elutasítja a püspöki intézményt. 160 körül: bevezetik a húsvét ünnepét I. Viktor római püspök kiközösíti kis-ázsiai egyházakat a húsvéti vita során 170 körül: A Muratori kánon, az Újszövetség könyveinek kanonizálásahttps://www.gotquestions.org/Magyar/Bibliai-kanon.html 180 körül: Iréneusz művében meghatározza az "eretnek" szó fogalmátAdversus Haereses A század vége: A római birodalom majdnem minden városában van már kisebb-nagyobb keresztény gyülekezet. A kereszténység kezd behatolni a felsőbb társadalmi osztályokba is. A század végéig az egyház hivatalos nyelve még a görög; a római püspökök is görög nyelven leveleznek. Tertullianus, az első nagy, latinul író keresztény
3. század bélyegkép|185px|Festmény egy ókeresztény katakombából (agapé) bélyegkép|185px|Márvány sírsztélé a 3. századból, Róma területéről Krisztológiai viták. A század elején három irányzat él egymás mellett: logosz-krisztológia és két monarchiánus irányzat, az adopcianizmus és a a modalizmus. Heves küzdelmek után a logosz-krisztológia válik egyeduralkodóvá. Mária, az istenanya kultusza, mint az egyiptomi Ízisz kereszténnyé lett mása, kezd elterjedni. Megalakult több keresztény iskola, elsők között az alexandriai és az antiókhiai. 193–211: Septimius Severus császár eltűri a keresztényeket és azt, hogy környezetének egyes főnemes tagjai kereszténnyé legyenek. 222–235: Alexander Severus császár a házi kápolnájába Krisztus szobrát is beállítja és hivatalosan is az istenek sorába akarja iktatni. 217–235: Kallixtusszal szemben fellép az első "ellenpápa", Hippolütosz. 244–249: Philippus Arabs császár oly mértékben pártfogolja a keresztényeket, hogy egyes írók az első keresztény császárként említik. 249–251: Decius császár komoly keresztényüldözéseket kezdeményez és hitének megtagadására próbál kényszeríteni minden keresztényt.Gecse G.: Vallástörténeti kislexikon 253–260: Valerianus császár is erőteljesen üldözi a kereszténység követőit. 254: Órigenész mártírhalála. 254–256 Az eretnekek keresztségéről folyó vita I. István római püspök és a karthágói Küpriánosz (Ciprián) között. 257–258: Valerianus császár üldözési rendeletei. Küpriánosz vértanúhalála. Római püspök először ekkor hivatkozik a "Tu es Petrus" (Te Péter vagy ..) szövegre, hogy Péter apostol utódaként a primátusát a többi püspökkel szemben megerősítse. 260: Gallienus császár megszünteti a keresztényüldözést, ezzel újra rövid békekorszak köszöntött be a keresztények számára, akik fontos pozíciókat szereztek meg még a császári udvarban is. Rendeletben biztosította a toleranciát, és a püspökök által benyújtott kérelmekre visszaadta az elkobzott templomokat és temetőket. Ebben az időben már közel száz püspökség létezett Itáliában. 270–275: Aurelianus császár a napisten imádását támogatta, mint olyan átfogó monoteizmust, amely a birodalom összes kultuszát felölelheti, és az egyház zavartalan békében élt 303-ig. A tartományi kormányzóknak azt is elnézték, hogy áldozati és keresztény szertartásokon is részt vesznek. Hispániában az együttműködés odáig ment, hogy 300-ra néhány keresztény boldogan volt egyszerre az egyház tagja és municipális pap. 270–275 körül: Remete Szt Antal visszavonul a sivatagba, majd megszervezi a szerzetesi életet → sivatagi atyák feltűnése. 293–305: Az utolsó nagy keresztényüldözés Diocletianus alatt.
4. század bélyegkép|240px|Szilveszter és Konstantin. E 13. századi freskó a középkorban szokásos hamisítványokat tükrözi, mivel Konstantin császár nem hódolt be a római püspöknek, hanem önmagát tartotta a keresztény alattvalók legfőbb püspökénekGecse Gusztáv: Vallástörténet, 1980. bélyegkép|jobbra|240px| 305: I. Constantius Chlorus nyugaton megszünteti a keresztényüldözéseket. 305-311: Galerius császár keleten folytatja a keresztények üldözését, de 311-ben, halálos ágyán kiadja türelmi rendeletét. Utóda, Maximinus Daia ezt figyelmen kívül hagyja, és folytatja az üldözést. 311: Észak-Afrikában egy egyházon belüli szakadás kiváltja a donatisták mozgalmát, amely szembefordul a kereszténység uralkodó tanításaival. 313: Nagy Konstantin és Licinius kiadja a milánói ediktumot, amelyben engedélyezik a keresztény vallás szabad gyakorlását. Az egyház visszakapja az elkobzott vagyonát is. Szerte a birodalomban megkezdődik a keresztény templomok építése. 314: Az Arles-i zsinat elítéli Donatust és követőit (→ donatizmus) 315: A keresztrefeszítés eltörléseA megfeszített képmása 318: Áriusz elkezdi hirdetni nézeteit Alexandriában (→ arianizmus) 321: Az Egyház vagyonhoz való jogának elismeréseként Konstantin császár Miltiádész pápának ajándékozza a lateráni palotát. A Lateráni Bazilika (Üdvözítőnk Bazilikája) a római püspök székhelye lett. Konstantin a vasárnapot állami ünnepnappá nyilvánítja. 325: Kirobban az ariánus vita Alexandriában, ami széles körű erőszakhoz és szakadásokhoz vezetett a kereszténységen belül. 325: A keresztény püspökök első egyetemes zsinata Nikaiában. Elítélik az arianizmust. Megfogalmazzák a Niceai hitvallást, kinyilvánítják a Szentháromságban való hitet. 326. november 18.: I. Szilveszter pápa felszenteli a Szent Péter-bazilikát, amelyet Nagy Konstantin építtetett az apostol sírja fölé. 330. Konstantin a székhelyét a róla elnevezett Konstantinápolyba teszi át, ezzel megnő az ottani püspökök hatalma, de ezzel egyidejűleg Róma püspökei is kezdenek úgy viselkedni, mint a Nyugat kizárólagos urai (nemcsak vallási, hanem ún. világi ügyekben is), akikre a hatalmat a császár ruházta át. 340: Euszébiosz keresztény történetíró halála. A nagy egyházatyák működése: görögök: Alexandriai Szent Atanáz (298 – 373), Jeruzsálemi Szent Cirill (313 – 386), Aranyszájú Szent János (344/347 – 407), Nagy Szent Vazul (329 – 379), Nazianzi Szent Gergely (329 – 389), Nüsszai Szent Gergely (331 – 395 után) latinok: Poitiers-i Szent Hilár (kb. 315 – 367), Szent Ambrus (334 – 397), Szent Jeromos (347 – 420), Hippói Szent Ágoston (354 – 430) 361-363: Iulianus császár visszatér a pogány hitre, és eredménytelen kísérletet tesz az antik vallás visszaállítására. 363: A laodiceiai szinódus megállapít egy kánont, kihagyva a Jelenések könyvét és megtiltja a nem kanonizált könyvek templomi felolvasását. 367: Alexandriai Athanasziosz (Atanáz) levelében sorolja fel először a Biblia kánonját a ma is ismert összeállításban. 370 körül: Baszileiosz (Nagy Szt Vazul) újjászervezi a szerzetességet 380: Nagy Theodosius császár a De Fide Catolica ediktumával kizárólagos államvallássá teszi a kereszténységet, annak is a nikaiai-hitvallását, az ariánus templomokat pedig bezáratja a birodalomban. 381: Az I. konstantinápolyi zsinat végleges formában meghatározza a kereszténység hitvallását. 382: A római zsinat I. Damasus pápa alatt lefekteti a Biblia kánonját, felsorolva az Ószövetség és az Újszövetség elfogadható könyveit. 385: Priscillianust, Ávila püspökét varázslással és boszorkánysággal vádolják meg, elítélik és kivégzik. Ezt a kivégzést tartják az elsőnek, amikor keresztények más keresztényeket eretnekség miatt megöltek.Encyclopaedia Britannica: Priscillian Követőit, az ún. priszcilliánusokat is üldözik. 391: Theodosius betiltja az összes pogány szertartást. 397: Tours-i Márton és Ambrus halála. 400: Kiadják Jeromos latin bibliafordítását, a Vulgatát.
5. század
410: Az Alarik vezette vizigótok kirabolják Rómát. 415. Alexandriai Kürillosz püspök Hüpatia természettudósnőt a tanításai és a kísérleti eszközei miatt a kereszténység ellenségének nyilvánítja, majd mágiával és eretnekséggel is megvádolva a felizgatott tömeg felkoncolja. 430: Hippói Szt Ágoston halála. 431. Az Efezusi zsinat elítéli Nesztoriosz tanítását és deklarálja, hogy Jézus egyidejűleg mind ember, mind Isten, továbbá, hogy Mária Istennek Anyja (Theotokosz), valamint, hogy a nikaiai hitvallás végleges, és szent szöveg. A nesztoriánusok mozgalma ezután Ázsiában terjed. 440-461: I. (Nagy) Leó pápa személyében találkozunk az első igazi pápával.A pápa (papa, πάππας) megkülönböztető címet eredetileg magasabb tisztségű keleti klerikusok, főként püspökök használták, az 5. század végétől a római püspökök kizárólag a maguk számára tartották fenn. Első ízben az ő pápasága idején vezette valóban Róma a nyugati egyházat, sőt Leó átmeneti sikereket keleten is elért. 451. A Khalkédóni zsinat dogmaként mondja ki, hogy Krisztus egy személy két természetben, keveredés nélkül és hogy Szűz Mária az Isten Anyja. Eutükhészt kiközösítik, a monofiziták szakadása (→ antikhalkédóni egyházak). 451: Attila, a hunok vezére Galliába tör és Rómáig nyomul előre (452). 455: A vandálok Geiserich vezetésével kifosztják Rómát. 461: Meghal Szt Patrik, akinek nevéhez az írországi keresztény térítés fűződik. Az ír egyház kolostorok hálózatából áll, és nem ismeri el Róma fennhatóságát. 482: Hénótikon - Zénón konstantinápolyi császár megpróbálja összeegyeztetni a monofiziták hitét az ortodox tanokkal. Első átmeneti egyházszakadás Róma és Konstantinápoly között. 496: I. Klodvig, frank király népével együtt felveszi a kereszténységet (a többi germán néptől eltérően nem az ariánus, hanem a katolikus hitet).
6. század 502: Szümmakhosz pápa előírja, hogy világi ember nem szavazhat a pápára, valamint, hogy csak a magasabb klérusból lehet jelöltet állítani. 527-565: I. Justinianus a kelet-római birodalom legnagyobb uralkodója. A kora bizánci művészet virágkora: a konstantinápolyi Hagia Szophia, a ravennai San Vitale-templom; mozaikművészet. 529: A nyugati szerzetesség alapítása. Nursiai Benedek megírja reguláját és megalapítja monostorát Monte Cassinón. 533: Mercuriust választják meg pápának. Ő az első pápa, aki uralkodói nevet vett fel, s így lett II. János pápa. 536: Belizár (Belisarius), Justinianus császár hadvezére visszafoglalja Rómát az osztrogótoktól. 553: A II. konstantinápolyi zsinat elítéli Órigenész ún. „Három fejezet”-tét, valamint megerősíti az első négy egyetemes zsinat döntéseit. 587: I. Rekkared nyugati gót király az ariánus hitről áttér a katolicizmusra. 590: Kolumbán Galliába érkezik 12 társával és kolostort alapít. 590: I. Gergely pápaságának kezdete (tart 604-ig). A pápai birtokok igazgatásának megszervezésével megalapozza a pápa világi uralmát Róma és környéke fölött. A gregorián énekek bevezetése a liturgiába. 596: Megkezdődik az angolszászok keresztény hitre térítése Canterburyi Ágoston vezetésével.
7. század