A margusi békeszerződés a hunok és a római birodalom között jött létre Margusban, Felső-Moesiában (ma Požarevac, Szerbia). Római részről Plintha római konzul írta alá 435-ben. A tárgyalások a korabeli leírás szerint lóháton folytak, miután a hunok nem voltak hajlandóak lovukról leszállni, a bizánciak pedig nem akartak a földön állva kisebb méltóságúaknak látszani.Vásáry István: A régi Belső-Ázsia története. Balassi K., Budapest, 2003. 54-61. Szerk.: Zimonyi István - K. Bende Ildikó. (Magyar Óstórténeti Könyvtár 19.)
Tartalma
A szerződés többek között megduplázta (350 font aranyról 700 fontra) az éves hadisarcot, amelyet a rómaiak egy korábbi szerződés alapján fizettek a hunoknak; megtiltotta, hogy a rómaiak szövetségre lépjenek a hunok ellenségeivel, valamint kötelezte őket minden, hun–római határon keresztül érkező szökevény hun területre történő visszatoloncolására.
Amikor 440-ben a rómaiak megszegték a szerződést, Bleda és Attila megtámadta a mai Szentendre területén található Castra Constantias római erődöt.
Theodosius egyik hadvezérét, Flavius Aspart küldte Attilához és Bledához, de a tárgyalások nem hoztak eredményt. Attila frissen feldúlt sírokat mutatott Asparnak, de azt lehetetlen volt megállapítani, hogy ki dúlta fel a sírokat, és mit vitt el. Bizonyíték hiányában Aspar megtagadta a püspök kiadatását és azt állította, hogy nincs tudomása arról, hogy hun menekültek római földön bujkálnának Attila és Bleda elől. A hunok ragaszkodtak a követeléseikhez, de Aspar nem engedett, így patthelyzet alakult ki. Aspar visszatért Konstantinápolyba, hogy beszámoljon Theodosiusnak, hiszen nem tartott hun támadástól. Attila félt attól, hogy az előle menekülő hunok felkelést szítanak ellene. Mint végül kiderült, voltak római területen menekültek – akiket később át is adtak a hunoknak –, és a püspök, akinek Attila a kiadatását követelte, valószínűleg bűnös volt a sírrablások ügyében, és később árulást követett el (Margus városát a hunok kezére játszotta); szóval Aspar jobban járt volna, ha kiadja a püspököt és a menekülteket.
Mivel nem ez történt, a hunok szemében a rómaiak megszegték a szerződést, így Attila felkészült a háborúra. Miközben Aspar i. sz. 441 nyarán Konstantinápoly felé tartott, Attila és Bleda seregei betörtek a határ menti területekre, és kifosztották Illyricum provincia virágzó kereskedővárosait. Ezután a margusi békeszerződést semmibe véve Margus városa ellen vonultak, és lerombolták azt (a püspök segítségével, aki kinyitotta nekik a kaput). II. Theodosius (i. sz. 401–450) ezek után semmisnek nyilvánította a szerződést, és visszahívta a római csapatokat a provinciákból, hogy megállítsa a hunok pusztítását. Attila és Bleda válasza az ellenség teljes lerohanása volt, útközben pedig kifosztották és lerombolták a római városokat, és 20 mérföldre megközelítették Konstantinápolyt, a fővárost. Naissus városát, Nagy Konstantin szülőhelyét porig rombolták, és a város nem is épült újjá a következő évszázadban.
Jegyzetek
Források
https://www.worldhistory.org/trans/hu/1-13266/attila-hun-kiraly/
További információk
Fordítás
Kategória:Hunok Kategória:435 Kategória:Bizánci Birodalom Kategória:5. század Kategória:Békeszerződések