Aradi Béla (Budapest, 1948. június 11. – Budapest, 1993. november) magyar jogász (ügyész), jogi szakíró.
Jogi publikációi közül főleg a kényszerrel, valamint a közigazgatási és polgári jogi szankciókkal kapcsolatos írásai jelentősek. Életpályája
Az Egyesült Izzónál kezdett dolgozni 1968-ban, betanított vegyészként. 1966 és 1969 között a Veszprémi Vegyipari Egyetem hallgatója volt, majd 1969-ben beiratkozott az ELTA Állam- és Jogtudományi Karára, ahol 1974-ben szerzett jogi diplomát. Az egyetem elvégzése után 1974 és 1976 között a Nyíregyházi Városi-Járási Ügyészség fogalmazója volt. Ügyészi szakvizsgájának letétele után 1976 és 1981 között a Fővárosi Főügyészség Polgári Jogi Osztályának ügyésze, majd 1981-től haláláig, 1993-ig csoportvezető ügyésze volt.
Időközben Szamel Lajosnál volt aspiráns 1982 és 1985 között, majd 1985-ben megszerezte az állam- és jogtudományok kandidátusa tudományos fokozatot.
Főbb művei
Az ügyészi törvényességi felügyelet az állami tevékenység rendszerében. (Ügyészségi Értesítő, 1974) Az államigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatának kérdései. (Jogász Szövetségi Értekezések, 1979) Az államigazgatás működésének törvényességi garanciái, a bírói út fejlődése más intézményekhez viszonyítva. (Jogász Szövetségi Értekezések, 1980) A pertársasági szabályok érvényesülésének néhány problémája. (ELTE Polgári Eljárásjogi Füzetek. Bp., 1980) A jogász társadalmi felelősségéről. (Valóság, 1981) A vagyoni szankciók alkalmazásának feltételei. (Belügyi Szemle, 1981) A szabálysértési szankciórendszer elméleti alapjairól. (Állam és Igazgatás, 1983) Az államigazgatási jogi szankció. Kandidátusi értekezés (Bp., 1984) Ingatlanforgalom. Az ingatlanok adásvétele, cseréje és közvetítése. (Bp., 1991).
Források nevpont.hu
Kategória:1948-ban született személyek Kategória:1993-ban elhunyt személyek Kategória:Magyar jogászok