Az SMS LeipzigA hajónév előtt álló három betű (SMS) a német Seiner Majestät Schiff rövidítése. Jelentése: Őfelsége Hajója. a Császári Haditengerészet egyik könnyűcirkálója volt, a héttagú Bremen-osztály hatodiknak elkészült egysége. Megépítésére és felszerelésére 1904–1906 között került sor. Fő fegyverzetét 10 darab 10,5 cm-es gyorstüzelő ágyú adta.

Szolgálati idejének nagy részét tengerentúli állomáshelyeken töltötte. Az első világháború kitörése Mexikó keleti partjainál érte. A Kelet-ázsiai Hajórajhoz csatlakozva Dél-Amerika partjaihoz hajózott, ahol részt vett a győztes coroneli csatában. Egy hónappal később a falklandi csatában a brit Glasgow és Kent cirkálókkal vívott négy és fél órás harc után elsüllyedt. Legénységéből mindössze 18 fő maradt életben.

Technikai adatok

A Leipzig teljes hosszúsága 111,1 m, legnagyobb szélessége 13,3 m, legnagyobb merülése 5,61 m volt. Teljes felszereltség mellett 3816 t volt a vízkiszorítása. A meghajtásáról két háromszoros expanziójú gőzgép gondoskodott, melyek névleges maximális teljesítményét -ben () adták meg, de képesek voltak elérni a -t () is. Legnagyobb sebessége 22,1 csomó volt. A tíz széntüzelésű Marine típusú kazánjának fűtéséhez 860 t szenet szállíthatott a raktáraiban. Ezzel a készlettel 12 csomós sebesség mellett a hatótávolsága tengeri mérföld () volt. Fedélzetén 274-287 legénységi állományú tengerész és 14 tiszt teljesített szolgálatot.

A cirkáló fő fegyverzetét tíz darab 10,5 cm-es űrméretű, 40-es kaliberhosszúságú gyorstüzelő ágyú képezte, melyek külön ágyútalpakra voltak szerelve. A hajó orr-részén és tatján lévő első kettő és hátulsó kettő egymás mellett volt elhelyezve, míg a köztes három-három a hajó két oldalán külön állt. Az ágyúk maximális lőtávolsága 12,2 km volt, lőszerkészletük 1500 darab volt, 150 lövedék jutott minden ágyúra. A fegyverzetét két, a hajó oldalában elhelyezett víz alatti 45 cm-es torpedóvető cső egészítette ki, melyekhez öt torpedó tartozott. A cirkáló alkalmas volt 50 tengeri akna szállítására is.

A fontosabb részek felett a fedélzetét 80 mm vastag páncélzat borította. A parancsnoki torony oldala 100 mm-es páncélzattal rendelkezett, a lövegpajzsok pedig 50 mm-es vastagságúak voltak.

Szolgálata A hajót a megbízási szerződésben „N” konstrukciós megjelöléssel rendelték meg és 1904-ben fektették le a gerincét a brémai AG Weser hajógyárban. A hajótest vízrebocsátására 1905. március 21-én került sor. A keresztelését Dr. Tröndlin, Lipcse város főpolgármestere végezte el. Felszerelését követően 1906. április 20-án került a Nyílt-tengeri Flotta állományába és első parancsnoka Franz Hipper fregattkapitány lett. Június közepén az új cirkálót a császár nyári utazásához összeállított kötelékhez osztották be, amit az uralkodó ebben az évben a HAPAG-tól bérelt Hamburg nevű gőzös fedélzetén teljesített.

bélyegkép|jobbra|300px|A Leipzig Csingtaóban még a háború előtt Az év szeptemberében a Leipziget új parancsnokkal a Kelet-ázsiai Hajórajhoz (Ostasiengeschwader) irányították át a Scharnhorst és Gneisenau páncélos cirkálókkal illetve az Emden és Nürnberg könnyűcirkálókkal együtt. A Leipziget a Hansa nagycirkáló (páncélos cirkáló) pótlására szánták, mely egység már július folyamán megkezdte haza vezető útját a tengerentúli küldetéséről és októberben érkezett haza. A Leipzig szeptember 8-án futott ki Wilhelmshavenből és november 19-én érkezett meg az új állomáshelyére. Útközben felkeresett több holland-indiai kikötőt és 1907. január 6-án Hongkongot elérve érkezett meg fő tevékenységi területére. Március 10. és 25. között Csingtaóban őrhajóként szolgált. A hajóraj zászlóshajója ekkor az Indonézia vizein hajózó Fürst Bismarck páncélos cirkáló volt. A rajhoz a tartozott még a Niobe könnyűcirkáló valamint négy ágyúnaszád, három folyami ágyúnaszád és két torpedónaszád (romboló).

1907 júniusában az új hajórajparancsnok, Carl von Coerper ellentengernagy a Leipzig illetve részben a Tiger ágyúnaszád fedélzetén felhajózott a Jangce folyón, hogy a német gazdasági érdekeltségek helyzetéről információkat szerezzen. Az úton harmadik hajóként részt vett még az S 90 jelű romboló is. A hónap folyamán részben a hajóraj kötelékében behajózta az állomáshely északi részét. 1908-ban hasonló útra került sor a tavasz folyamán, majd augusztusban a Sárga-tenger kikötőit kereste fel. Augusztusban Sanghajban tett látogatást és ismét felhajózott a Jangcén. November 17-én a Német Birodalom képviseletét látta el egy Kóbéban megtartott japán flottaparádén.

1909 januárjától a Leipzigen Hongkongban végeztek karbantartási munkálatokat, mikor a német védnökség alatt álló Szamoa szigeteihez rendelték az ott kitört lázadások miatt. Útközben február 26-án Manilában fedélzetére vette a hajórajparancsnokot és március 19-én ért Apiába. A következő napok során a helyszínre érkezett még az Arcona könnyűcirkáló, a Jaguar ágyúnaszád és a Titania gőzős (Hilfsschiff) 100, az új-pomerániai Matupiból érkezett bennszülött rendőrrel. A tengernagynak és Wilhelm Solf kormányzónak sikerült tárgyalásos úton megegyezésre jutniuk a felkelőkkel. Az egyik törzsfőnököt a támogatói egy részével április 19-ét követően Saipanra vitték száműzetésbe. A Leipzig május 14-17. között Suva szigetéhez hajózott. Itt a cirkálón utazó eddigi hajórajparancsnok innen utazott vissza Németországba, a Leipzig pedig visszatért Apiába, ahonnan május 6-án az Arcona és a Titania már elhajóztak. Itt várta be a Condor érkezését, hogy előbb május 22-én Pago Pago felé hajózzon el, majd visszatérjen Apiába és végül Ponape és Manila érintésével Csingtaóba érjen, ahova június 29-én érkezett meg. 1909 július-augusztusában az új zászlóshajóval, a Scharnhorsttal tett körutat az állomáshely északi részén és szeptember folyamán sárga-tengeri kikötőket keresett fel. Karácsonykor Hongkongban találkozott a zászlóshajóval, majd 1910 januárjában (részben a Luchs ágyúnaszád társaságában) az állomáshely déli területeit keresték fel, ahol Bangkokot, Szumátra szigetét, Észak-Borneót és Manilát látogatták meg. Az útról a két cirkáló március 22-én ért vissza Csingtaóba. Április 18-tól május 31-ig együtt utazták be Japánt. Júliusban a Leipzig hosszabb időt töltött el a Jangcén és Vuhanig hajózott fel, mivel ott nyugtalanság ütötte fel a fejét.

1911 elején a Leipzignek Vilmos koronahercegnek a Gneisenau fedélzetén teljesítendő kelet-ázsiai útját kellett volna kísérnie, amely Kalkuttából indult volna. Ide a cirkáló január 31-én érkezett meg, de a tervezett útvonal több kikötőjében fejét felütő pestisjárvány miatt a császár végül lemondta a trónörökös útját. Február 17-én a két cirkáló visszaindult Kelet-Ázsiába és Szingapúr, Hongkong és Amoy érintésével március 14-én érkeztek meg Csingtaóba. A második marokkói válság idején a Vlagyivosztoktól északra lévő Vlagyimir-öbölben tartózkodott a hajóraj és Berlinből csak egy töredékes rádióüzenet érte el őket, mely egy Indiai-óceánon végrehajtott küldetésre utalt. A Leipziget az ismeretlen helyzet és a távirati kapcsolat oroszok általi nyilvánvaló korlátozása ellenére Vlagyivosztokba küldték, ahol augusztus 15. és 18. között elegendő információt tudott szerezni Berlintől a helyzet tisztázására. A hajóraj ezután délnek haladva sárga-tengeri kikötőket keresett fel és szeptember 15-én érkezett meg Csingtaóba.

A kínai polgárháború 1911 októberi kitörése után a Leipziget ismét a Jangce mentén lévő Hankauhoz rendelték, hogy az ott lévő Vaterland és Tiger ágyúnaszádokat támogassa. A helyzet a külföldiek számára nagyon feszült volt. Több országbeli csapatok szálltak partra, melyek német egységekből álló részét a Leipzig első tisztje, Rebensburg sorhajóhadnagy vezette. A bevetés során asszonyokat és gyermekeket evakuáltak Sanghajba. A német hajórajparancsnok, Günther von Krosigk ellentengernagy az Iltis fedélzetén érkezett meg és az S 90 rombolót is ide rendelték. Mivel egy japán tengernagy intézkedett a helyszínen és a folyó vízállása is csökkenni kezdett, von Krosigk novemberben a Leipziggel visszatért Sanghajba, ahol találkozott a Gneisenauval. 1912 augusztusáig a cirkáló többször megfordult Csingtao és a Jangce menti zavargások helyszínei között, mielőtt folytathatta a megszokott látogató körútjait. Részt vett az elhunyt Mucuhito japán császár gyászszertartásán. 1913 július-augusztusában szemtanúja volt a császári és köztársasági csapatok közti véres összecsapásoknak Nankingban. Szeptemberben és októberben Csingtaóban nagyjavítást végeztek a már hat éve Kelet-Ázsiában szolgálatot teljesítő cirkálón.

1914 elején az állomáshelyhez tartozó térség déli részének beutazása után 1914 májusában azt a parancsot kapta, hogy váltsa le a Mexikó nyugati partjainál lévő Nürnberget, ahol a helyi forradalom miatt kellett megvédelmezni a német állampolgárokat. Honolulun át 1914. július 7-én érkezett Mazatlánhoz, ahol felváltotta a másik könnyűcirkálót.

Első világháború A háború kitörésekor Mexikó nyugati partja mentén cirkált. A mozgósítási terv értelmében háború esetén a Kelet-ázsiai Hajóraj többi egységéhez kellett csatlakoznia. 1914. augusztus 2-án elhagyta a mazatláni kikötőt és a fedélzetén lévő 40 menekültet átadta az amerikai California páncélos cirkálónak, majd Alsó-Kalifornia egy félreeső helyén lévő Magdolna-öbölbe hajózott, ahol értesült a brit hadüzenetről. Ezután eredménytelenül kutatott brit hajók után és készletei feltöltéséhez augusztus 17-én befutott San Franciscóba. A semlegességi előírások szigorú értelmezése miatt itt csak 500 t szenet kapott és ezért visszatért Mexikóba. Szeptember 10-én Guaymasban sikerült a készleteit kielégítő módon feltölteni. Ekkor 930 t szenet tudott vételezni. A Galápagos-szigetek előtt a német Amasis és Abessinia hajókkal találkozott, melyekről meg tudta oldani az üzemanyaggal való ellátását. Október 14-én a Húsvét-szigetnél találkozott a Maximilian von Spee altengernagy vezette Kelet-ázsiai Hajórajjal. Itt csatlakozott hozzájuk a DDG Kosmos hajótársaság három hajója, az Anubis, az Amasis és a Karnak.

Október 18-án a hajóraj Dél-Amerika partjai felé indult. Útközben megálltak a Juan Fernández-szigeteknél, majd október 26-án a szigetekhez tartozó Más a Fuera szigethez értek. Innen Valparaíso felé haladtak tovább. A chilei partok elérése előtt tudomást szereztek a Glasgow brit könnyűcirkáló Coronelben való kikötéséről. Spee tengernagy úgy döntött, hogy gyors megközelítéssel meglepi a brit cirkálót miközben az elhagyja a semleges kikötőt. A német tengernagy arról nem tudott, hogy az elfogására küldött Christopher Cradock ellentengernagy hajórajának többi része is a közelben tartózkodik.

Coroneli csata

A coroneli csatában a Leipzig kulcsszerepet játszott, mivel Spee ezt a hajói közül leglassabb és legöregebb egységet használta fel csalétekként a brit hajók becserkészésére. Míg a többi hajójával szigorú rádiócsendet tartott és a chilei partok látómezején kívül tartózkodott, addig a Leipzig többször is leadott rádiójeleket, melyekkel a Dresden holléte után érdeklődött. Ezzel azt színlelték, mintha teljesen egyedül lenne. Közben Coronel előtt cirkálva a megállított egy chilei barkot és átvizsgálta azt, de mivel semleges zászló alatt hajózott és nem szállított tiltott árut, folytathatta útját.

bélyegkép|jobbra|300px|HMS Glasgow