Abaz Kupi vagy Abas Kupi, ragadványnevén Bazi i Canës (Kruja környéke, 1892. február 6. – New York, 1976. január 9.) albán politikus, második világháborús fegyveres ellenálló, gerillaparancsnok.
A szegényparaszti családból származó, iskolázatlan Kupi a két világháború közötti időszakban csendőrtiszti karriert futott be, majd Albánia 1939. április 7-ei olasz megszállása idején Durrës hősies védelmével vívott ki magának hírnevet. Rövid és kényszerű emigrációt követően 1941 áprilisában titokban tért vissza hazájába, és szűkebb pátriájában, Kruja környékén és a Mat-vidéken gerillaparancsnokként szervezte a fegyveres ellenállást. Bár ő maga monarchista volt és a trónfosztott I. Zogu hatalmának visszaállításáért küzdött, 1942 szeptemberében beválasztották az Albán Kommunista Párt által szervezett Nemzeti Felszabadítási Mozgalom legszűkebb vezetőségébe. Egy évvel később, 1943 szeptemberében beszüntette tevékenységét a mozgalomban, novemberben pedig Törvényesség néven megalapította legitimista politikai szervezetét. Kupi a megszállók elleni harc mellett fokozatosan belesodródott az antikommunista küzdelembe is, és 1944-re gyakorlatilag a tiranai bábkormányokkal és a velük kollaboráló Nemzeti Fronttal karöltve a kommunista partizánok politikai és katonai túlereje ellen harcolt. 1944 októberében elmenekült az országból, vezető feladatot vállalt az emigráció egyik legfontosabb politikai testülete, a Szabad Albánia Nemzeti Bizottság munkájában. Egyesült államokbeli emigrációban halt meg nyolcvanhárom éves korában.
Életútja Abaz Kupi egy Kruja vidéki faluban született, szegény sorban élő paraszti családban. Iskolai képzésben nem vett részt, az 1940-es évek beszámolói is kiemelték írástudatlanságát. Már fiatal korában fegyverforgató ember hírében állt, korán elterjedt ragadványneve Bazi i Canës volt. Ennek első tagja az Abaz becéző formája, második tagja pedig Cana nevű édesanyjára utalt, jelentése kb. ’Cana fiacskája, Bazi’.
Albánia 1912. évi függetlenné válását követően az első nemzeti kormánnyal szembehelyezkedő közép-albániai nagybirtokos, Esat Toptani híveinek köréhez tartozott. Miután Toptanit az Albán Fejedelemség uralkodója, Vilmos fejedelem 1914 májusában száműzte, és hívei kirobbantották a közép-albániai felkelést, Abaz Kupi szoros kapcsolatban állt a lázadás egyik vezetőjével, Haxhi Qamilival. Qamilit 1915 augusztusában felakasztották, Kupi pedig feleségül vette özvegyét.
Az 1920-as évek pártharcaiban az Amet Zoguval szembenálló Mustafa Kruját támogatta. 1925-ben Zogu Kruja csendőrparancsnokává nevezte ki Kupit, ami enyhülést hozott kapcsolatukba, és fokozatosan Zogu hívévé tette őt.
Durrës védelme (1939) balra|180px|bélyeg|Megszálló olasz csapatok Durrësban 1939 áprilisában Albánia olasz megszállásának előestéjén Abaz Kupi őrnagyi rangban Durrës csendőrparancsnoka volt. Az uralkodó, I. Zogu 1939. április elején kiadott parancsa értelmében a küszöbön álló partra szállásra, a tengerparti város védelmére készült. Kupi krujai fegyvereseit is Durrësba rendelte, emellett egy kisebb kormányalakulat is a segítségére sietett, valamint a durrësiak egy kisebb csoportja is fegyvert ragadott, így április 6-án vezetése alatt a város fölötti dombon kiépített lőállásokban már 360 albán várta az olaszok partra szállását.
1939. április 7-én, hajnali 5 órakor meg is jelentek a olasz hadihajók a durrësi kikötőben, és megindult a feketeingesek kihajózása. Kupi parancsára az albánok megvárták, amíg nagyobb létszámú olasz éri el a mólót, és csak ezután nyitottak rájuk tüzet. Tűzerejük a kormánycsapatok géppuskáinak köszönhetően meglepték az olaszokat, akik halottaikat hátrahagyva fejvesztve menekültek vissza hajóikra, eközben egyik csónakjuk is felborult. A jelenet még ötször megismétlődött, bár csakhamar az olasz hadihajók is Durrës felé fordították fegyvereiket és lőtték a várost. Idővel e védőtűzben páncélos járműveket is sikerült partra tenniük, 7:20-kor pedig az olasz légi támogatás is a város fölé érkezett. Az olaszok hatodik partra szállási kísérletét végül siker koronázta, ezt követően Durrës utcáin folyt tovább a tűzharc. Végül csaknem ötórányi küzdelmet követően, 9:30-kor elhalkultak a fegyverek.
Abaz Kupi és harcosainak hősies ellenállása ugyan nem állította meg a hatalmas túlerőt, de mindenki számára váratlanul megakasztotta az agresszorok hadi gépezetének lendületét. Ez nem mellesleg azt is lehetővé tette, hogy I. Zogu biztonságosan elhagyhassa a közeli albán fővárost, Tiranát, és külföldre távozzon. Az olasz katonai jelentések szerint a durrësi tűzharcban 25 olasz esett el, további 97 pedig megsebesült, a helyi szemtanúk azonban legkevesebb 400 elesett olaszt említettek beszámolóikban, szemben az albán védők 160 fős vérveszteségével.
A fegyveres ellenállás szervezése (1940–1942) A durrësi tűzharcban Kupi ugyan szintén megsebesült, de sikerült elhagynia a várost, és Koszovón keresztül Isztambulba távozott, ahol csatlakozott I. Zogu emigráns köreihez. A brit titkosügynökség, a Secret Intelligence Service 1940 elején felvette a kapcsolatot Kupival, benne látták ugyanis a megszállók elleni albániai fegyveres küzdelem egyik kulcsfiguráját. Hívásukra Kupi tavasszal Belgrádba utazott, ahol a Special Operations Executive tisztjei, Dayrell Oakley-Hill és Julian Amery titkos tárgyalássorozatot szerveztek a leendő ellenállás vezetőinek részvételével. Az Ellenállási Egységfront (Fronti i Bashkuar i Rezistencës) néven létrehozott titkos szervezet megalapításában az I. Zogu hatalmának visszaállításáért küzdő Kupi mellett részt vett a koszovói nacionalista Gani Kryeziu, a szintén zogista Xhemal Herri, a kommunista Mustafa Gjinishi és a lumai törzsfő Muharrem Bajraktari. A britek mellett a jugoszláv kormány támogatását is élvező tervük lényege az volt, hogy Albániába visszaszivárogva hadsereget szerveznek, és gyors katonai győzelmekkel maguk mellé állítják a fegyverre fogható albánok tömegeit.
1941. április 7-én – szimbolikus jelentőségű napon, az olasz megszállás második évfordulóján – Kupi és társai háromszáz fegyveressel átlépték a jugoszláv–albán határt. Bár fegyverzetük elmaradott volt és modern hadi technikai eszközökkel sem rendelkeztek, az északalbán muszlim törzsek támogatták kezdeményezésüket, és az Ellenállási Egységfront pár nap elteltével már ezer fegyverest tudhatott maga mögött. Shkodra városáig előrenyomulva megsemmisítettek ugyan néhány kisebb olasz őrjáratot, ott azonban az olaszpárti katolikus törzsek ellenállásába ütköztek, és visszahúzódtak saját területeikre.
Egy héten belül nyilvánvalóvá vált, hogy a fegyveres felkelés ötlete elbukott, a felkelősereg feloszlott. Kupi visszatért szülőföldjére, a Kruja hátországában elterülő Mat-vidékre, és gerillaseregének megszervezésébe fogott. Az elkövetkező időszakban több kisebb hadi sikert elkönyvelhettek. 1942. április 5-én Kupi gerillái felrobbantották az olaszok mamurrasi fegyver- és lőszerraktárait, majd a feketeingesek egy alakulatával is összecsaptak, aminek során Kupi több emberét elveszítette. 1942. június 4-én Lezha mellett egy másik olasz alakulattal csaptak össze, akik végül Lezhában kerestek menedéket a gerillák elől. 1942. augusztus 30-a éjszakáján emberei a kézjegyével ellátott proklamációt ragasztottak tiranai épületek falaira, amelyben I. Zogu nevében Kupi fogadalmat tett arra, hogy minden a megszállók által kivégzett albán hazafiért két olasz megszálló és egy albán kollaboráns fog az életével fizetni. Szeptember 7-én a tirana–elbasani úton egy motorizált konvojt, Damjan mellett pedig egy carabinieriosztagot semmisítettek meg, egyetlen napon 64 fős emberveszteséget okozva az olaszoknak.
Csaknem másfél év elteltével, 1942 őszére Abaz Kupi a Mat-vidék mellett a főváros, Tirana környékének egy részét is megtisztította az olasz megszálló alakulatoktól.
A Nemzeti Felszabadítási Mozgalomban (1942–1943) jobbra|bélyeg|180px|A Nemzeti Felszabadítási Mozgalom zászlaja jobbra|180px|bélyeg|Pillanatkép az 1943. augusztusi mukjei találkozóról Az albániai fegyveres ellenállás meghatározó ereje, az előző évben megalakult Albán Kommunista Párt 1942 szeptemberére titkos gyűlést szervezett. A végül szeptember 15–16-án lezajlott pezai konferenciára azzal a deklarált céllal került sor, hogy politikai irányultságra való tekintet nélkül az ellenállásban részt vevő politikai és katonai szervezeteket egy zászló alatt egyesítse. Az eseményre meghívást kapott a Mat-vidék gerillaparancsnoka, Abaz Kupi is. A konferencia a Nemzeti Felszabadítási Mozgalom megalapításával zárult, amelynek vezetésével a nyolctagú főtanácsot bízták meg; ennek alelnöke Abaz Kupi lett. Az Enver Hoxha vezette, a dél-albániai ellenállást domináló kommunisták számára fontos szempont volt, hogy az általuk szervezett mozgalom ha csak látszólagosan is, de össznemzeti színezetet kapjon. Éppen ezért a legitimista észak-albániai gerillapancsnok, Kupi megnyerése a közös szervezet ügyének akkora fegyverténynek számított, hogy Hoxha késedelem nélkül diadalittas cikkben számolt be róla a kommunista párt illegális lapjában, a Zëri i Popullitban.
Időközben az olasz hatóságok Abaz Kupi és fegyvertársa, Muharrem Bajraktari családtagjait – köztük Kupi kilencéves lányát és hétéves fiát – Olaszországba internálták, hogy így törjék meg észak-albániai fegyveres akcióikat. Kupi és Bajraktari ellenállása azonban tovább erősödött és 1942 végére Baba Faja Martaneshi gerillaseregével kiegészülve a Mat-vidék mellett már Martanesh régióját is megtisztították a megszállóktól.
Az 1943. júliusi második labinoti konferencián Kupit beválasztották a márciusban megalakított Nemzeti Felszabadítási Hadsereg vezérkarába, 1943. augusztus 1–2-án pedig a Nemzeti Felszabadítási Mozgalom Ymer Dishnica vezette delegációjának tagjaként részt vett a mukjei titkos találkozón is. Az eseményen megjelentek a rivális Nemzeti Front képviselői is, akikkel megegyeztek abban, hogy ezt követően a megszállók elleni harcot közösen folytatják.
A mukjei egyezmény hírét azonban a kommunista vezetők, különösen Enver Hoxha, tajtékzó haraggal fogadták mint a Nemzeti Front előtti elvi és politikai kapitulációt, és egy hónapon belül semmisnek nyilvánították. Abaz Kupi mindezt annak jeleként értékelte, hogy a kommunisták a nemzeti ellenállás kisajátítására, politikai és katonai hegemóniára törekszenek, így a Nemzeti Felszabadítási Mozgalom szeptemberben megrendezett újabb labinoti konferenciáján már meg sem jelent.
A Törvényesség élén, a kommunisták ellen (1943–1944) Kupi ezt követően, bár formálisan továbbra is a Nemzeti Felszabadítási Mozgalom tagja maradt, egy legitimista politikai párt szervezésébe fogott, amelynek célja I. Zogu hatalmának visszaállítása és a korábban kapitulált olaszok helyébe megszállóként érkező Harmadik Birodalom elleni fegyveres küzdelem volt. Egy szeptember 18-án köröztetett röpirata szerint akkor még Nemzeti Zogista Párt lett volna a szervezet neve, végül azonban 1943. november 21-én a Tirana melletti Zall i Herrit faluban Törvényesség néven alapították meg mozgalmukat. A párt vezetésében Kupit régi zogista fegyvertársai, Xhemal Herri és Muharrem Bajraktari segítették, de a vezetőségben helyet kapott Fiqri Dine és Cen Elezi, valamint számíthattak a Zoguhoz hű északalbán törzsfők támogatására is.
jobbra|180px|bélyeg|Enver Hoxha 1944-ben