Az Egy Övezet Egy Út program (más néven Új Selyemút, angolul One Belt One Road, OBOR vagy The Belt and Road Initiative, BRI) egy több mint hatvan országra kiterjedő komplex geopolitikai-stratégiai terv, mely politikai, gazdasági, védelmi célokat ötvöz, és amelyet Kína indított útjára.

Célja Kína kormánya elzárkózik attól a megközelítéstől, hogy az Egy Övezet Egy Út programot geopolitikai tervként kezeljék. A hivatalos kommunikáció értelmében a program egy changyi, mely közelítőleg a közjóért való cselekvésre szólít fel. A program egyik célja az, hogy a világgazdaság tengelyét struktúraváltással az óceánokról a szárazföldre összpontosítsa.http://www.geopolitika.hu/hu/2016/11/03/az-egy-ovezet-egy-ut-geopolitikai-jelentosege-a-tortenelmi-tavlatban/ Az OBOR ígérete, hogy helyreállítja Eurázsia korábbi meghatározó szerepét gazdasági, politikai és kulturális értelemben egyaránt. Más narratíva szerint Kína a BRI révén próbál befolyást szerezni a fejlődő államokban, amit egyfajta modern kolonizációként interpretálnak.

Gazdasági vonatkozásban egyaránt beszélhetünk kereskedelmi, pénzügyi és termelési célok meghatározásáról és eléréséről is. Kereskedelmi viszonylatban ilyen célok közé tartozik a szükségszerű importcikkek, leginkább a nyersanyagok Kínába szállítása megkerülve az Egyesült Államok által felügyelt és használt útvonalakat. Az ázsiai és afrikai térség mint gyarapodó piacok kínai árucikkekkel való ellátottságának kiépítése és az európai kapcsolatok terén az összeköttetések fejlesztése, ezzel elérve a fejlett technológiájú áruk felvásárlását.

Pénzügyi tekintetben a kínai vállalatok infrastruktúra-fejlesztéséhez és a lakásépítésekhez kötődő kapacitásaink csökkentése, a külkereskedelmi többlet okozta valutatartalék célravezető kezelése, illetve a gazdasági szerkezetváltás kialakítása valamint a jüan-blokk létrehozása a cél. Termelés tekintetében az ország nyugati és középső területein az iparosodás elősegítése szerepel a célkitűzések közt. Politikai viszonylatban olyan befolyási övezet kiépítése, mely Kína érdekeit képviseli, lehetőséget teremt az ország számára egyfajta szabályalkotó szerep kialakítására a nemzetközi környezetben. A BRI révén képes az Egyesült Államok csendes-óceáni Pivot to Asia (fordulat Ázsia felé) politikájának ellensúlyozására. Az indiai-óceáni és közép-ázsiai térség jelentősége a kezdeményezés révén felértékelődik, míg Európa és az Egyesült Államok kapcsolata fellazulhat köszönhetően annak, hogy az európai államok motiváltak lehetnek Kínával kapcsolatot kialakítani, ami párhuzamosan az amerikai-európai kapcsolatok megromlásával járhat. Kína a stratégia segítségével igyekszik nemzetközi reputációját javítani.  Biztonságpolitikai szempontból is járhat előnyökkel a BRI, mivel a stratégiának köszönhetően a peremvidékeknek számító területeket integráns részévé teszi az ország védelmének, illetve hatékonyabban képes fellépni a terrorista hálózatokkal szemben.

Matura Tamás, Kína-kutató legalább nyolc különböző, de egymással összefüggő motivációt különböztet meg a projekt indítása mögött. Motivációs tényezőként említhetjük így meg a kínai ipari kapacitás, és pénzügyi tőkefelesleg lekötését, a nyugat-kínai tartományok fejlesztését, a geopolitikai hátrányok csökkentését, Hszi elnök személyes politikai céljait, a nemzetközi elismertség növelését, gazdasági és politikai befolyásszerzést és a nemzetközi intézményépítést.

Története Meghirdetésnek helyszíne és időpontja Hszi Csin-ping 2013-ban hirdette meg ideológiai programját, mely szorosan belesimul a „kínai álom” gondolati világába. A kínai álom gondolata a kínai társadalom kollektív reménye, mely Kína újjászületésre, prosperitására irányul. Fontos eleme a fenntartható jólétben élő polgár eszményképe, azé a polgáré, aki elégedett az életével és a kollektivitás szellemiségében a közös célok elérésével összhangban alakítja egyéni érdekeit. Hszi Csin-ping először a Nazarbajev Egyetemen (Kazahsztán, Asztana) tartott közép-ázsiai stratégiáról szóló beszédében vázolta fel az Egy Övezet Egy Út programját és céljait. Az akkori beszédében kitért arra, hogy a tárgyalt gazdasági övezetben közel 3 milliárd ember él és így a világ egyik legnagyobb piacát képviseli, páratlan potenciált teremtve így a gazdaság számára. A szakpolitikai beszéd visszhangja szakértői vélemények szerint rávilágított az új kínai vezetés diplomáciai prioritására, mely a kínai stratégiai partnereknek számára teremt lehetőséget a belföldi régióval való átfogó együttműködés felgyorsítására.

Az öt prioritás és a gazdasági folyosók A beruházások lehetőséget adnak, hogy Kína különböző formát alakítsa ki a más országokkal való kapcsolódásnak. Öt kapcsolódási módot szokás a BRI kapcsán megkülönböztetni, melyek a különböző területeket igyekeznek összehangolni. A kapcsolódások közé sorolhatóak a politikák minél nagyobb fokú összehangolása, az infrastruktúra koordinációja, a korlátozások nélküli szabadkereskedelem, a pénzügyi integráció és az emberek közötti kapcsolatok kiépítése. A legfontosabb ezen területek közül a politikák összehangolása, mivel a terület összehangolása fundamentális a stabil és kölcsönösen profitábilis gazdasági kapcsolatok kialakításához. Ezt a területet éri a legnagyobb kritika, mivel egyes vélemények szerint ezen a területen mutatkozik meg, hogy a BRI igazából egy modernkori gyarmatosítás, míg más vélemények szerint a kezdeményezésbe a szuverén államok saját szabad akaratukból lépnek be. Az infrastrukturális együttműködés jelenleg nem hard infrastruktúrát, tehát utakat, autópályákat, vasútvonalakat jelentenek, hanem az infrastruktúra soft verzióját, mint a menedzsment minták, az operációs rendszerek és a koordinációs mechanizmusok egyeztetését jelenti.

A hatalmas beruházások jellemzően hitelből jönnek létre, azonban problémás, hogy pontosan mely beruházások képzik részét az Egy övezet egy út kezdeményezésnek. Rengeteg olyan projekt születik meg, melyet a stratégia részének tekintenek, de még nem biztos, hogy valaha realizálódni is fog, ezért érdemes csak azokat számítani, amelyek esetén már legalább az előkészítő fázisba értek. A kezdeményezéshez köthető konkrét fejlesztéseket különböző szűrők segítségével lehet megállapítani. Például, hogy az adott fejlesztés jellemzői megfelelnek-e a többi fejlesztés mintáinak, illeszkedik-e a fejlesztés a kínai külpolitikai stratégiába, illetve szerepel-e a releváns adatbázisokban. A beruházások földrajzi iránya szerint hat nagy gazdasági folyosót lehet megállapítani, melyek szárazföldön több, mint 60 ország gazdaságát kötnek össze Kínával. A gazdasági folyosók: a Kína-Mongólia-Oroszország Gazdasági Folyosó, Az Új-Eurázsiai Híd, a kínai Közép-Ázsia-Nyugat-Ázsia Folyosó, a Kína-Indokína félsziget, a Kína-Pakisztán Gazdasági folyosó és a Banglades-Kína-India-Myanmar Folyosó. A Kína-Pakisztán Gazdasági folyosó nemcsak infrastrukturális fejlesztésekből és gazdasági beruházásokból áll, hanem akadémiai, kulturális kapcsolatok megerősítését is célul tűzi ki. A két ország közötti beruházások összértéke megközelíti az 50 milliárd dollárt, melynek többsége az országokat összekötő úthálózatok javítására szolgál. Az útfejlesztések érintik India és Pakisztán határszakaszát, így ez a gazdasági folyosó számít a legvitatottabb irányának. A Kína-Mongólia-Oroszország Gazdasági Folyosó jelenti Kína számára az egyik legfontosabb útvonalat, melyen keresztül elérheti az európai piacot. Az Új-Eurázsiai Híd egy nemzetközi vasútvonal, ami a kínai Lianyungangtól, Alashankoun át egészen Rotterdamig tart. A vasút átszeli és összeköti egymással, Kazahsztánt, Oroszországot, Fehéroroszországot, Lengyelországot és számos más európai államot.

Kína céljai

Kína a nagy bejelentéséig zárt külpolitikát folytatott. Az Egy Út Egy Övezet Kezdeményezés (Belt and Road Initiative) bejelentésével megkezdődött Kína egy új korszaka. Xi Jing Ping elnök vezetésével megalakult tehát egy olyan kezdeményezés, mely nemcsak Kína problémáira adhat megoldást, így egy a Földön még nem látott, nemzeteket összekovácsoló és világgazdaságot tevékenyen alakító kezdeményezésről beszélhetünk.

Kínának több célja is szorosan kötődik az OBOR megvalósításának sikerességéhez. A célok megértése érdekében, nagyon sok tényezőt kell figyelembe venni. Egyrészt az ország gazdasági mutatóit, történelmét, belső felépítését, politikai helyzetét és kapcsolatait a világban. Ezek mind-mind egyenként is hatalmas területet ölelnek át. Példának okán Kína gazdasági növekedése az utóbbi években elkezdett csökkenni. A gazdaság, noha kiemelkedően teljesít a világ többi országához képest, de a várt növekedést nem tudja fenntartani. Az ország tőkepotenciálja hatalmas, ez egy alapvető tényező, melyet figyelembe kell vennünk az OBOR vizsgálata során. Fontos szempont, hogy jelenleg Kína nyugati része nagyfokú egyenlőtlenségekkel küzd. Ebben többek között szerepet játszanak az ország földrajzi adottságai és éghajlata, míg területe és nagyszámú népessége szintén csak hozzájárul a nehézségek kialakulásához. A területi és gazdasági kohézió segítené, ennek a kockázatnak a csökkentését.

A világgazdaság berendezkedése révén és a világtörténelem kapcsán láthatjuk, hogy nagymértékben számít a prosperitás tekintetében, hogy az adott ország milyen adottságokkal rendelkezik. A nagy földrajzi felfedezések korától kezdődően, a szárazföldi kereskedelmi útvonalak, és ez által a kontinens belsejében lévő térségek elvesztették jelentőségüket, míg vízi kereskedelem csomópontjain fekvő területek felértékelődtek. A tőke a tengeri kereskedelemhez áramlott, azonban ez az átrendeződés megkövetelte a területek folyamatos fejlesztését is. A szárazföldi összeköttetések létrehozásával és megerősítésével, illetve egyéb gazdasági tényezők behozatalával optimalizálhatóvá válnak a szállítás okozta nehézségek. Hiába határozza meg napjainkat is az Európa és Ázsia közti kereskedelem, a kihasználatlan lehetőségek okán nem elégíti ki az elvárásokat. Az OBOR megvalósítása révén azonban a kiaknázatlan tényezőkből és a meglévő potenciálból nagy sikerrel alakíthatná ki azt az előnyt ami a világ vezető nagyhatalmává teheti a kínai államot.

Látható, hogy Kína kiemelt célja politikai és gazdasági hatalmának növelése. Hszi Csin-ping véleménye szerint a BRI békét, együttműködést, nyitottságot és befogadást teremt, így elősegíti a nemzetek hatékony és gyümölcsöző kapcsolatok megteremtését. Továbbá a koncepció megvalósulása kölcsönös hasznot, tudásátadást eredményez majd a résztvevőknek. Kína további hivatalos álláspontja szerint céljai közé emeli az országok komparatív előnyeinek megerősítését. A tervek szerint az OBOR révén körülbelül 60 országgal és gazdasági szervezettel alakít ki szoros gazdasági kapcsolatokat.

Kína évek óta, Közel-kelet, Afrika valamint Dél-kelet Ázsia olyan térségeibe fektet pénzt, melyek saját erőből nem tudják megvalósítani az elvárt fejlesztéseket. Konkrétan kikötőkről (tengeri és légi), vasútvonalakról és autóutakról beszélhetünk minden elképzelhető formában. A segítségnyújtás leggyakoribb formája a hitel. Kína olyan országoknak ad hitelt, melyek soha nem lennének képesek más körülmények közt a hitelfelvételre, mert nagymértékű kockázati tényezővel rendelkeznek. Jelenlegi helyzetükből adódóan egyszerűen nem lesznek képesek visszafizetni hiteleiket. Ez azért éri meg Kínának, mert a kialakított konstrukció értelmében, amennyiben egy ország nem képes visszafizetni a felvett hiteleket köteles bérbeadni az épített területeket a hitelezőnek, ezzel törlesztve a tartozást.