Vadó-rjú 和道流 Alapító A stílus alapítása 1929 Hivatalos szervezetbe foglalása 1934 Származási hely Japán Fő előzményei okinavai karate; Nemzetközi szervezeti vonalak Vadó-rjú Karate-dó Renmei; JKF Vadókai; WIKF
A japán karateirányzat, amelyet alakított ki. A négy nagy hagyományos karateirányzat közül ezt az egyet alapította nem okinavai születésű mester, és önálló rendszere is Japán főszigetén, Honsún született meg. Karateanyaga ugyanakkor okinavai eredetű. Ócuka ezt nem egyszerűen dzsúdzsucutechnikákkal egészítette ki: a Sindó Jósin-rjú elveivel egységes mozgásrendszerré formálta. A Vadó-rjú Karate-dzsucu név 1929-ben jelent meg; a stílus kialakulását ettől az évtől számítják, 1934-ben pedig hivatalos szervezeti formát kapott. Ebben a rendszerben a távolság, az időzítés és a test helyzetének kezelése éppúgy része a technikának, mint maga az ütés, rúgás vagy védés. A stílus arculatát ezért alapvetően meghatározta Ócuka Sindó Jósin-rjú dzsúdzsucuban szerzett képzettsége és a japán budó szemlélete.
A vadó-rjú mozgása többnyire természetes, takarékos és felesleges izomfeszültségtől mentes. Központi fogalma a küzdőtávolság (maai) és a támadás vonalához igazodó testkezelés (tai szabaki): a gyakorló nem csupán kitér, hanem helyzetét, irányát és időzítését is a támadáshoz igazítja. A katák mellett ezért a kötött páros gyakorlatok, valamint kés- és kardellenes formák is a stílus szerves részét alkotják.
Az Ócuka család szóke-vonalát és a karate-dó–dzsúdzsucu kenpó egységét a Vadó-rjú Karate-dó Renmei őrzi. Az 1981-es különválás óta a JKF Vadókai önálló intézményi úton működik; Szuzuki Tacuo 1989-ben különvált, majd 1990-ben megalapította a Wado International Karate-Do Federationt (WIKF). A három szervezet történeti gyökerei közösek, de nem ugyanazt az öröklési rendet és tananyagot követik.
Története
Ócuka Hironori és a Sindó Jósin-rjú
Ócuka Hironori 1892. június 1-jén született a mai Ibaraki prefektúra területén. 1905 áprilisában lett Nakajama Tacuszaburó tanítványa a Sindó Jósin-rjú dzsúdzsucu rendszerében. Teljes hagyományátadási engedélyének, a az átadása 1920–1921-re tehető. A Renmei hagyománya két keltezést őriz: 1920. június 1-jét és 1921. június 1-jét; más japán és hagyománytörténeti munkák szintén 1921-et vagy az akörüli időt jelölik meg. Az egyéves eltérés a lényegen nem változtat: Nakajama a teljes rendszert Ócukára bízta.
A Renmei hagyományrendje ettől számítja Ócukát a Sindó Jósin-rjú negyedik örökösének; a rendszer technikai anyaga később a Vadó-rjú Dzsúdzsucu Kenpó részévé vált. Más fennmaradt hagyományágak ugyanakkor további, teljes engedéllyel rendelkező mestereket is számon tartanak.
A karate tanulmányozása és az önálló rendszer kialakulása
Ócuka 1922-ben kezdett karatét tanulni vezetésével, később pedig és munkásságát is megismerte. A Funakositól átvett karateanyagot saját dzsúdzsucutudásával, valamint a japán kardvívás testkezelési elveivel dolgozta össze. Ebből született meg a magasabb, mozgékonyabb állásokat, a tömör testhasználatot és a tai szabakit hangsúlyozó rendszer, amelynek körvonalai 1928 körül már kirajzolódtak.
Az új irányzat fokozatosan lépett a nyilvánosság elé. Ócuka 1929-ben már karatebemutatón szerepelt, 1932-ben pedig az ő vezetésével működött a Nihon Egyetem vadó-rjú-klubja. A stílus 1934-ben öltött hivatalos szervezeti formát: a Renmei ezt az évet tekinti a Vadó-rjú Karate-dzsucu és a Vadó-rjú Dzsúdzsucu Kenpó önálló iskolává szervezésének.
A Vadó-rjú Karate-dzsucu név azonban már 1929-ben megjelent, amikor Ócuka csatlakozott a későbbi Nihon Kobudó Sinkókai elődjéhez. Maga a Sinkókai 1935 februárjában alakult hivatalos szervezetté. Az 1929-es adat tehát a név első használatához és a közösség előzményéhez, 1934 a vadó-rjú hivatalos szervezetbe foglalásához, 1935 pedig a Sinkókai intézményesüléséhez tartozik.
1938-ban a rendszer a nevet viselte. Kubo Josihacsiró javaslatára a Sinsú előtagot hamarosan elhagyták, 1939-ben pedig már a rövidebb Vadó-rjú alakot használták. Ócuka szervezete ezen a néven vett részt az 1940. május 5-i, 44. Butokuszai rendezvényen is.
A háború utáni fejlődés és a nemzetközi elterjedés
Ócuka első könyve, az 1950-ben megjelent már világosan megfogalmazta a stílus szemléletét. A természetes, feszültségmentes testhasználatot, a testközép érzékelését és a nyugodt lelkiállapotot nem kiegészítő erényként, hanem a technika feltételeként tárgyalta.
Ócuka 1966-ban a karate elterjesztéséért megkapta a Felkelő Nap Rendjének arany és ezüst sugarakkal díszített fokozatát. 1972-ben a Nemzetközi Harcművészeti Szövetség a karate első tizedik danos címével tüntette ki, 1978-ban pedig megnyílt a Renmei tokiói, nerimai központi dódzsója.
Az 1950-es és 1960-as években a vadó-rjú Japánban és külföldön egyaránt gyorsan terjedt. Európában Szuzuki Tacuo és Siomicu Maszafumi vált a legfontosabb úttörők közé. Szuzuki munkájából nőtt ki később a WIKF oktatói vonala; Siomicu 1965-től Angliában, majd Franciaországban és Madagaszkáron tanított, 1989-ben pedig megalapította a Wado Academyt.
Az 1981-es különválás és az Ócuka-utódlás
A szervezeti különválás 1981-ben következett be. Április 1-jén az Ócuka vezette szervezet felvette a nevet. A Renmei ezt az alapító és a második generáció közös, „a vadó-rjú fő útjához való visszatérésre” irányuló döntéseként írja le. Ócuka ezzel különvált a Vadókaitól, és követőivel a Renmei keretében folytatta munkáját.
1981 óta a Renmei és a Vadókai két egymástól független szervezet, külön vezetéssel, tagsággal, fokozati és tananyagrendszerrel. A Renmei az Ócuka család szóke-vonalában őrzi a karate-dót és a dzsúdzsucu kenpót magában foglaló teljes rendszert. Az 1981-es döntést „a vadó-rjú fő útjához való visszatérésként” értelmezi; a harmadik szóke az alapító és a második szóke szellemiségének, technikai elveinek és örökségének továbbadását tekinti feladatának.
A JKF Vadókai az Ócuka által létrehozott korábbi szervezet intézményi kereteit folytatja, de 1981 óta nem tartozik az Ócuka család szóke-vonalához, és nem áll a Renmei technikai irányítása alatt. Saját központi technikai testülete, fokozati rendszere és versenykarate-programja van. Technikájának gyökerei Ócuka tanításához nyúlnak vissza. A különválás óta a két szervezet önálló utat jár.
Ócuka 1981. december 20-án, még életében átadta a második szóke tisztségét fiának, Ócuka Dzsirónak. Az alapító 1982. január 29-én meghalt; Dzsiró a következő évben vette fel apja Hironori nevét. A harmadik generációnál ugyanez a rend ismétlődött meg: Ócuka Kazutaka 2015. június 27-én lett a harmadik szóke, az Ócuka Hironori nevet pedig 2016. június 1-jén vette fel.
A név és szemlélete
A vadó-rjú név három írásjegyből áll: – harmónia, béke –, – út – és – iskola vagy hagyományvonal. Együtt „a harmónia útjának iskoláját” fejezik ki. A va Ócuka értelmezésében nem passzivitás: a békés szándékot a szükséges, határozott cselekvéssel és az ellenfélhez való alkalmazkodással kapcsolja össze.
Ócuka tanverse is erre mutat: a budó útja nem a durvaság keresése, hanem a va útjának megismerése. A gyakorlást a – tisztelet –, az – szeretet – és a – illem és tiszteletteljes viselkedés – hármasa vezeti. A technikai tudás így az akarat és a test fejlesztésével együtt formálja a gyakorlót.
A Renmei emblémája ugyanezt a gondolatot jeleníti meg. A galamb egyszerre a béke jelképe és Hacsiman hírnöke; a – békés, szelíd lélek – és az – erőteljes, harcos lélek – egységét hordozza. Az embléma ezt a , vagyis a műveltség és a harci jártasság egységének eszményével kapcsolja össze.
Technikai jellegzetességei
Alapelvek
A vadó-rjú nevében szereplő – harmónia – a technikában az ellenfélhez és a helyzethez való alkalmazkodásban ölt testet; ezért az alkalmazkodás a stílus egyik alapelve. A vadó-rjú magasabb, mozgékonyabb állásokkal és tömör testhasználattal dolgozik; a támadást lehetőleg nem puszta erővel állítja meg, hanem úgy változtat helyzetet, hogy közben megmaradjon az azonnali válasz lehetősége. Ezt a gondolkodást fejezi ki a – elvezetni –, az – kezelni, félrevezetni – és a – rákapcsolódni a mozgásra – elve.
A helyzethez való alkalmazkodást három, együtt működő alapelv rendezi egységbe. A a helyzet megváltoztatása, a a test irányának és tengelyének újrarendezése, a pedig az ehhez illeszkedő technikai megoldás. Együtt alkotják a testhasználatot: nem különálló mozdulatok, hanem a támadásra adott egyetlen válasz egymástól elválaszthatatlan részei.
Jamasita Akihiro Ócuka 1950-es könyvéből három, egymásra épülő alapelvet emel ki: a nyugodt, harmonikus lelkiállapotot, az ellazulásból fakadó, megtorpanás nélküli gyorsaságot és a test középpontjának érzékelését.
A forma fogalma
A kata írásmódja Ócukánál szemléleti jelentőséget kapott. Bittmann Heiko elemzése szerint a a követendő mintát vagy „öntőformát”, a pedig a látható, megjelenő alakot jelöli; az utóbbi jobban kifejezi a változáshoz és az ellenfélhez alkalmazkodó formát. Ócuka a Karate-dó I. című könyvében a 形 írásjegyet használta, és választását külön is megindokolta.
A Naihancsi jól példázza, hogyan alakította Ócuka a kapott formát saját elveihez. A Motobu Csókitól tanult katában magasabbra helyezte a kéztechnikákat, a folyamatos mozdulatokat ellenőrizhető ütemekre bontotta, az oldalirányú horogütést pedig ferdén előre végzett egyenes ütéssel váltotta fel. A módosítások a feszültségmentes testhasználatot és a testközép érzékelését szolgálták.
Kata
Ócuka kilenc katát tekintett a tanulás magjának: az öt Pinant, valamint a Kúsankú, Naihancsi, Szeisan és Csintó formát. Ez nem azt jelentette, hogy a vadó-rjú csak ezt a kilenc katát ismerte; a mai nagy szervezetek tananyagában további formák is szerepelnek.
Szervezet A tananyagban szereplő katák A tananyag jellege Vadó-rjú Karate-dó Renmei Kihon-gata; öt Pinan; Naihancsi, Kúsankú, Szeisan, Csintó, Basszai, Dzsion, Niszeisi, Dzsitte, Róhai és Vansú A Renmei tananyagában 16 forma szerepel: egy alapforma, öt Pinan és tíz további kata. JKF Vadókai Öt Pinan; Kúsankú, Naihancsi, Szeisan, Csintó, Basszai, Niszeisi, Vansú, Róhai, Dzsitte és Dzsion A központi videóanyagban 15 történeti kata szerepel; külön Kihon-gata nem jelenik meg benne. WIKF A központi dan- és versenyanyagokban ugyanaz a 15 történeti katanév jelenik meg Az egyes fokozatok vizsgaanyaga a teljes készlet más-más katáit kéri.
A katanévsorok hasonlóak, a végrehajtás azonban nem mindenütt azonos. Az eltérések az állásokban, a testtengelyben, a lépés ívében, a védések szerepében és az időzítésben jelennek meg.
Páros és dzsúdzsucu-eredetű gyakorlatok
A vadó-rjú kötött páros gyakorlatainak központi rendszere a . A Renmei és a JKF Vadókai egyaránt tíz alapformát őriz, közös nevük és számozásuk mögött azonban ma már technikai különbségek is vannak.
A Renmei páros és önvédelmi tananyaga a Kihon Kumite tíz formájánál jóval tágabb. Része 24 , 36 alkalmazott kumite-, illetve kumite-gata forma, tíz idori, öt tantó-dori, öt női önvédelmi forma és öt sinken siraha-dori. A JKF Vadókai szintén őriz omote–ura szemléletet és saját idori-anyagot, de más név- és számozási rendben.
A Nippon Budókan 1978-ban, még az 1981-es különválás előtt 24 perces filmet készített címmel, Ócuka Hironori közreműködésével. A film páros formákat, valamint kard- és késellenes technikákat mutatott be. A dzsúdzsucu kenpó és a fegyveres támadások elleni gyakorlatok tehát már az alapító rendszerének is részei voltak.
A három nemzetközi szervezeti vonal
A Renmei, a JKF Vadókai és a WIKF három különálló nemzetközi szervezet. A Renmei az Ócuka család szóke-vonalában működik, a JKF Vadókai 1981 óta önálló intézményi utat jár, Szuzuki Tacuo pedig 1989-ben különvált, és 1990-ben megalapította a WIKF-et.