Johann Thaddäus Peithner, teljes nevén Johann Thaddäus Anton Peithner von Lichtenfels (Boží Dar, németül Gottesgab, 1727. április 8. – Bécs, 1792. június 22.) csehországi születésű német bányajogász, tanár.
Munkássága Peithner családja Tirolból származik, a harmincéves háború során telepedett le Csehországban. Nagyapja, Johann Christian Peithner, Goldenhöhe (ma Zlatý Kopec, Boží Dar része) városbírója volt, apja és bátyja a bányászat területén tevékenykedett: apja, Johann Christian Peithner, a szomszédos Gottesgab településen bányajegyző, bátyja, Joseph Wenzel Peithner a Sankt Joachimsthal-i bányánál vezető bányatiszt volt.
A schlackenwerthi piarista kolostorban folytatott tanulmányai után bölcseletet, filozófiát és jogot tanult a prágai egyetemen, majd a doktorátust szerzett. Ezt követően kincstári alkalmazott lett, Prágában a csehországi legfelső bányászati és pénzverészeti hivatal levéltárosaként a hivatal hatalmas iratanyagának rendezésével foglalkozott. 1761–1762 telén javaslatot nyújtott be az udvari kamarához a felsőfokú bányászati–kohászati képzés megszervezése tárgyában („Szerény gondolatok a bányászati-kohászati tudományok elméleti stúdiumának a cseh királyságban való bevezetéséről”). Javaslata alapján Mária Terézia bányászati–bányajogi tanszéket létesített a prágai egyetemen, amelynek ő lett a tanára. 1735-től ekkor már működött Selmecbányán a bányászati-kohászati tanintézet (Bergschule, Berg Schola), amely kétéves képzési idővel szakképzett bányászati–kohászati ismeretekkel rendelkező műszaki szakembereket bocsátott ki. A kamara szerencsésebbnek tartotta, hogy a felsőfokú képzés Selmecbányára kerüljön, felváltva a Bergschule képzését. Az elképzelést Mária Terézia 1762. október 22-én hagyta jóvá, és a Bergakademie (Academia Monastica) 1763-ban kezdte meg működését. Első professzora Nikolaus Jacquin volt, akihez a későbbiekben Nikolaus Poda, Christoph Traugott Delius csatlakozott. Peithner 1772-ben érkezett a Selmeci Akadémiára, ahol a bányamûvelés–bányamérés–bányagéptan tanszék tanára lett, és odahelyezése után azonnal beadvánnyal fordult az udvari kamarához egy színvonalas és szakszerű akadémiai könyvtár felállítása ügyében. Erre a célra felajánlotta 1392 műből álló saját könyvtárát, amit a kamara 4000 forintért vásárolt meg az intézmény számára. A Peithner-gyűjteményből kerültek a könyvgyűjteménybe – többek között – a következő művek: Agricola: De re metallica (első német nyelvű (1557) és egy latin nyelvű (1657) kiadás), Conrad Gessner: De omni rerum fossilium genere (gyűjteményes munka, 1565), Leonhard Thurneysser: Magna alchymia (1587), Ubaldo: Mecanicorum Liber (1615), Sebastian Span: Sechshundert Berg-Urthel (gyűjteményes munka, 1636), Gottfried Heinrich Grummerts: Beyträge zum Wachsthum der Natur- und Grössenlehre (1747) stb., valamint számos kézirat. Ezek a művek is megtalálhatók a Miskolci Egyetem könyvtárában található Selmeci Műemlékkönyvtárban. A könyvtárral együtt megvásárolták Peithner mintegy 2000 darabból álló ásványgyűjteményét is. Peithner 1777-ig volt az akadémia professzora, ezután a bécsi bányászati és pénzverészeti udvari kamara udvari tanácsosa, majd 1791-től a birodalom bányászatának-kohászatának főfelügyelője lett. 1792. június 22-én hunyt el Bécsben.
Művei Erste Gründe der Bergerkswissenschaften aus denen Physisch-Metallurgischen Vorlesungen. Prága, 1770 Zweite Ablandlung über die Mineralogie in tabellarischner Ordung vorgestellt. Prága, 1770 Grundriss Sammentlieher Metallurgischer Wissenschaften. Prága, 1768 Versuch über die natürlische und politische Geschichte der böhmischen und mährischen Bergwerke. Bécs, 1780
Jegyzetek
Források
Kapcsolódó szócikkek Selmeci Akadémia Selmeci Műemlékkönyvtár (Miskolc)
Kategória:Német tudósok Kategória:Bányászok Kategória:1727-ben született személyek Kategória:1792-ben elhunyt személyek