A taikungtaui ütközet egy kisebb tengeri összecsapás volt az első világháború elején egy brit és egy német hadihajó között a Sárga-tengeren lévő Taikungtau-sziget (mai Dagong-sziget) közelében, a német támaszponttal rendelkező Csingtao városától délre. A város kikötőjét blokád alatt tartó három brit rombolók észlelték az őrjáratáról visszatérőben lévő német S 90 jelű rombolót (torpedónaszádot) és megpróbálták elfogni, de közülük csak a Kennetnek sikerült lőtávolon belülre kerülni hozzá. A kialakuló párharcban a német hajó megrongálta brit ellenfelét, mely a parti ütegek közelébe érve feladta az üldözést, az S 90 pedig sértetlenül futhatott be a támaszpontra.
Előzmények Az első világháború kitörésekor a csingtaói német támaszponton nem voltak jelen a Kelet-ázsiai Hajóraj (Ostasiengeschwader) fő erejét adó cirkálók és Japán ellenséges magatartása miatt Spee tengernagy nem tervezte, hogy visszatér ide. Helyette inkább Dél-Amerika nyugati partjai felé vette az útját, ahol az antant sem rendelkezett támaszpontokkal és az ottani semleges országokban jó szénvételezési lehetőségek kínálkoztak.
A csingtaói támaszponton csak pár kisebb egység maradt csupán, néhány ágyúnaszád és torpedónaszád, melyek nem tudtak fellépni hatékonyan az antant blokádja ellen, de az őrjáratozási feladatokat még el tudták látni. A brit flotta a kínai állomáshelyén (China Station) lévő hajói közül a Vejhajvej támaszpontján tartózkodó és innen kifutó egységeivel igyekezett fenntartani ezt a blokádot, de a feladathoz nem rendelkeztek a kellő számú hajóval (összesen 2 cirkáló és 4 romboló állomásozott itt). Japán a hadba lépése után (augusztus 23.) átvette a német támaszpont elleni hadműveletek irányítását és a tengeri blokád fenntartása is az ő feladatkörükbe esett.
Az ezt megelőző napon, a brit blokád utolsó napján három River-osztályú brit romboló járőrözött a Csingtao előtti vizeken. Aznap délután 16:30-kor a Jaguar ágyúnaszádot az S 90 torpedónaszád (romboló) váltotta a kikötő külső révjénél az őrjáratozásban. 17:00-kor azt az utasítást kapta rádión a kormányzattól, hogy a Lauting gőzhajó aknatelepítési műveletét kell biztosítania a Taikungtau-sziget, egy Csingtaótól dél-délkeletre 6–7 km távolságban lévő sziget közelében 18:00-tól. Ebben az időpontban a torpedónaszád a sziget felé vette az irányt, hogy ott vegyen fel pozíciót az aknatelepítés biztosításához.
Az összecsapásAz összecsapás részleteinek forrása: Paul Brunner sorhajóhadnagy jelentése a taikungtaui ütközetről – Germandocsinrussia.org, 43-51. o.
bélyegkép|jobbra|300px|HMS Kennet
Pár perccel az irányváltás után a nyugati irányba haladó S 90-ről egy déli irányból közeledő hajót (a Kennetet) észleltek, mögötte pedig két szintén hajóktól származó füstfelhőt. A már látható hajóról az S 90-en először úgy vélték, hogy az egyik menetrend szerinti partmenti gőzös lehet, de 18:05-kor egyértelműen brit rombolóként azonosították be, mely nagy sebességgel haladt északi irányba, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy elvágja a német egység támaszpontra visszavezető útját. Az S 90 ekkor a bázishoz visszavezető északi irányra állt és a 12 csomós sebességét – tekintettel a régi hajtóműveinek állapotára – lassanként fokozni kezdte.
18:10-kor a Kennet 4000–5000 méter távolságból tüzet nyitott a 76 mm-es ágyúival. Az első lövedéke röviden érkezett le, a második túlszállt a célon. A harmadik próbálkozásra a britek már három ágyúval adtak le teljes sortüzet, melynek lövedékei röviden csapódtak az S 90 mellett a vízbe. A németek ekkor északnyugatiról észak-északnyugatira változtatták a haladási irányukat és ezt tartották is az összecsapás végéig. Közben ők is tüzet nyitottak a mögöttük a bal oldalon közelítő ellenségre két 5 cm-es lövegükkel és folyamatos gyorstüzeléssel lőttek. Saját megfigyeléseik alapján az egyik első lövésükkel sikerült eltalálniuk a brit rombolót a hídja magasságában. A német parancsnok jelentésében konkrétan csak erről az egy észlelt találatról tesz említést, de más források szerint több találat (2-6) is érte a briteket.Marinearchiv (Hrsg.): Die Kämpfe der Kaiserlichen Marine in den deutschen Kolonien; Erster Teil: Tsingtau. Mittler & Sohn, Berlin, 1935 (1. fejezet) - a 6 elért találat itt kerül említésre. Ugyanakkor a britek folyamatos sortüzei jól ültek, de találatot nem értek el egyet sem.
A német naszád helyzete fokozottan hátrányos volt. Az ellenfele egy pár évvel fiatalabb konstrukció volt, jóval erősebb tüzérséggel és jelentősen nagyobb végsebességgel, ráadásul kísérői is voltak. Amennyiben az S 90-et olyan sérülés éri, ami a sebességét csökkentette volna, akkor teljesen kilátástalan helyzetbe kerülhetett volna. Míg az S 90 átmenetileg maximum 20-21 csomós sebességre volt képes, addig a britek a 24 csomót is elérhették. Viszont a németek taktikai helyzete az előrébb való helyezkedés miatt előnyösebb volt és kisebb célpontként is szolgáltak az ellenség számára.
bélyegkép|jobbra|300px|A Kvantung-territórium 1921- ben – A Santung-félsziget északkeleti részén kékkel jelölve Vejhaj brit támaszpontja, és a félsziget délnyugati részén piros színnel (már mint japán fennhatóság alatti terület) Csingtao látható
18:30-kor a nagyjából északnak tartó S 90 kb. 4500 méteres távolságra keletre elhaladt Csingtaótól kb. 6500 méterre délkeletre lévő Taikungtau-sziget mellett. Brit ellenfelének a sziget pont útjában volt, de azt szintén csak keletről kerülhette ki, mivel attól nyugatra számos szirt tette veszélyessé az útvonalat. Míg a jobbra való kanyarodással a szigetet kikerülte, addig csak az orrlövegével tarthatta tűz alatt a német hajót. Ezután igyekezett úgy helyezkedni, hogy ismét teljes sortüzeket lőhessen. Az S 90 ezután viszont már csak a hátulsó lövegét használhatta, mivel az első ágyúját már nem lehetett megfelelőképpen hátra fordítani. A britek a kikerülő manőver után ismét csökkenteni tudták a távolságot és a harc kezdetén elfoglalt helyzetükhöz képest 1200 méterrel kerültek közelebb a németekhez (2800-3000 méterre).A német beszámolóban érdekes ellentmondások tapasztalhatók. A 40-45 perces ideje alatt a brit romboló mindössze 1200 méterrel tudta megközelíteni az S 90-et (4000 méterről 2800 méterre csökkentve azt). A brit romboló végsebessége 3-4 csomóval nagyobb volt és már megközelítéskor nagy sebességgel közeledett a 12 csomós sebességgel őrjáratozó német rombolóhoz. A sebességhátrányból induló német romboló elhasznált hajtóműveivel csak lassan tudta elérni a 20-21 csomós végsebességet és a nem sokkal korábbi kifutás miatt a szénkészletei miatt is lomhább lehetett, mint a blokádhoz távolról felvonuló és szénkészleteinek egy részét már felhasználó és emiatt aránylag könnyebb Kennet, melynek maximális sebességét ezidőtájt 24 csomóban adták meg. Ha a sebességkülönbség végig csak 3 csomó lett volna, a brit rombolónak az üldözés során akkor is meg kellett volna tudnia előzni az S 90-et, mivel ennyi idő alatt legalább 5500 m-t hozott volna rajta. A leírásban szereplő távolsági és/vagy sebességi adatok pontatlanok lehetnek. Az ellentmondásnak oka lehet azonban az a későbbiek folyamán is tapasztalható brit gyakorlat, hogy a hajóik sebességét eltúlozták (lásd pl. Beatty tengernagy jelentését a doggerbanki csatában elérni vélt 29 csomós sebességről) és a Kennet valós sebességbeli előnye kisebb volt a hivatalos adatokból kiolvashatónál. 18.45-kor hagyta el a Kennet a Taikungtau-szigetet és a harcoló felek a Huitschenhuk erődhöz közeledtek. Mielőtt azonban az erőd lövegeinek a lőtávolságán belülre ért volna, a Kennet hírtelen éles fordulóba kezdett és a harcot megszakítva visszafordult a kísérői irányába, majd északnak haladva – Vejhajvej irányába – tűntek el a láthatáron.
Az összecsapás mérlege A mintegy 40 percig tartó harc során a Kennet 136, az S 90 pedig 262 lövedéket lőtt ki, emellett a britek elindítottak egy torpedót isNaval Staff Monographs Vol. V., 49. o. (ezt német részről nem észlelték). A britek nem értek el egyetlen találatot sem, mindössze egy apró repeszdarab érte a német hajót. A német romboló által elért találatok számáról eltérő adatok találhatók a forrásokban (0, 1, 2 ill. 6). Legalább egy találatot biztosan elértek megrongálva a parancsnoki hidat és a jobb oldalon lévő 76 mm-es ágyút.A brit hajónaplók tartalmát ismertető Naval-history.net oldalon a Kennet hajónaplójának oldalai 1914. júniusától szeptemberig nem elérhetők. Az oldal 1913. december 1-től 1915 január 31-ig ismerteti a romboló hajónaplójának tartalmát.A tűzharc tüzérségi szempontból érdekes tapasztalattal szolgál. A britek több és nagyobb kaliberű ágyúval rendelkeztek, mint a németek (3-4 × 76 mm – 2 × 50 mm), melyekkel eleve biztosabban lehetett célozni nagyobb távolságra, ráadásul a kb. másfélszer akkora hajótest is jóval biztosabb alapot biztosított ehhez, a britek mégsem tudtak elérni találatot a német hajón. Ellenben a németeknek sikerült legalább egyszer eltalálniuk az ellenfelüket. A német értesülések szerint a támaszpontra visszatérő brit romboló elülső részét és első kéményét teljesen kilyuggatták a találatok és a repeszek. A személyzetének három tagja még az összecsapás során életét veszítette, 3 fő súlyosan, négy fő könnyebben sérült meg.Brit hivatalos közlemény az összecsapásról, 1914. augusztus 25. (Az áldozatok és sebesültek névsorával) A súlyos sérültek közül ketten hamarosan szintén belehaltak a sebesüléseikbe. Ez az összecsapás volt az első a világháborúban egy brit és egy német hadihajó között, ami német taktikai győzelemmel végződött. Bár nem volt nagy jelentősége, megmutatta a német és a brit flotta között tapasztalható, későbbi összecsapások során is tapasztalható hatékonyságbeli különbséget. Papíron a brit hajónak rövid idő alatt meg kellett volna tudnia semmisíteni a jóval gyengébb ellenfelét. A német siker a háború tanúsága szerint vélhetőleg a magasabb fokú képzettségnek és gyakorlottságnak illetve a pontosabb lövegeknek volt köszönhető.
Emlékezete Az Európától távoli vizeken lezajlott kis erők közötti rövid összecsapásról a brit Naval Review magazin 1915 második negyedévi száma némileg kiszínezve adta elő a történteket. A propagandisztikus elemeket tartalmazó leírás szerint az S 90 egy part menti üteg lőtávolságán belülre csalta a brit rombolót, mely tüzet nyitott rá azonnal elérve rajta egy találatot és eszerint ez a 10,5 cm-es lövedék rongálta meg a jobb oldali ágyúját. Az ismertetés szerint az üldözésnek így is végül csak a Jaguar ágyúnaszád felbukkanása vetett véget és (a már három oldalról való fenyegetettség) késztette volna meghátrálásra a brit rombolót.Naval Review 1915/2, 317-318. o.
Mind a brit, mind a német háború utáni történetírás szentelt az eseménynek pár sort. Julian Corbett már torzítások nélkül – ugyanakkor a német romboló megnevezését mellőzve – a következőket jegyezte fel az összecsapásról:Mind Corbett, mind Raeder az ütközet napját tévesen augusztus 23-ában jelöli meg. Valójában erre az előtte lévő napon, augusztus 22-én került sor. Augusztus 23-ika a japán hadüzenet napja.
„A brit blokád utolsó eseménye a KENNET romboló merész erőfeszítése volt egy 23-án (sic!) napnyugtakor a kikötőbe igyekvő német romboló elvágására. De lemaradt és nemcsak hogy az ellenség elmenekült, de közben olyannyira megbüntette a KENNETet, hogy az egyik lövege használhatatlanná vált, legénységének három tagja életét vesztette és hatan megsebesültek, közülük később ketten szintén elhunytak.”„The last act of the British blockade was a bold effort of the destroyer KENNET to cut off a German destroyer that was making for the port at sunset on the 23rd. But she was outpaced, and not only did the enemy get away, but punished the KENNET so severely that she had a gun put out of action and lost three men killed and six wounded, two of which subsequently died.” – Julian Corbett: Naval Operations, Volume I, 1920, 149. o.
Német részről a Krieg zur See Kelet-ázsiai Hajórajjal foglalkozó kötetében Erich Raeder a következőket írta: