Szeged (németül: Segedin, horvátul: Segedin, szlovákul: Segedín, románul: Seghedin, szerbül: Сегедин, latinul: Partiscum, ókori görögül: Partiszkon) megyei jogú város, Magyarország harmadik legnépesebb települése, a Dél-Alföld legnagyobb települése és központja, Csongrád-Csanád vármegye és a Szegedi járás székhelye a Tisza és a Maros találkozásánál.
Területe az újkőkor óta lakott, a rómaiak Partiscum néven alapították. A honfoglalás után a 10. században magyarok telepedtek le itt, és 1183-ban már a sószállítás központjaként említik. A 13. században kereskedelmi központtá vált, 1498-ban pedig szabad királyi város lett. A török uralom (1526–1686) után Szeged 1719-ben visszanyerte rangját. Az 1879-es árvíz szinte teljesen elpusztította, viszont nemzetközi segítséggel újjáépült, kialakítva mai városképét. Az árvíz után tett fogadalomként épült meg a szegedi dóm (1930). A 20. században Szeged gazdasági és kulturális szerepe nőtt, az élelmiszeripar és az egyetem fejlődése meghatározó lett. Ma az ország egyik fontos tudományos és kulturális központja, ahol olyan rendezvények zajlanak, mint a Szegedi Szabadtéri Játékok. Elhelyezkedése révén fontos közlekedési csomópont, amely elősegíti a régió gazdasági és kulturális kapcsolatait, a magyar-szerb-román hármashatáron való elhelyezkedése révén gyakoriak az átutazók.
A Dél-Alföld gazdasági és kulturális központja. A város gazdaságát jelentős mértékben befolyásolja a turizmus, amely évente közel 200 ezer látogatót vonz, több mint 410 ezer vendégéjszakát eredményezve. A Szegedi Tudományegyetem jelenléte révén Szeged fontos oktatási és kutatási központ, ahol mintegy 25 ezer egyetemi hallgató tanul, és évente közel hatezer friss diplomás kerül ki az intézményből. A város kulturális élete pezsgő, olyan neves rendezvényekkel, mint a Szegedi Szabadtéri Játékok és a Szegedi Ifjúsági Napok, amelyek nemcsak a helyiek, hanem a turisták körében is népszerűek. A lakosság jól képzett, a kutatás-fejlesztés és az innováció kiemelt szerepet kap. A város kulturálisan sokszínű, rendezvényei és nyitott szellemisége miatt vonzó célpont a fiatalok és a szakemberek számára is.
Etimológia Szómagyarázatok Szeged nevének eredetére: szómagyarázat: puszta személynév (a szeg/szög színjelölő szónak a -d képzős származéka); szómagyarázat: a Tiszába ömlő Maros által okozott vízszínváltozást jelölték ezzel a szóval vagyis a Szeged fölött van az a hely, ahonnan a Tisza zöldes színét sárgásbarnára (azaz népiesen mondva szög színűre) változtatja;Szeged története 1 A kezdetektől 1686-ig, szerk.: Kristó Gyula, Szeged, Somogyi Könyvtár, 1983, 244-245. o. szómagyarázat: a városnál a folyó majdnem derékszögben kanyarodva folyik tovább, kiszögellést tesz és ennek a szög szónak -d képzős származékából ered Szeged város neve; szómagyarázat (ez tűnik a legvalószínűbbnek): a sziget szóból ered, mert Szeged a Tisza főága és a mellékvizei által körbefogott területen, szigeten jött létre (a sziget szó egyébként összefügg az ugor eredetű szög sarkot, hajlatot, éket jelölő szóval).Történeti topográfiai adattár. Varosatlasz.hu/ Magyar Várostörténeti Atlasz. 3. kötet. Blazovich László (szerk.): Szeged. Szeged: Csongrád Megyei Honismereti Egyesület, 2014. 65 o.
Fekvése Szeged Magyarország déli határához közel fekszik az Alföldön, a Tisza és a Maros folyók találkozásánál. Távolsága Budapesttől 169 km az M5–M43 jelű autópályán. Szegedtől észak felé található a Fehér-tó. Az ország legmélyebben fekvő városa. Sokáig úgy tudták, hogy Szegedtől délre, Tiszaszigeten, a szerb határ közelében található az ország legmélyebben fekvő pontja, 75,8 méter tengerszint feletti magasságon. Újabb GPS mérések szerint az ország legmélyebben fekvő pontja a Tisza jobb partján, a várostól délnyugatra, de még a közigazgatási határon belül, Gyálarét és Röszke települések között található, 75,8 méteren, – térképpel és a Tiszaszigeti emlékpont magassága valójában 76,7 méter.
A város a Tisza és a Maros folyók összefolyásánál, a Tisza jobb partján, a tiszai ártérből kiemelkedő szigeteken létesült. Az itt élő lakosság fokozatosan feltöltötte a szigetek közötti mélyedéseket, mocsarakat, így a városterület 18–19. század folyamán egységessé vált. A mai Szeged magva tulajdonképpen három sziget: Alszeged, Felszeged és a Vár a Palánkkal. Ezek a mai Alsóváros, Felsőváros és a Belváros.
Éghajlata A Magyarországon uralkodó kontinentális éghajlat Szeged környékére is jellemző (forró nyarak, viszonylag enyhe, hóban szegény telek), viszont ebben a térségben gyakoribbak az időjárási szélsőségek. Az éves átlagos hőmérséklet 11,6 °C, a csapadék mennyisége pedig az elmúlt harmincéves átlag alapján 535 mm. Magyarország területét ebben a régióban éri a legtöbb – évi mintegy 1900–2000 óra körüli – napsütés, ezért nevezik Szegedet a „napfény városának”.
Története
A kezdetektől 1686-ig Szeged és környéke az újkőkor (Kr. e. 5000) óta lakott. Traianus római császár i. sz. 106-ban foglalta el Daciát, ahonnan főleg sót és aranyat szállítottak. A rómaiak hamarosan összeköttetést létesítettek Dacia és Pannónia provinciák között. A két tartomány közötti útnak fontos állomáshelye volt Partiscum, azaz a mai Szeged.Szeged története 1 A kezdetektől 1686-ig, szerk.: Kristó Gyula, Szeged, Somogyi Könyvtár, 1983, 120–122. o. Elképzelhető, hogy Attila fő szálláshelye valahol ezen a vidéken volt.Szeged története 1 A kezdetektől 1686-ig, szerk.: Kristó Gyula, Szeged, Somogyi Könyvtár, 1983, 149. o.
A magyarság letelepedését elősegítette a változatos táj legeltetésre, vízi életre, hajóközlekedésre egyaránt alkalmas összetétele. Először egy 1183-ban kelt oklevélben említik Szegedet (Ciggedin) a marosi sóhajózással kapcsolatban. Már I. (Szent) István király felismerte a marosi sóhajózás jelentőségét, ami e torkolati vidéknek megerősítését eredményezte, valamint virágzó településsé vált Szeged. Az Erdélyből a Maroson leúsztatott só elosztására legalkalmasabb hely Szeged lehetett, ahol fontos vízi- és szárazföldi utak találkoztak. Szeged a sószállító hajók kikötője és országos sólerakóhely volt.Szeged története 1 A kezdetektől 1686-ig, szerk.: Kristó Gyula, Szeged, Somogyi Könyvtár, 1983, 246-248. o. A város lakossága a földművelés térhódítása ellenére állattenyésztő maradt.
bélyegkép|270px|jobbra|Az 500 éves ferences templom és kolostor, Szeged egyik legrégibb épületegyüttese bélyegkép|270px|jobbra|A templom gótikus mennyezete, barokk oltára
A tatárjárás idején a város lakói a közeli mocsarakba menekültek, majd a veszély elmúltával visszatértek és újra felépítették lerombolt városukat. IV. Béla király 1246-ban Szegedet városi rangra emelte. Ekkor kapta meg Szeged Buda és Székesfehérvár kiváltságait.Szeged története 1 A kezdetektől 1686-ig, szerk.: Kristó Gyula, Szeged, Somogyi Könyvtár, 1983, 347–352. o. A szegedi királyi kővár 1260 és 1280 között épült fel, mely a sószállító utat védte. Nagy Lajos uralkodása idején Szeged Dél-Magyarország legjelentősebb városává fejlődött, és a török veszély közeledtével stratégiai jelentősége is nőtt. Luxemburgi Zsigmond király fallal vette körül a várost.Szeged története 1 A kezdetektől 1686-ig, szerk.: Kristó Gyula, Szeged, Somogyi Könyvtár, 1983, 438–444. o. 1498-ban Szeged szabad királyi városi rangot kapott.Szeged története 1 A kezdetektől 1686-ig, szerk.: Kristó Gyula, Szeged, Somogyi Könyvtár, 1983, 445. o.
A város legrégibb (nagyobb) pecsétje 1460-ból való, és Szeged az 1498-as budai országgyűlésen lett szabad királyi város. Mint ilyen, a királyi kincstárnak évenként 2000 forintot fizetett, többet, mint bármely más szabad királyi város. Dózsa György pórhadai 1514-ben megtámadni nem merték, hanem kikerülték. 1516-ban nagy tűzvész pusztította.
1522-ben Szegednek 7000 lakosa volt.
1525-ben és 1526-ban a török sereg átvonult a városon, kifosztotta, majd 1542–43 telén elfoglalta (lásd: Szeged ostroma (1543)). I. Szulejmán a romokban heverő várat kijavíttatta és megerősítette. Tóth Mihály hajdúvezér, a város elmenekült főbírája 1552-ben rohammal igyekezett a várat visszaszerezni, de vállalkozása nagy szerencsétlenséggel végződött.Szeged története 1 A kezdetektől 1686-ig, szerk.: Kristó Gyula, Szeged, Somogyi Könyvtár, 1983, 508–533. o.
A török hódoltság idején a szegedi nép jelentősen szétszóródott. A gazdag és művelt patrícius családok Debrecenbe, Kassára, Nagyszombatba menekültek. Ezzel egyidejűleg megindult a török, délszláv, raguzai latin népelemek bevándorlása Szegedre, akik már a hódoltság idején elkezdtek a szegedi magyarságba olvadni. Az el nem menekült lakosság, vagyis Szeged népének jelentős része leginkább Alsóvároson, a ferences Havas Boldogasszony templom körül húzódott meg, és halászattal, illetve állattartással foglalkozott. Szeged török kincstári várossá, vagyis hász-birtokká lett. Ez azt jelentette, hogy a haradzs – magyarosan harács nevezetű – vallási jogon alapuló földadót egyenesen a török kincstárnak szolgáltatta be, vagyis közvetlenül a szultánnak adózott. Szeged nem vált szpáhi hűbérbirtokká, mint sok más település. Ez a viszonylagos jogbiztonság magyarázza, hogy számos környékbeli falu lakossága Szegedre költözött.Szeged története 1 A kezdetektől 1686-ig, szerk.: Kristó Gyula, Szeged, Somogyi Könyvtár, 1983, 552–570. o.
1686-tól az 1879-es árvízig bélyegkép|jobbra|270px|A szegedi városháza; az 1879-es nagy árvizet túlélt kevés épület egyike 1686 tavaszán Mercy tábornok a törököket itt megverte, sőt Thököly Imrét is majdnem elfogta. Ugyanez év október 22-én, De la Verque tábornok hosszas ostromára a török helyőrség a várat feladta, és ezzel város felszabadult a török uralom alól. Ekkor 2000 lakosa volt.Szeged története 2 1686-1849, szerk.: Farkas József, Szeged, Somogyi Könyvtár, 1985, 15-21. o.
1700. április 19-én Lipót király a szegedi sóhivatalhoz Müller József bécsi udvari kamarai írnokot nevezte ki mázsatisztnek, innentől a sószállítás és árusítás jelentősebb lett. A sópajták számára egyre nagyobb területre volt igény, ezért a sóhivatal a város telkeit egyszerűen elfoglalta. Emiatt a város és a kincstár közt több összeütközés történt, de a kincstártól a város soha sem kapott kárpótlást.Szeged története 2 1686-1849, szerk.: Farkas József, Szeged, Somogyi Könyvtár, 1985, 25–46. o.
1704-ben II. Rákóczi Ferenc ostromolta a várat, melyet Johann Friedrich von Globitz védett. 1708-ban pestis, 1712-ben pedig árvíz pusztította a várost.Szeged története 2 1686–1849, szerk.: Farkas József, Szeged, Somogyi Könyvtár, 1985, 46–68. o.
1715-ben visszakapta szabad királyi városi rangját. 1719. május 21-én megkapta szabadalomlevelét és a jelenleg is használt címerét III. Károly királytól.Szeged története 2 1686–1849, szerk.: Farkas József, Szeged, Somogyi Könyvtár, 1985, 93–100. o. Ezt a napot a város polgárai Szeged napja-ként ünneplik minden évben. A császár egyúttal egy 1723-as rendeletében Szegedet jelölte ki a Csanádi Egyházmegye székhelyéül,Szeged története kronológia a kezdetektől 1944, szerk.: Kristó Gyula, Szeged, Somogyi Könyvtár, 1992, 44. o. de ettől a rangjától 1738-ban megfosztották.Szeged története kronológia a kezdetektől 1944, szerk.: Kristó Gyula, Szeged, Somogyi Könyvtár, 1992, 46. o.
Az elkövetkezendő évek során Szeged sokat fejlődött. 1719-ben piarista szerzetesek érkeztek a városba,Szeged története 2 1686–1849, szerk.: Farkas József, Szeged, Somogyi Könyvtár, 1985, 611. o. gimnáziumot alapítottak, tudományos előadásokat tartottak és színdarabokat adtak elő. Ezek az évek azonban nemcsak fejlődést és felvilágosodást hoztak. 1728 és 1744 között több boszorkányper is zajlott a városban.Szeged története 2 1686–1849, szerk.: Farkas József, Szeged, Somogyi Könyvtár, 1985, 555–566. o. A török uralom alatt romba dőlt templomát 1749-ben restaurálták.