István Lajos (Üllő, 1922. március 23. – Szombathely, 2007. augusztus 11.) Széchenyi-díjas magyar orvosprofesszor, hematológus és gyermekgyógyász, az orvostudomány kandidátusa, címzetes egyetemi tanár.

Életútja Anyai nagyszüleinek házában született a kor szokásainak megfelelően. Gyermekkorát Bögötén töltötte. Iskoláit Hosszúperesztegen kezdte, majd a Győri Bencés majd a Szombathelyi Premontrei Gimnázium tanulója lett. A Sümegi Állami Gimnáziumban érettségizett. Eredetileg magyar-latin tanárnak, vagy katonatisztnek készült, ám édesanyja tanácsára a Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karára iratkozott és a pesti Szent Imre Kollégium lakója lett.

1944 őszén az egyetemet előbb Breslauba (Wrocław), majd Halle an der Saaleba telepítették a közeledő front miatt. Orvosdoktorrá 1945 áprilisában avatták. Amerikai hadifogságba kerülve Bajorországban, Mistenfeldben körorvosi feladatokat látott el, ahonnét 1945 novemberében hazajött és a szombathelyi közkórházba került, ahol nyugdíjazásáig dolgozott.

Gulácsy Zoltán professzor hatására gyermekgyógyász lett. Meghatározó befolyást gyakorolt rá a Pécsi Orvostudományi Egyetem későbbi patológus professzora, az akkor Szombathelyen dolgozó híres Romhányi György. A gyermekkori vérátömlesztéssel és hematológiával Frank Kálmán professzor ösztönzésére kezdett foglalkozni. Szakvizsgát 1949-ben csecsemő és gyermekgyógyászatból, valamint Fertőző betegségekből tett, továbbá az Immunológia (1979), a Hematológia (1980) és a Transzfuziológia (1982) szakorvosa.

A kórházalapító dr. Pető Ernő előrelátásának köszönhetően 1949-ben országos elsőként kórházi transzfúziós szolgálat jött létre, melynek munkájával István Lajost bízták meg.

1953-ban az országban elsőként önálló hematológiai osztályt alapított. 1955-ben Szombathelyen regionális hemofília központot szervezett. 1958-tól elsőként Magyarországon posztgraduális transzfuziológiai képzést indított.

1965-ben a kórház alagsorában működő Vérellátó Alközpont az árvíz áldozata lett. Ezt követően 1968-ban megnyílt az új Vérellátó Alközpont, amely a budapesti intézmény után az ország második legnagyobb és legkorszerűbb intézménye lett.

1965-től egyre jelentősebb osztrák-magyar orvosi kapcsolatokat épített ki a hematológia és a transzfuziológia terén. 1969-ben védte meg kandidátusi disszertációját: „Adatok a haemophilia klinikumához, kezeléséhez és gondozásához” címmel.

Tudományos közleményeinek száma több, mint 300, 26 könyv fejezet, négy önálló könyv és 14 könyv szerkesztése. A Haematologia Hungarica c. folyóirat szerkesztője és a Vasi Szemle szerkesztőbizottságának tagja. Az Egészségügyi dolgozók évkönyve szerkesztője (1966–1970). Bel- és külföldön számos tudományos konferencia szervezője és szereplője volt.

Az 1970-es években a vérzékenység, vérképzési rendellenességek, véralvadási zavarok típusait vizsgálva, egy a második gyermekét szülő nő hematológiai vizsgálata során fedezte fel a különleges haemoglobin variánst, melyet Haemoglobin Savarianak nevezett el, mely 1980-ban az Egyesült Államok haematológiai szakfolyóiratában jelent meg. Az orvosi tankönyvekben a ritka haemoglobinok között azóta szerepel a Savaria. bélyegkép|Az 1970-es években

1975-ben elnyerte a Pécsi Orvostudományi Egyetem docensi, majd professzori címét. 1975-től Kelényi Gábor, pécsi patológus professzorral Malignus Lymphoma Munkacsoportot alapított. 1986-ban ő ismeri fel az első hazai AIDS-beteget és sokat tett a betegség hazai megismertetéséért.

A TIT-ben és a Magyar Vöröskeresztben is jelentős munkát végzett. Bár politikai pártnak sohasem volt tagja, az aktív segítő szándékú közéleti tevékenység szorosan hozzátartozott életéhez. Közéleti szereplésének kiemelkedő szakasza a Hazafias Népfrontban végzett munkássága volt, melyben 1970 és 1990 között megyei elnökként, országos alelnökeként (1989–1990) részt vett az I. és a II. Lakiteleki Találkozón. 1992 és 1994 között miniszteri biztosként a transzfuziológia hazai reformjának kialakításában tevékenykedett. 1994-ben aktívan közreműködött a Societas Scientiárum Savariensis (Szombathelyi Tudományos Társaság) megalapításában, valamint az 1998-ban létrehozott Genius Savariensis (tudományos kutatómunkát támogató) Alapítvány munkájában, elnökként. 1998-ban, Szombathelyen megszervezte az első hazai Kórházi Thombosis Szolgálatot.

Nyugdíjba vonulása után 1997-től haláláig, a Vas Megyéért Egyesület elnökeként dolgozott. Közéleti tevékenységében mindenkor a magyar nemzet, a határon túli honfitársaink, kitüntetetten Vas megye, Szombathely város és szeretett kórháza érdekeit szolgálta. Megélte és támogatta a kultúrát, a művészeteket és az irodalmat. Szerette a történelmet, tisztelte a magyar orvostörténelem nagyjait. Közéleti munkájában is orvos maradt. Előítéletek és gyűlölet nélküli, nemes értelemben vett értelmiségi. 2007. augusztus 24-én búcsúztatták a szombathelyi Jáki úti temetőben. A temetésén nekrológot mondott többek között prof.dr.Széll Kálmán és Mikola István.

2007-ben a magyar hematológiában és vértranszfuziológiában végzett úttörő tevékenységéért, több évtizedes kiemelkedő, nemzetközileg is elismert gyógyító, oktató, tudományos és példaértékű közéleti tevékenységéért, a „Haemoglobin Savaria” felfedezéséért Széchenyi-díjban részesült.

Sümeg város, Bögöte és Őriszentpéter díszpolgári oklevelét is átvehette, Vasegerszeg posztumusz díszpolgárává választotta. A maga által megfogalmazott ars poeticaja alapján egész életében az emberek, csoportok, táborok és népek között hidakat akart verni, a jó ügyek érdekében barátokat szerezni, és még kilátástalannak tűnő helyzetben sem feledkezett meg a közösségteremtő, féleleműző harangozásról.

Családja 1947-ben megnősült. Felesége Hertelendy Magdolna, (1924-2017) a Szombathelyi Tanítóképző Intézet Gyakorló Iskolájának tanára.

Gyermekei: Lajos (1948–1960) gyermekkorában, szívbetegségben elhunyt. Miklós (1949 -) orvos, Magdolna (1953-), pedagógus, nevelt fia (elhunyt testvérének fia) Péter (1953–2020) gépészmérnök.

Unokái: János, Gergely, Míra,- Nóra, Gábor, Lili,- Péter, Ágota.

Szakmai tisztségek

MTA Onkológiai Bizottsága és a Pécsi Akadémiai Bizottság (PAB) tagja 1970-1998 között a Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi Területi Bizottságának tagja, az Orvostudományi Szakbizottság elnöke 1994-től A Szombathelyi Tudományos Társaság alapító tagja 1994-től A Vas Megyéért Egyesület alapító elnöke 1990-2007 A Batthyány Társaság elnökségi tagja és az Életért és Csontvelőbetegekért Alapítványa elnöke 1990 és 2000 között a Transzfuziológiai,-Immunológiai- és Haematológiai Szakmai Kollégium elnöke és haláláig a Transzfúziológiai és Hematológiai Szakmai Kollégium tagja 1992-1997 között a Magyar Hematológiai és Transzfúziológiai Társaság elnöke 1998-ban létrehozott Genius Savariensis (tudományos kutatómunkát támogató) Alapítvány elnöke Csehszlovák Purkinje Orvostársaság, az NDK, az NSZK és az Osztrák Hematológiai és Vértranszfúziós Társaság tagja

Díjak, elismerések

Munka Érdemrend aranyfokozata Kubányi Endre-díj Markusovszky-díj Bugát Pál-emlékérem (2002) Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje Batthyányi-Strattman László díj (1992) Széchenyi Díj (2007) Gróf Batthyány Lajos -Életmű Díj (2007 posztumusz) Magyar Vöröskereszt Henry Dunant-díj Osztrák Vöröskereszt Szolgálati Érdemérmének ezüst fokozata Pro Sanguine kitüntetés Osztrák Vöröskereszt Szolgálati Érdemkeresztjének ezüst fokozata Markusovszky kórház Markusovszky-emlékérme

Emlékezések

2008-ban Némethy Balázs vasi szobrászművész bronzból készült alkotását a Vas Megyei Markusovszky Kórház szoborparkjában állították fel a professzor halálának első évfordulóján. A posztamens felirata: "Dr. István Lajos c. egyetemi tanár 1922 - 2007 A vérrel történő gyógyítás hazai úttörője." 2009-ben létrehozták az István Lajos Alapítványt. 2011-től István Lajos-díjakat osztanak ki. 2015-ben a szombathelyi Vérellátó épülettömb előtti közterületet Dr. István Lajos körútnak nevezték el, ezzel is tisztelegve a professzor úr Szombathelyért, Vas megyéért tett és a tudományos, közéleti tevékenysége előtt. Vasegerszeg posztumusz díszpolgárává választotta. Sümeg város díszpolgára. Őriszentpéter díszpolgára. Bögöte díszpolgára.

Források Érbetegségek: 2007/3. Dr. Pusztay János: Szolgálatban dr. István Lajos 80 éves Savaria University Press Szombathely 2002. http://www.oriszentpeter.hu/varosunk/diszpolgaraink/prof-istvan-lajos http://www.mhtt.hu/hirek.aspx?&nid=5180&cid=32 http://erbetegsegek.com/?p=egyeb&o=2&cikk=95 http://medicalonline.hu/cikk/szobrot_allitottak_istvan_lajos_professzornak https://www.alon.hu/istvan-lajos-szombathely-helytortenet-egeszseg-tudomany/ez-itt-szombathelyi-dr-istvan-lajos-korut http://www.nevpont.hu/view/10439 https://www.kozterkep.hu/17832/istvan-lajos https://www.vaol.hu/hetvege/eletpalya-uzenet-1280379/ https://www.tandfonline.com/doi/abs/10.3109/03630268009042371 http://www.vasiszemle.hu/2008/02/szell.htm https://www.vasmegye.hu/dijak-kituntetesek/grof-batthyany-lajos-eletmu-dij/ Széll Kálmán: Erőméz (Gondolatok és emlékek a gyógyításról) Magyar Nyugat Könyvkiadó, Vasszilvágy, 2012. Második kiadás. 193.o.

Kategória:1922-ben született személyek Kategória:2007-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar gyermekgyógyászok Kategória:Magyar hematológusok Kategória:A Hazafias Népfront tisztviselői Kategória:Szombathelyiek Kategória:Széchenyi-díjasok Kategória:Batthyány-Strattmann László-díjasok Kategória:Markusovszky-díjasok