A macska immundeficiencia-vírus (angolul feline immundeficiency virus, rövidítve FIV) egy retrovírus, amely elsősorban a macskaféléket fertőzi meg és a macskák immunhiányos betegségének (köznapi nevén macska-AIDS) kórokozója. Emberekre nem jelent veszélyt. A retrovírusok családjába és a lentivírusok nemzetségébe tartozó fajt 1986-ban írták le először. A hatásos kezeléssel nem rendelkező fertőzés hosszú ideig tünetmentes marad, ám idővel az állat immunrendszere meggyengül és a másodlagos fertőzések a pusztulásához vezetnek. Jelenleg a faj kilenc törzse ismert tizenegy macskaféléből, beleértve az oroszlánokra és a pumákra specifikus törzseket is. A vírust a hiénákból is kimutatták. A FIV (a macska koronavírus és a macskaleukózis-vírus mellett) a házimacskák klinikailag legfontosabb virális kórokozói közé tartozik.
Felfedezése és elterjedése Az első FIV-törzset 1986-ban izolálták, amikor a kaliforniai Petalumában járványos immunhiányos betegség ütötte fel a fejét a házimacskák körében. A beteg állatok negatívak voltak macskaleukózis-vírusra (FeLV) és amikor vérmintájukat egészséges macskába injektálták, azokban 4-6 héten belül láz, fehérvérsejtszám-csökkenés és nyirokcsomóduzzanat lépett fel. Az új retrovírust a periferiális fehérvérsejtekből izolálták.
thumb|Pozitív FIV-gyorsteszt (felső sor, bal csík) Hamarosan felfedezték, hogy a vadon élő macskafélék (afrikai és indiai oroszlánok, gepárdok, tigrisek, jaguárok, pumák) vérszéruma reagál a FIV antigénjeivel (valamint keresztreagáltak a lovak fertőző vérszegénységet okozó vírusával, az EIAV-val is), vagyis ezek az állatok korábban már találkoztak a vírussal. A hasonló immunológiai alapú vizsgálatok (pl. általában ELISA) ma is a kórokozó kimutatásának legfontosabb módszerét jelentik. Kezdetben a házimacskából izolált törzsek alapján készültek a tesztek az egyéb macskafélék számára is, de hamarosan elkészültek az ezekre specifikus tesztek, amelyek érzékenysége így jelentősen megnőtt. Ezzel egy időben kiderült, hogy a FIV egy meglehetősen változatos és nagy evolúciós múltra visszatekintő retrovírus-csoport.
Az Észak-Amerikában történt felfedezése után a FIV-et világszerte kimutatták a helyi házimacskákból. Elterjedtsége a különböző országokban 2-30% között változik. Általános elterjedtsége arra utal. hogy a fertőzés már igen régen jelen van a macskaállományban. A legrégebbi pozitív minták 1968-ban lefagyasztott japán és amerikai szérumokból származnak. A különböző földrajzi régiók között igen nagy eltérések láthatók. A Szerengeti oroszlánjai gyakorlatilag 100%-ban szeropozitívak, míg a namíbiai és az (szabadon élő) indiai oroszlánok negatívaknak bizonyultak. Az USA Wyoming államában a pumák szintén valamennyien pozitívak, míg a montanaiak csak 20%-ban. Mivel a lentivírusok evolúciós változása gyorsabb a gazdaállatokénál, prevalenciájából és genetikai hasonlóságából következtetéseket lehet levonni a macskafélék populációdinamikáját és vándorlását illetően.
A FIV különböző törzseit a gazdafaj latin neve alapján jelölik meg, pl. a házimacskákat (Felis catus) fertőző törzs nemzetközi neve FIVfca, míg az afrikai oroszlánban (Panthera leo) élő a FIVple, a pumáé (Puma concolor) pedig a FIVpco. A puma vírustörzsét néha PLV-nek (puma limfotróp vírus), az oroszlánét pedig LLV-nek is hívják, de ezek kivételek az általános nómenklatúra alól.
Gazdafaj Vírus Alcsoportok Elterjedés házimacska (Felis catus) FIV, FIVfca öt, A-E világszerte oroszlán (Panthera leo) FIVple (LLV) Afrika puma (Puma concolor) FICpco (PLV) Észak-, Közép- és Dél-Amerika vörös hiúz (Lynx rufus) FIVlru Kalifornia, Közép-Európa pusztai macska (Otocolobus manul) FIVoma Mongólia jaguarundi (Puma yagouaroundi) FIVhya Közép- és Dél-Amerika gepárd (Acinonyx jubatus) FIVaju Afrika leopárd (Panthera pardus) FIVppa Afrika (Botswana), Ázsia ocelot (Leopardus pardalis) FIVlpa Közép- és Dél-Amerika tigris (Panthera tigris) – Ázsia, európai állatkertek (a FIVple fertőzi) foltos hiéna (Crocuta crocuta) és csíkos hiéna (Hyaena hyaena) FIVccr Szerengeti
Altípusok thumb|350px|A FIVfca altípusainak elterjedése (nem minden régióból vannak adatok A FIV-törzsek eléggé eltérőek, de monofiletikusak vagyis visszavezethetőek egy ősformára. Három törzsön belül altípusok is meghatározhatóak. A legjobban tanulmányozott házimacska-törzset a felszíni fehérjét kódoló env gén szekvenciája alapján öt altípusa osztják (A, B, C, D, és E) amelyek elterjedése eltérő. Az A, B, C altípusok világszerte előfordulnak, míg a D főleg Kelet-Ázsiára jellemző, az E pedig csak Dél-Amerikában található meg.
A FIVple törzsön belül három altípus ismert: A, B és C. A felosztást a vírus enzimeit (proteáz, integráz, reverz transzkriptáz) kódoló pol gén polimorfizmusa alapján végezték. A FIVpco-t két (A és B) alcsoport bontották a pol gén különbségei alapján. A pol szekvenciája egyébként meglehetősen eltérő a törzsek között, a FIVple, FIVfca és FIVpco között csak 70%-ban azonos.
A FIV-változatokat általában ó- és újvilági törzsekre lehet szétválasztani, a lentivírusokon belül pedig legközelebbi rokonaik a szarvasmarhákat és a lovakat fertőzik meg.
Szerkezete thumb|350px|A FIV genomja A FIV szerkezete hasonlít a más élőlényekben immunhiányt előidéző lentivírusokéhoz. A vírusrészecske (virion) nagyjából gömb vagy széles ellipszis alakú, átmérője 105-125 nanométer. Lipidburokkal rendelkezik, amelybe viszonylag ritkásan elhelyezkedő, rövid fehérjetüskék ékelődnek. A többi retrovírushoz hasonlóan sűrűsége 1,15-1,17 gramm/cm3. A virionok a szokásos alkoholos vagy klóros fertőtlenítőszerek, esetleg pár percig tartó, 60 fok fölötti hő hatására inaktiválódnak.
A vírus magja két egyforma példányt tartalmaz a kb. 9400 nukleotid hosszúságú, egyszálú, pozitív-szenz (fehérjeátírásra közvetlenül használható) RNS-genomból. Felépítése a többi retrovíruséhoz hasonló, három fő poliproteint kódoló gént (gag, pol és env), valamint néhány kisebb szabályozó gént tartalmaz, ezek a vif, vpr és rev. A HIV tat, vpu, vpx és nef szabályozó génjei hiányoznak belőle, vagyis kevésbé komplex annál. Ezzel szemben rendelkezik dezoxiuridin-pirofoszfatáz enzimmel, amit rajta kívül csak a EIAV-ban és a Visna-Maedi vírusban (VMV) írtak le. Az enzimet a pol gén kódolja és a dUTP-t bontja dUMP-re és pirofoszfátra; funkciója feltehetően az, hogy megakadályozza a nem odavaló dUTP beépítését a genomba. A gazdasejt DNS-ébe integrálódott vírusgenmról alternatív splicinggal hat különböző fajta mRNS készülhet.
Fertőzőképesség A vadon élő macskafélékben nehéz megállapítani a FIV különböző törzseinek patogenitását (betegségokozó képességét). Az epidemiológiai vizsgálatok szerint a fertőzött állatok túlélési és reprodukciós képessége nem marad el megfigyelhető mértékben az egészségesekétől. Az alacsony patogenitás arra utal, hogy a vírus és a gazdaszervezet már hosszú ideje, kb. 1-2 millió éve együtt él. Nem tudjuk, hogy milyen előzetes formából alakult ki a mai vírus. A különböző fajok közötti kórokozócsere a vadonban viszonylag ritka, ám a fogságban élő állatok között jóval gyakoribb.
A macska immundeficiencia-vírus a gazdaszervezetet illetően igen specifikus, emberre való átadódása nem ismert. A FIV, a HIV-hez hasonlóan főleg a CD4+ T-limfocitákat támadja meg, ám rokonával ellentétben szélesebb körből választja ki gazdasejtjeit. A CD4+ T-sejteken, monocitákon, makrofágokon és gliasejteken kívül megfertőzheti a CD8+ T- és B-sejteket is. A vírus felszíni fehérjéjének (gp95) elsődleges receptora nem a CD4, mint a HIV esetében, hanem a CD134. A virális gp95 és a CD134 biztos kapcsolódásához feltétlenül szükség van a CXCR4 celluláris kemokinreceptor részvételére is. A CD134-gyel való első érintkezés után a gp95 konformációs változáson megy át, ami lehetővé teszi a CXCR4-hez való kapcsolódását. A koreceptorral való kölcsönhatás hatására a vírus felszíni fehérjéje fuzionálja a FIV és a gazdasejt lipidmembránjait és ezt követően a víruskapszid bekerül a citoplazmába. Egyes vírustörzseknek nincs szüksége CD134-re, vagyis a a receptorok teljes feltérképezése még várat magára.
Humán eredetű sejttenyészetben még egyszer sem sikerült szaporítani a FIV-et. Bár a vírus kimutathatóan bekerül a sejtekbe és integrálódik annak genomjába, a transzkripcióra már nem kerül sor és a replikációs ciklus megakad, újabb vírusrészecskék nem jönnek létre. Hasonlóan viselkedik az EIAV az emberi, vagy a HIV az egérsejtekben.
Az állat immunrendszere azonnal reagál a fertőzésre és ellenanyagokat termel a kórokozó ellen, de az erőteljes immunválasz ellenére sem képes teljesen legyőzni az infekciót. Eddig minden megvizsgált esetben a vírus véglegesen a szervezetben maradt.
Vakcina Viszonylag nagy figyelem kísérte annak a FIV-elleni oltóanyagnak a kifejlesztését, amelyet az Egyesült Államokban 2002-ben engedélyeztek; sokan remélték hogy a tapasztalatok segíteni fogják a HIV elleni hatékony vakcina előállítását is. Hasonló oltóanyagot már a kórokozó felfedezése óta próbáltak kifejleszteni,Hosie MJ, Beatty JA.: Vaccine protection against feline immunodeficiency virus: setting the challenge. Aust Vet J. 2007 Jan–Feb;85(1–2):5–12; quiz 85. és különböző megközelítésekkel próbálkoztak: inaktivált vírusokkal, vírusfertőzte sejtekkel, DNS-vakcinával vagy virális vektorokkal.
Akárcsak a HIV esetében, a számos vírustörzs és -változat jelentősen megnehezítette az oltóanyag előállítását, bár az "egytörzses" vakcinák is védtek valamennyire a többi verzió ellen. Az ún. "kettős-altípus" vakcina (Fel-O-Vax FIV) kifejlesztésével lehetővé vált a macskák megvédése több FIV-törzzsel szemben is. Ez az oltóanyag a Petaluma A szubtípus és a Shizuoka D szubtípus inaktivált virionjait tartalmazza. A laboratóriumi tesztek során a kismacskák 82%-a megfelelő immunitást fejlesztett ki. Egy általános oltási programra egyelőre nem látszik elégségesnek; az egyik fő kritika a vakcinával szemben, hogy az így immunzált állatok szerológiailag nem különböztethetők meg azoktól, amelyek vadon fertőződtek meg.Nelson RW, Couto CG (Hrsg.): Innere Medizin der Kleintiere. 1. Auflage, Urban und Fischer, München 2006, , S. 1352. Ezzel együtt is a hatékony vakcina léte reményt ad a HIV elleni oltóanyag kutatása során.
Kutatják, hogyan lehetne a FIV-et vektorként használni génterápia során, ugyanis emberben nem okoz semmilyen megbetegedést.
Terjedése A FIV elsősorban harapással terjed. Ezzel szemben a vertikális átadás (anyaállatról kölyökre a méhben vagy szoptatás útján) vagy egymással nem verekedő, egy háztartásban élő macskák között viszonylag ritka.Shelton, G.H., Waltier, R.M., Connor, S.C., Grant, C.K., 1989. Prevalence of felineimmunodeficiency virus and feline leukaemia virus infections in pet cats. In: Journal of the American Animal Hospital Association 25, S. 7–12. Kísérletileg átvihető injekciós tű szúrásával (parenterálisan),M.J. Burkhard, G.A. Dean: Transmission and immunopathogenesis of FIV in cats as a model for HIV. In: Current HIV Research 1, 2003. S. 15–29. vagy a nyálkahártyákra (száj- és orrüreg, hüvely, ánusz) kenve, de az utóbbi sokkal kevésbé hatékony, mint a HIV esetében az embernél.Bishop, S.A., Stokes, C.R., Gruffydd-Jones, T.J., Whiting, C.V., Harbour, D.A., 1996. Vaginal and rectal infection of cats with feline immunodeficiency virus. In: Veterinary Microbiology 51, S. 217–227.