Jászer Arafát (arabul: ياسر عرفات, született: Mohamed Abd er-Rahman Abd er-Rahúf Arafát el-Kudva el-Huszeín, Kairó, 1929. augusztus 24. – Párizs, 2004. november 11.), ismert becenevén Abu Amár (arabul: أبو عمار) palesztin vezető, politikus, 1996-tól haláláig a Palesztin Autonóm Hatóság elnöke, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PFSZ) vezetője, a Fatah alapítója.

1994-ben Simón Peresz és Jichák Rabin volt izraeli kormányfőkkel együtt Nobel-békedíjat kapott.

Nevéhez két intifáda (az izraeli megszállás elleni palesztin népfelkelés) fűződik: az első 1987-től 1993-ig tartott, a második 2000-től 2005-ig, és a sarm el-sejki megállapodás jelentette a végét.

A kezdetek Jászer Arafát ötödik gyermekként született hétgyermekes családba, egy textilkereskedő fiaként Palesztinából származó emigráns arab családban. Születésének helye és pontos ideje vitatott, a legvalószínűbb, hogy augusztus 24-én, az egyiptomi Kairóban, Arafát saját állítása szerint augusztus 4-én született Jeruzsálemben, de az is elképzelhető, hogy valójában a gázai övezetben látta meg a napvilágot. Mások Szíriában, vagy a hajdani Transzjordániában feltételezik szülőhelyét. Négyéves korában anyja meghalt, a család Jeruzsálembe költözött. Arafát nyolcéves volt, amikor apja újranősült, és visszaköltöztek Kairóba.

Egyetemi tanulmányait a Kairói Egyetemen kezdte meg, érdeklődése többek között a judaizmus és a cionizmus felé irányult, részt vett ilyen témájú vitákon és érdeklődéssel olvasta Herzl Tivadar és más cionista szerzők munkáit. 1948-ban, az első újkori arab-izraeli konfliktus kirobbanásakor otthagyta az egyetemet, és csatlakozott az Izrael állam megalakulása ellen harcoló palesztin csapatokhoz. Az izraeli győzelem után visszatért Kairóba és folytatta félbeszakadt tanulmányait, végül 1956-ban építészmérnöki diplomát szerzett.

A palesztin mozgalomban bélyegkép|jobbra|250px|1970-ben Jordániában Diplomájának megszerzése után Kuvaitban talált munkát, később saját céget hozott létre. Az 1950-es évek végén (1957-ben vagy 1959-ben) megalapította a Fatah palesztin nemzeti mozgalmat, amely egy független palesztin állam megalapítását tűzte ki célul. A Fatah első, 1964-ben végrehajtott fegyveres akciója sikertelennek bizonyult, ahhoz azonban bizonyosan hozzájárult, hogy az 1967-es hatnapos háborút követően Izrael figyelme a környező arab államokról a palesztin szervezetek felé irányuljon. 1969. február 3-án a Palesztin Nemzeti Kongresszus az 1964-ben alapított palesztin mozgalmakat egyesíteni kívánó Palesztinai Felszabadítási Szervezet elnökévé választotta.

Az 1972-es müncheni olimpián végrehajtott terrorista vérengzéssel kapcsolatban felmerült Arafát felelőssége: Mohammed Daoud 1999-ben megjelent „Egy palesztin terrorista emlékiratai” című könyve szerint állítólag Arafátot tájékoztatták az akcióról, aki azt jóváhagyta.A Bosszú: egy kommandóakció meséje – Hetek, 2006. január 20.

A 70-es, 80-as években előbb Libanonban, majd 1983-as kiutasítása után Tunéziában telepedett le. 1987 decemberében a nem sokkal korábban kirobbant első intifáda („felkelés”) élére állt. A felkelés hat évig, a békefolyamat kezdetét jelentő, Washingtonban aláírt elvi nyilatkozatig tartott. A száműzetésben tevékenykedő palesztin parlament őt választotta az 1988. november 15-én egyoldalúan kikiáltott – és hamarosan 70, 2024-ig pedig összesen több mint 140 állam, az ENSZ tagjainak háromnegyede által elismert – palesztin állam elnökévé. Arafát még az év végén nyilvánosan elismerte, s békülésre hívta fel Izraelt.

A gázai övezetbe 1994-ben, huszonhét év után térhetett vissza Tunéziából, amikor ez a terület az oslói egyezmény értelmében a palesztin területi autonómia részévé vált. 1994 júliusától 1995 decemberéig a Palesztin Hatóság elnöki tisztét töltötte be, majd az 1996. január 20-án – a szavazatok nyolcvanhárom százalékát megszerezve – a frissen létrejött Palesztin Autonómiatanács élére állt. 2001-től haláláig Rámalláhban élt, az izraeli hatóságok által elrendelt házi őrizetben.

bélyegkép|jobbra|250px|Jichák Rabin, Bill Clinton és Jasszer Arafat (1993) 2002-ben Arafát és a Palesztin Hatóság fegyvercsempészésbe keveredett. A Karin–A palesztin teherhajó a robbanóanyagból, géppisztolyokból, aknákból, vállról indítható rakétákból és nagyobb hatótávolságú katyusákból álló, közel 50 tonnányi hadianyag-szállítmányt az iráni partok menti szigetről vette fel a Perzsa-öbölben, hogy útját a Jászer Arafát uralta Gázában fejezze be. A hajó kapitánya a Palesztin Szállítási Minisztériumnak dolgozott, és az utasításokat közvetlenül a Palesztin Hatóságtól kapta. A fegyvercsempészést a Palesztin Hatóság embere, Adel Awadalah felügyelte.Arafat megbukott – Hetek, 2002. január 11.

Az utolsó napok bélyegkép|jobbra|250px|Arafat mauzóleuma Rámalláhban Halála előtt pár nappal, 2004. október 29-én, jordániai orvosok javaslatára, Izrael beleegyezésével gyógyászati kezelésre Párizsba szállították. November 3-án egyre súlyosbodó kómába esett, szervei fokozatosan felmondták a szolgálatot. Halálát több tévesnek bizonyult bejelentést követően végül november 11-én erősítették meg. Temetésére a kairói szertartás után Rámalláhban került sor, mert az izraeli hatóságok kategorikusan elutasították azt a kívánságát, hogy Jeruzsálemben helyezzék örök nyugalomra. Az eseményt bombamerénylet zavarta meg.

2013-ban özvegye kérelmezte Arafát földi maradványainak kihantolását és vizsgálatát. Svájci igazságügyi orvosszakértők a vizsgálat után közölték, hogy az Arafát földi maradványaiból vett minta a normál értékhez képest 18-szor magasabb radioaktivitást mutatott ki a polónium 210-es izotópból, így elképzelhető, hogy Arafátot megmérgezték.

Magánélete Arafát hosszú ideig nőtlen volt, de több mint hatvan palesztin és más arab gyermeket fogadott örökbe és gondoskodott a neveltetésükről. E gyermekek részben háborús árvák voltak, részben nagyon szegény családból származtak. Gyakran küldte őket nyaralni Kubába, Zimbabwéba, Olaszországba, vagy más országokba. Nevelt gyermekei felnőtt korukban hálával emlékeztek rá.Arafat orphans look back on blissful childhood (Mail&Guardian)

Arafát végül 1990-ben, mintegy hatvanéves korában feleségül vette a keresztény palesztin Szuha Tavilt. Szuha, aki édesanyja révén ismerkedett meg a palesztin vezetővel, ekkor 27 éves volt és titkárnőként dolgozott nála Franciaországban és Tuniszban.Profile: Suha Arafat (BBC News)Aburish, Said K. (1998): From Defender to Dictator. New York: Bloomsbury Publishing. . 246–247. o. Házasságuk nem volt boldog. Szuha többször is el akarta hagyni Jasszert, de ő sosem engedte.Arafat’s widow tried to leave Palestinian leader ‘hundreds of times’ (The Daily Star) 2013-ban Szuhá Arafat egy interjúban úgy nyilatkozott, hogy ha újra dönthetne, nem menne hozzá Jászer Arafáthoz.Suha Arafat: I wish I’d never married him (The Times of Israel)

1995-ben Párizsban született egyetlen lányuk, akit Arafát édesanyja után Zahvának neveztek el.

Jegyzetek

Források Jászer Arafát a Magyarnarancs.hu oldalon Jászer Arafát a Mult-kor.hu oldalon Jászer Arafát az Index.hu oldalon Jászer Arafát az

További információk

A vezér végnapjai – Hetek, 2005. szeptember 16. Arafat szelleme kísért – Közel-keleti béketervek. In: Hetek, 2004. december 10. Ferwagner Péter Ákos–Komár Krisztián: Arafat; Maxim, Szeged, 2003 Mordechai Schoenfeld: Arafat, személyesen; ford. Rákócza Richárd; PolgArt, Bp., 2004

Kapcsolódó szócikkek

Kategória:Nobel-békedíjasok Kategória:Palesztinai politikusok Kategória:Az év embere (Time magazin) Kategória:1929-ben született személyek Kategória:2004-ben elhunyt személyek