Id. William Henry Perkin (Sir William Henry Perkin — London, 1838. március 12. – London, 1907. július 14.) angol vegyész, a róla elnevezett reakció fölfedezője, az ugyancsak vegyész ifj. William Henry Perkin apja.
Élete
Egyetemi tanulmányait (ahogy apja is) a londoni Royal College of Science-ben végezte. Az intézményben maradva 1855-ben August Wilhelm von Hofmann asszisztense lett. 1859-ben megnősült; felesége Jemima Harriet Lissett lett. A család az azóta Londonhoz csatolt Sudbury-ben telepedett le; a gyerekek: ifj. William Henry Perkin és Arthur George Perkin. már itt születtek.
Másodjára, 1866-ban Alexandrine Caroline Mollwót vette feleségül. Ebből a házasságból egy fia — Frederick Mollwo Perkin — és négy lánya született. Mindhárom fiúból vegyész lett.
Vakbélműtét után kapott tüdőgyulladás és egyéb szövődmények miatt hunyt el.
Munkássága
thumb|left|222px|1862 körül thumb|left|222px|Gyárának emblémája thumb|left|222px|A Perkin-érem
Ő állított elő először egy egész sor festéket: anilinbíbor („mauvein” — ibolya, 1856), fukszin (1859 — ezt az előző évben, laboratóriumban egymástól függetlenül August Wilhelm von Hofmann, a francia Francois Emmanuel Verguin és a német Natanson is szintetizálta), alizarin (1868), antrapurpurin (1870), flavopurpurin (1870).
Felfedezéseit (elsőként a mauveint, 1856-ban) szabadalmaztatta, az új színezőanyagok tömeges elállítására a család gyárat alapított — ebből fejlődött ki a mai világcég Perkin-Elmer. A szabadalomban a mauvein Perkin-ibolya néven szerepelt.ELTE Kémiai Intézet: A KÉMIA TÖRTÉNETE 6.
Halogénezett karbonsavakból egy egész sor vegyületet sikerült előállítania: glicint (1858), almasavat (1860), borkősavat (1860).
Ugyancsak eljárásokat dolgozott ki több, mások által felfedezett anyag: kumarin (az első mesterséges illatanyag, 1868), kumaron (1870)
ipari szintézisére.
Ő fedezte fel a róla elnevezett reakciót, ami az α,β-telítetlen aromás karbonsavak (pl. fahéjsav) szintézisének egyik lehetséges eljárása.
A mauvein és az anilinfestékek
Első és ettől legnevezetesebb szintetikus festékét mindössze 18 évesen állította elő, többé-kevésbé véletlenül. Főnöke, August Wilhelm von Hofmann a malária gyógyítására használt kinint (C20H24N2O2) szerette volna szintetizáltatni vele. Perkin előbb a C10H13N képletű allil-tuloidint próbálta krómsavval oxidálni, de nem járt eredménnyel. Ezután az anilin oxidálásával próbálkozott, és ehhez az anilint kénsavval és kálium-bikromáttal kezelte. A fekete, gyantás állagú reakciótermékben ragyogó lilásvörös kristályokat fedezett fel: Ez az anyag lett az anilinbíbor, amit Perkin szép lilás színe miatt eredetileg 'moveinnek (mályva) nevezett el. Előállítását 1856-ban szabadalmaztatta. A magyarosan időnként „moveinnek” írt, fénynek, mosásnak ellenálló, selyem, gyapot és gyapjú festésére egyaránt használható új anyag az első szintetikus szerves festékként maradt meg a kémia történetében.
Az anilin vált az ún. anilinfestékek alapanyagává: anilinsárga (chrysanilin, mandarinsárga) salétromsavval kezelve (M. C. Mene, 1861); anilinkék (1861, Charles Girard és Georges de Laire savas közegben, 180 °C-on anilinfölösleggel, illetve M. Rosenthiel, 1862 fukszinnal és benzoesavval összeolvasztva),Makkay Klára: Mesterséges szerves festékanyagok az anilinkéket kénsavval melegítve kapjuk a Nilus-kéket (Nickolson, 1862), erélyes oxidációjával jutunk az anilin-feketéhez (Lighfoot 1863) stb.
Az olcsó, erősen színező, tömegesen előállítható anyagok kiszorítottak a piacról számos biogén szerves festéket (például a kármint). Gyártásuk vetette meg a tulajdonképpeni szerves vegyipar alapját. Az anilinfestékek dominanciája 1868, az alizarin szintetizálása után ért véget.
Emlékezete
A Society of Chemical Industry amerikai tagozata 1906-ban, a mauvein felfedezésének 50. évfordulójára alapított a felfedezőről elnevezett és arcképével díszített Perkin-érmet — ezt először neki magának ítélték oda. Másodszor 1908-ban adták ki; azóta évenként.
Fordítás
Jegyzetek
Források
Kategória:Angol kémikusok Kategória:1838-ban született személyek Kategória:1907-ben elhunyt személyek Kategória:Londoniak Kategória:A Royal Society tagjai