Elek Oszkár, születési nevén Engel Oszkár (Szolnok, 1880. február 4. – Budapest, 1945. június 17.) budapesti állami gimnáziumi igazgató, irodalomtörténész.
Életpályája Engel Sámuel és Steiner Katalin fiaként született zsidó családban. 1902-ben a Budapesti Tudományegyetemen magyar–francia szakos tanári oklevelet szerzett. Aradon, Sümegen (1903), Egerben tanított, majd nyugdíjazásáig Budapesten a Kemény Zsigmond nevét viselő reáliskolában. Irodalomtörténeti tanulmányaiban főképp a külföldi íróknak a magyar írókra tett hatását kutatta sikerrel. (Skót és angol hatás Arany János balladáiban. Irodalomtörténet. 1912. évfolyam).
Családja 1906. december 23-án házasságot kötött Rothschild Ármin kereskedő és Détsy Linka lányával, Margittal. Első feleségétől elvált. 1925. június 27-én ismét házasságot kötött. Második felesége Csetényi Adolf és Fodor Fruzsina lánya, Erzsébet volt.
Elek Tibor (1910–1972) matematikus, filozófus apja.
Művei Petrarca hatása a Pleiade költőire (Budapest, 1902) A „Karthausi” és forrásai (Budapest, 1934) Savoyai Jenő a francia költészetben (Budapest, 1939) Don Juan mondája Kisfaludy Károly Karácsonyéjében (Budapest, 1943) Ágis tragédiája (posztumusz, Budapest, 1957) Magyarok első említése az angol epikában (posztumusz, Budapest, 1962)
Jegyzetek
Források
Pintér Jenő: A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés I–VIII., Budapest, 1930–1941, VIII. kötet, 299. o.
Kategória:Magyar irodalomtörténészek Kategória:1880-ban született személyek Kategória:1945-ben elhunyt személyek Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek