Timár Kálmán (Gádor, 1884. január 31. – Kalocsa, 1960. december 3.) kalocsai katolikus tanítóképző-intézeti tanár, egyetemi magántanár, a Szent István Akadémia tagja.
Élete Eleinte az összehasonlító irodalomtörténet tárgytörténeti problémáival foglalkozott, utóbb a magyar kódexirodalom tanulmányozására szentelte munkaerejét. Vidéki elszigeteltségében is számos értékes tudományos tanulságot aknázott ki a középkori magyar irodalom szövegeiből.
Művei Prémontrei kódexek: Huszita vagy prémontrei biblia? (1924) A Debreczeni-kódex két példája (1924) Kódexeink legendái és a Catalogus Sanctorum (1925) Tanulmányok a régi magyar irodalom és nyelv köréből (1931) Legrégibb magyar bibliánk naptára és helyesírása: a bibliafordítás eredete (1931) A moldvai husziták és csángók magyar miséje: százéves történelmi hazugság (1931) Rosty Kálmán S. J. élete és műfordításai (1932) A Lázár-Kódex forrásai (1932) Egressy Gábor szobra (1933) Árpád-házi Boldog Margit legendája: a breviáriumi Margit-legendák (1934) A szegedi premontrei apácák nyelvemlékei (1934) Zsoltárfordítás nyoma a Bécsi és Müncheni kódexben (1936) Dunántúli magyar kódexek sorsa (1936) Az önképzőkör mai feladatai (1937) Szent Mór emlékkönyv (1937) Az érsekújvári Tanítóképző Intézet története (1938) Pálosok az erdélyi egyházmegye szolgálatában (1943)
Források
Pintér Jenő: A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés I–VIII., Budapest, 1930–1941, VIII. kötet, 327. o.
Kategória:Kalocsaiak Kategória:Magyar pedagógusok Kategória:Magyar irodalomtörténészek Kategória:1884-ben született személyek Kategória:1960-ban elhunyt személyek