A kolozsvári Szentlélek-ispotály a város egyik intézménye volt, ahol 2–10 szegényt láttak el. Az írott források a 15. századtól a 17. század második feléig említik, régészeti feltárás nem történt.
Elhelyezkedése A Kőmál keleti oldalán, a szőlők alatt, a Szamoshoz közel helyezkedett el. Nevezték Alsóispotálynak is, megkülönböztetve az akkor a domboldalon feljebb található Szent Erzsébet-ispotálytól.
Története Első említése 1430-ból maradt fenn egy V. Márton pápához intézett folyamodványban, amelyben búcsúengedélyt kértek az ispotályban ápolt leprások és szegények javára. A 15. századból több végrendelet is ismert, amelyben az ispotály javára rendelkeztek. A legnagyobb értékű végrendeleti adomány 1559-ből maradt fenn, amikor Nagy Salathiel a Király utcai sütőházát a Szentlélek- és Szent Jób-ispotályokra örökítette. A 16. századtól kezdve a magánadományok mellett az erdélyi fejedelmektől is juttatásokban részesült. A reformációt követően a megszüntetett egyházi intézmények vagyonát a város vette kezelésbe, így kapta meg az ispotály a domonkosrendiek óvárbeli sütőházát.
1668 után a Szentlélek-ispotály feltehetőleg beolvadt a Szent Erzsébet-ispotályba.
Tevékenysége Az ispotály szállást, élelmezést és ruházatot biztosított a rászorultaknak, de ellátott nem bentlakókat is; a támogatásra érdemeseket a városi tanács jelölte ki. A bentlakók között voltak fogyatékosok, de az árva gyermekek egy része is itt talált elhelyezést. A bentlakók nem feltétlenül voltak szegények: volt olyan eset is, hogy vagyonos ember vagyonát az ispotályra hagyva, élete utolsó szakaszát itt töltötte. A bentlakók lehetőségükhöz mérten részt vettek az ispotály körüli munkákban. Ideiglenesen betegeket is elláttak, de nem a gyógyítás, hanem a szociális gondoskodás volt az ispotály fő feladata.
Feladatai ellátására az intézmény többféle jövedelemforrásból gazdálkodott. Saját ingatlanjai (épületek, sütőházak, szántók, szőlők, tó, erdő) működtetése mellett állandó jövedelme származott a sóból, amelyet fejedelmi donáció biztosított számára, emellett részesült a városi (quarta) és egyházi adóból, és számos esetben végrendeleti adományokból.
Ispotálymesterek Az ispotályt az ispotálymester vezette, akit a százférfiak közül választottak. Az ispotálymester önállóan gazdálkodott az intézmény vagyonával; tevékenységét a városi számvevők ellenőrizték. Mesterségét hivatali ideje alatt is folytatta, de adómentességet élvezett, emellett azokra a napokra, amikor a város illetve az ispotály számára dolgozott, napszámot és ételt kapott.
Név Foglalkozás Tisztségviselés ideje Megjegyzés Szabó Márton
1573 első név szerint ismert ispotálymester Temesvári Mihály
1574. február Szurdok Simon
1575 Lakatos János
1576 Temesvári Mihály
1577–1578 Salla Imre
1584–1585 Szabó Lénárt
1585–1586 Szabó György
1586–? Nyírő (Jekel) Dávid
1588–1589 Bácsi Tamás
1591–1593 Nyirelt János / Hannes Nyres
1593–1595 Keöleséry Tamás
1596–1597 Szíjgyártó Bálint
1598–1600. január Domokos Mátyás
1600. január – 1601. február Reisz András
1601. február – 1602 Szikszai János
1602 Shacz János / Hannes Shacz
1603–1605 Fodor Gergely szűcs 1605–1609 Varga (Treppiger) Gáspár
1610–1611 Kőműves Máté
1612. január–1616. január Endres Hermon / Hermann András
1616. január–1619 Lakatos György
1620–1622 Lincz György mészáros 1623 Csiszár István
1624–1627 Mechel Gebaurt / Szíjgyártó Mihály szíjgyártó 1628–1633 Dési Eötvös János ötvös 1634–1636 Stephen Lutsch / Lutsch István
1637–1638, 1639? Lakatos András
1641–1642 Tonnich Rhener
1643 Csanádi Ferenc
1644–1647 Matthes Binder / Kádár Máté kádár 1648–1658 Kapusi András
1658–1659 Welten Schmidt
1659–1660 Tímár Bálint
1660. december – 1661. január Hosz Szőcs Pál
1661. január – 1662. január Prázsmári Márton
1662. január – 1662. december elszámolás nélkül megszökött Barthos András
1662. december – 1665. augusztus Pataki Szabó István
1665. augusztus – 1668
Források
Kategória:Kolozsvár történelme Kategória:Kolozsvár kórházai