Eminovci falu Horvátországban, Pozsega-Szlavónia megyében. Közigazgatásilag Jakšićhoz tartozik.
Fekvése Pozsegától légvonalban 4, közúton 5 km-re északkeletre, községközpontjától 2 km-re nyugatra, Szlavónia középső részén, a Pozsegai-medencében, Pozsega és Svetinja között fekszik.
Története A település régi lehet, de a középkorból nem maradt adat róla. A környék településeivel együtt 1537-ben foglalta el a török. A török korban a katolikus horvátok lakták. 1687-ben szabadult fel a török uralom alól. 1698-ban „Eminovczi” néven 11 portával szerepel a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések összeírásában. Ez egyben a település első írásos említése. 1702-ben 11, 1730-ban 13 ház állt a településen. Kezdetben kamarai birtok volt, de 1745-ben már a velikei uradalomhoz tartozott. 1751-ben egy Szent Kozma és Damján vértanúk tiszteletére szentelt kápolnát említenek itt, de a későbbi forrásokban már nem találjuk. A németek betelepítése már 1777-ben megkezdődött és hamarosan a teljes lakosság felét ők alkották. Josip Buturac: Stanovništvo Požege i okolice 1700-1950. A település német része a század végére elkülönült a horvát résztől. Az 1792-es egyházi vizitáció a település német részén 99 katolikus háztartást, a horvát részen 82 katolikus és 13 ortodox háztartást jegyzett fel.
Az első katonai felmérés térképén „Dorf Eminovczi”néven látható. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Német-Eminócz”, illetve „Rácz-Eminócz” néven szerepel. Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum.... 166. o. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Németh-Eminócz” 9 házzal, 50 katolikus vallású lakossal „Rátz-Eminócz” 18 házzal, 110 katolikus és 9 ortodox vallású lakossal szerepel. Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 24. o. Buda, 1829.
1857-ben 133, 1910-ben 312 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 80%-a horvát, 8%-a szerb, 6%-a német, 4%-a magyar anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Pozsegai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a német lakosságot a partizánok elüldözték. 1991-ben lakosságának 82%-a horvát, 11%-a szerb nemzetiségű volt. A településnek 2011-ben 640 lakosa volt. A településen közösségi ház, bolt, sportpálya található.
Lakossága Lakosság változása- Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001. 1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011 133 154 165 236 270 312 313 296 328 330 357 553 597 654 714 640
Nevezetességei Római katolikus kápolnáját 1938-ban építették, 1998-ban megújították. 2006-ban a régi mellett új kápolna építésébe kezdtek.
Jegyzetek
Források A község hivatalos honlapja A jakšići Szent Borbála plébánia honlapja Az első katonai felmérés térképe Josip Buturac: Stanovništvo Požege i okolice 1700-1950. Hrvoje Potrebica: Požeška kotlina – Europsko kulturno središte (arheološko perspektiva) Kristina Rupert: Topografija Požeške županije do 1526. godine - diplomamunka
További információk A megye turisztikai irodájának honlapja Pozsega turisztikai irodájának oldala
Kategória:Pozsega-Szlavónia megye települései