III. Kleopátra (görög betűkkel: Κλεοπάτρα), az ókori Egyiptom ptolemaida királynéja és királynője, VI. Ptolemaiosz és II. Kleopátra leánya; Egyiptom társuralkodója anyjával és közös férjükkel, VIII. Ptolemaiosszal i. e. 142 és 131, majd 127 és 116 között, később pedig fiaival, IX. Ptolemaiosszal és X. Ptolemaiosszal i. e. 116 és 101 között.
VIII. és X. Ptolemaiosz uralkodása alatt Kleopátra Euergetisz, IX. Ptolemaiosz uralkodása alatt Kleopátra Philometór Szoteira néven is említik. Sztrabón szerint mikor X. Ptolemaiosszal együtt említik, Kokke néven is szerepel.Cleopatra III by Chris Bennett
Élete Első társuralkodása VI. Ptolemaiosz és testvér-felesége, II. Kleopátra kisebbik lánya volt. Fivérei fiatalon meghaltak, nővére, Kleopátra Thea Szíria királynéja lett.Ptolemy VI by Chris BennettAidan Dodson, Dyan Hilton, The Complete Royal Families of Ancient Egypt, 2004 Még i. e. 146 decembere előtt VI. Ptolemaiosz papságot alapított neki a felső-egyiptomi Ptolemaisz Hermeiuban. A ptolemaida kor történelmében egyedülálló, hogy külön kultusza lett olyan hercegnőnek, aki még nem lett királynő.
VI. Ptolemaiosz, II. Kleopátra és öccsük, VIII. Ptolemaiosz nem minden viszálytól mentes társuralkodása Egyiptom fölött i. e. 170-tól 145-ig tartott. Ekkor VI. Ptolemaiosz meghalt, II. Kleopátra pedig feleségül ment VIII. Ptolemaioszhoz, akinek kegyét azonban III. Kleopátra is igen gyorsan elnyerte. Ptolemaiosz valószínűleg i. e. 141 májusa és 140 januárja között vette feleségül unokahúgát is, több történész szerint anélkül, hogy elvált volna II. Kleopátrától. Iustinus és Titus Livius szerint Ptolemaiosz már korábban megerőszakolta III. Kleopátrát.Iustinus, Epitoma historiarum Philippicarum Pompei Trogi 38, 8, 5; Livius, Ab urbe condita librorum periochae 59; u. a. Ptolemaiosz motivációja az lehetett, hogy II. Kleopátra már közeledett szülőképes kora végéhez, és csak egy fiuk volt, Ptolemaiosz Memphitész. A házasságkötés után III. Kleopátra egyenrangú társuralkodó lett anyja és nagybátyja mellett, és a három uralkodó közös kultusznevet is viselt: theoí Euergétai („jótevő istenek“). A korabeli papiruszokon II. Kleopátra nagyrészt adelphé („nővér”), III. Kleopátra pedig güné („feleség”) jelzővel szerepel, ugyanakkor csak utóbbi viseli a theá Euergétisz címet; ezzel, valamint azzal, hogy Ptolemaiszban újabb papságot hoztak létre számára, anyja fölé emelkedett.Werner Huß, Ägypten in hellenistischer Zeit 332-30 v. Chr., p. 606; Günther Hölbl, Geschichte des Ptolemäerreiches, pp. 169; 173; 261.
A kettős házasság kétségkívül növelte a feszültséget anya és lánya között. I. e. 131-ben végül kitört a polgárháború, és II. Kleopátra i. e. 130-ban Ciprusra száműzte VIII. Ptolemaioszt és III. Kleopátrát.Diodórosz, Bibliothéke historiké‘ 33, 6; 33, 12; Iustinus, Epitoma historiarum Philippicarum Pompei Trogi 38, 8, 11; Livius, Ab urbe condita librorum periochae 59. VIII. Ptolemaiosz Cipruson sereget toborzott, és gyorsan haladt Egyiptom visszahódításával. Propagandacélokból ellenpapokat nevezett ki a Nagy Sándor-papsággal szemben, akik II. Kleopátrát támogatták. Egy Hieropolosz nevű papot külön III. Kleopátra kultuszához nevezett ki; a királynőt ebben a kultuszában „a nagy Ízisz, az istenek anyja” címmel illették, ezzel a papok által szintén istennőként tisztelt anyja fölé emelték. A királynő azonosítása a legfontosabb egyiptomi istennővel ezúttal messzebbre ment, mint korábban: eddig még nem fordult elő, hogy a még élő királynőt már tisztán Ízisz megtestesüléseként tiszteljék, földi vonás nélkül. Az egyiptomiaknak így őt kellett Íziszként tisztelniük, anyjával szemben.Werner Huß, Ägypten in hellenistischer Zeit 332-30 v. Chr., p. 624; Günther Hölbl, Geschichte des Ptolemäerreiches, pp. 177; 261.
Miután VIII. Ptolemaiosz elfoglalta Alexandriát, II. Kleopátrát ideiglenesen száműzték, de i. e. 124-ben kibékültek, és a dátumformulák tanúsága alapján ismét együtt uralkodtak hárman.Werner Huß, Ägypten in hellenistischer Zeit 332-30 v. Chr., p. 615; Günther Hölbl, Geschichte des Ptolemäerreiches, p. 179.
Második társuralkodása Ptolemaiosz i. e. 116 júniusában meghalt, Egyiptom trónját III. Kleopátrára és egyik, általa választott fiára hagyta, Ciprust valószínűleg a másik fiára, Kürénét pedig törvénytelen fiára, Ptolemaiosz Apiónra.Iustinus, Epitoma historiarum Philippicarum Pompei Trogi 39, 3, 1; 39, 5, 2. Ptolemaiosz ezzel nagy hatalmat adott fiatalabb felesége kezébe, és szembement a hagyománnyal, mely szerint a trónt az idősebb fiúnak kellett volna örökölnie. III. Kleopátra fiatalabb, irányíthatóbb fiát, X. Ptolemaioszt választotta volna társuralkodójául, mert az idősebbet, IX. Ptolemaiosz Lathüroszt nem kedvelte. Anyja, II. Kleopátra azonban az idősebb fiú mellett állt, ahogy Alexandria népe és a hadsereg is, így őt kellett választania.Iustinus, Epitoma historiarum Philippicarum Pompei Trogi 39, 3, 2; Pauszaniász, Helládos Periēgēsis 1, 9, 1f.; Porphüriosz, in: Felix Jacoby, Die Fragmente der griechischen Historiker (FGrHist.), Nr. 260 F 2, 8. II. Kleopátra, III. Kleopátra és IX. Ptolemaiosz hármasban uralkodtak tovább, közös kultusznevük a theoí Philométoresz Szóteresz lett, X. Ptolemaiosz pedig Ciprust kapta meg.Werner Huß, Ägypten in hellenistischer Zeit 332-30 v. Chr., p. 627ff.; Günther Hölbl, Geschichte des Ptolemäerreiches, p. 183f.
thumb|II. vagy III. Kleopátra. Louvre I. e. 116 októbere körül II. Kleopátra is eltűnik a történelmi feljegyzésekből, ekkoriban vagy nem sokkal később halhatott meg. III. Kleopátra és fia együtt uralkodtak tovább, megtartva a theoí Philométoresz Szóteresz nevet.Werner Huß, Ägypten in hellenistischer Zeit 332-30 v. Chr., p. 630; Günther Hölbl, Geschichte des Ptolemäerreiches, p. 184. I. e. 115-ben III. Kleopátra három papi hivatalt hozott létre: a sztephanephóroszt („koronavivő”), a phoszphóroszt („fáklyavivő”) és a hiéreiát („papnő”) saját maga, Kleopátra Philometor Szóteira Dikaioszüné Nikephorosz számára; három utóbbi címével (megváltó, igazságos, győzedelmes) az uralkodó ideális tulajdonságait hangsúlyozta és ismét Íziszhez hasonlította magát. Anyját utólag kizárta a dinasztikus kultuszból, és gyűlöletből az emlékét is el akarta törölni.Werner Huß, Ägypten in hellenistischer Zeit 332-30 v. Chr., p. 639f.; Günther Hölbl, Geschichte des Ptolemäerreiches, pp. 184; 263. A dokumentumok III. Kleopátra nevét fiáé előtt említik, egyértelműen ő volt a befolyásosabb kettejük közül. Már I. Kleopátrával kezdődően megfigyelhető, hogy a ptolemaida dinasztia nőtagjai egyre több hatalomra tettek szert a férfiakkal szemben, ami végül VII. Kleopátra uralkodása alatt csúcsosodott ki.Günther Hölbl, Geschichte des Ptolemäerreiches, p. 185. I. e. 115-ben III. Kleopátra erőszakkal elválasztotta IX. Ptolemaioszt nővér-feleségétől, IV. Kleopátrától, és kisebbik lányát, a könnyebben irányítható Kleopátra Szelenét adta hozzá feleségül. IV. Kleopátra Szíriába menekült, és feleségül ment IX. Antiokhosz szeleukida uralkodóhoz, aki III. Kleopátra ellensége volt.Iustinus, Epitoma historiarum Philippicarum Pompei Trogi 39, 3, 2f.
Úgy tűnik, i. e. 115 szeptemberében anyja és felesége is elkísérte IX. Ptolemaioszt Dél-Egyiptomba, az etióp határ közelébe, mint arról egy felirat tanúskodik.Inscriptiones Graecae (IG) Thèbes/Syène 244. Elephantiné és Philae papjait a királyi család anyagilag és földbirtokokkal is támogatta. Az elephantinéi Nílus-ünnepen IX. Ptolemaiosz a fáraók hagyományos szerepét töltötte be. Az utazás azt volt hivatott mutatni, hogy az uralkodók hatalma biztos.Werner Huß, Ägypten in hellenistischer Zeit 332-30 v. Chr., p. 632; Werner Hölbl, Geschichte des Ptolemäerreiches, p. 184f. I. e. 116-ban vagy 115-ben III. Kleopátra bízta meg Küzikoszi Eudoxoszt második indiai utazásával.Poszeidóniosz, FGrHist. 87 F 28, 4f., in: Sztrabón, Geographika 2, 99.
Bár anya és fia éveken át együtt uralkodtak, kapcsolatuk valószínűleg nem volt a legjobb. Az ebből az időszakból származó írásos források ritkák. Otto és Bengtson a papiruszok és más források alapján arra a következtetésre jutott, hogy i. e. 110 októbere és 109 februárja, valamint 108 márciusa és 111májusa között fiatalabbik fiát ültette a trónra az idősebb helyett.Walter G. A. Otto, Hermann Bengtson: Zur Geschichte des Niedergangs des Ptolemäerreichs. Ein Beitrag zur Regierungszeit des 8. und 9. Ptolemäers, pp. 162ff.; 174. Az előbbi időszakról már nem feltételezik ezt, utóbbiból azonban feltehetőleg származik egy felirat,Supplementum epigraphicum Graecum (SEG) IX 5. melyet a kürénéiek címeztek a királynak és lánytestvérének; úgy tűnik, IX. Ptolemaiosz és Kleopátra Szelené ide vonultak vissza anyjuk elől (Ptolemaiosz Apión valószínűleg csak i. e. 102 után uralta Kürénét). Werner Huß Szicíliai Diodórosz egy töredéke alapján katonai konfliktust is feltételez anya és fia között, melynek során Ptolemaiosz elfoglalta Alexandriát, de megbocsátott anyjának és újra együtt uralkodtak.Werner Huß, Ägypten in hellenistischer Zeit 332-30 v. Chr., p. 634; Diodórosz, Bibliothéke historiké‘ 34/35, 20 I. e. 109/108 körül újabb konfliktusra adott okot, hogy IX. Ptolemaiosz anyja akarata ellenére hatezer katonával támogatta IX. Antiókhoszt I. Hürkanosz zsidó főpap ellen.Flavius Josephus, Jüdische Altertümer 13, 274; 13, 278f.
Harmadik társuralkodása I. e. 107 októberében III. Kleopátra elűzte IX. Ptolemaioszt Alexandriából. Porphüriosz azt írja, hogy Ptolemaiosz uralkodásának tizedik évében megölette szülei barátait, anyja pedig kegyetlenségéért száműzte.Porphüriosz, FGrHist. 260 F 2, 8. Iustinus és Pauszaniász szerint azonban III. Kleopátra nem volt képes irányítani egyre önállóbb fiát, és felszította ellene az alexandriaiak haragját: a hozzá hű eunuchok saját magukat sebesítették meg, és hamisan azt állították, hogy akkor sérültek meg, amikor IX. Ptolemaiosz meg akarta öletni anyját.Iustinus, Epitoma historiarum Philippicarum Pompei Trogi 39, 4, 1Pauszaniász, Helládos Periēgēsis 1, 9, 2 A kutatás nagyobb hitelt ad a Kleopátra-ellenes hagyománynak.Werner Huß, Ägypten in hellenistischer Zeit 332-30 v. Chr., p. 635. III. Kleopátra képes volt az alexandriaiakat a maga oldalára állítani, IX. Ptolemaiosz Ciprusra menekült, Kleopátra Szelené és két fiuk pedig Alexandriában kellett, hogy maradjanak. Eközben III. Kleopátra kedvenc fia, X. Ptolemaiosz Ciprusról Peluszionba utazott, majd ő lett anyja társuralkodója, de teljes egészében báb volt anyja kezében.Iustinus, Epitoma historiarum Philippicarum Pompei Trogi 39, 4, 1; Pauszaniász, Helládos Periēgēsis 1, 9, 2.
thumb|II. vagy III. Kleopátra.Walters Art Museum, Baltimore
Társuralkodásuk alatt a dokumentumokat kettős datálás jellemezte: III. Kleopátra 11. éve X. Ptolemaiosz 8. évével volt azonos. A két uralkodó kultikus címe ugyanaz maradt: theoí Philométoresz Szotéresz. III. Kleopátra kultusza számára újabb, ötödik papságot is létrehoztak az alexandriai ptolemaida kultuszon belül, ennek első papjaként egy bizonyos Helenoszt, Ciprus stratégáját említik i. e. 107/106-ban. X. Ptolemaiosz bátyja nyomdokaiba lépve Nagy Sándor papja is lett, mígnem anyja i. e. 105/104-ben magának szerezte meg ezt a legmagasabb férfi főpapi címet is, minden hagyományt felrúgva ezzel.Werner Huß, Ägypten in hellenistischer Zeit 332-30 v. Chr., p. 644f.; Günther Hölbl, Geschichte des Ptolemäerreiches, p. 187; 263.
III. Kleopátra flottát küldött Ciprus ellen. IX. Ptolemaioszt legyőzték és elfogták, de megszökött és Szeleukeia Pieriába ment; Kleopátra megtorlásul kivégeztette a parancsnokot, majd merényletet szervezett száműzetésben lévő fia ellen, de nem járt sikerrel.Diodórosz, Bibliothéke historiké‘ 34/35, 39a; Iustinus, Epitoma historiarum Philippicarum Pompei Trogi 39, 4, 2. 4-6. IX. Ptolemaiosz még i. e. 106/105-ben visszafoglalta Ciprust, és vissza tudta verni anyja megszálló csapatait, mivel Kleopátra több hadvezére is átállt hozzá, kivéve a zsidó testvérpárt, Helkiászt és Ananiászt.Josephus, Jüdische Altertümer 13, 287; 13, 328; 13, 331; 13, 358.