John Morley (Blackburn, 1838. december 24. – London, 1923. szeptember 23.) angol író és politikus. Kezdetben újságíró volt Észak-Angliában. Oxfordban tanult és több évig a Literary Gazette-et szerkesztette, 1867-1882-ben pedig a Fortnightly Review szerkesztője volt; ekkori tanulmányait Critical miscellanies (1871 és 1877) címen kiadta. Írt több monográfiát: Edmund Burke (1867); Voltaire (1871); Rousseau (1876); English men of letters (1879); Life of Richard Cobden (1881); Walpole (1889) stb.
Mint radikális politikus 1880-ban átvette a Pall Mall Gazette szerkesztését, de 1883-ban, amikor képviselőnek választották, lemondott; Gladstone kabinetjében kétszer (1886. és 1892.) volt írországi államtitkár és ezt az állását a Roseberry-minisztériumban is (1894) megtartotta, majd 1880 és 1883 között az újonnan liberális irányultságú Pall Mall Gazette szerkesztője lett. 1883-ban képviselővé választották a Liberális Párt színeiben. 1886-ban és 1892 és 1895 között Írországért felelős államtitkár, 1905 és 1910 között, majd 1911-ben Indiaügyi államtitkár, 1910 és 1914 között pedig Lord President of the Council volt.
Morley kiváló politikai kommentátor volt, és William Gladstone-nak életrajzírója. Morley leginkább írásairól és arról ismert, hogy a „tizenkilencedik század nagy liberálisai közül az utolsónak számított”.Hamer (2004) Ellenezte az imperializmust és a második búr háborút. Támogatta az írországi önkormányzatok megalakítását (Home Rule). Az első világháborúba való brit belépés után (Oroszország szövetségeseként) 1914 augusztusában kilépett a kormányból.
Élete
Politikai karrier 1883-ban Morley-t a liberális képviselőjeként választották meg. Newcastle upon Tyne parlamenti képviselője, akit az alsóház képviselőjévé választottak (1895-ig). 1896 és 1908 között Montrose Burghs (Skócia) választókerületét képviselte.
Morley hamarosan a liberális parlamenti frakció vezetőjévé emelkedett. 1886 februárjában Gladstone bevitte a kabinetbe, ahol kinevezték Írországért felelős főtitkárnak. Az 1886-os alsóházi választásokon elszenvedett liberális vereség következtében azonban első mandátuma ebben a kulcsfontosságú pozícióban mindössze hat hónappal később véget ért.Kurt Kluxen: History of England. Von den Anfängen bis zur Gegenwart (= Kröners Taschenausgabe. 374. kötet). 2. kiadás. Kröner, Stuttgart 1976, , 640. o.
Írországért felelős főtitkár Amikor az 1892-es választásokon a liberálisok visszatértek a kormányba, Morley-t ismét megbízták az Írországért felelős titkár posztjával. Gladstone bizalmasaként a Gladstone mérsékelt Home Rule politikáját képviselte, azaz Írország autonómiáját a Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királyságan belül.Francis Stewart Leland Lyons: Ireland since the famine. Fontana Press, London, 10th ed. 1987. . p. 191. Morley viszont tárgyalásokat folytatott Charles Stewart Parnell-el, hogy biztosítsa az ír képviselők támogatását a liberális kormány számára a brit parlamentben.Francis Stewart Leland Lyons: Ireland since the famine. Fontana Press, London, 10. kiadás. 1987. 197. és 264. o. A sok ír között szerzett hírneve előnyt jelentett számára az 1892-es alsóházi választásokon a többségi munkásosztályhoz tartozó Newcastle upon Tyne-i választókerületében. Bár Morley liberális meggyőződése miatt ellenezte a nyolcórás munkanap bevezetését, az ír munkások szavazatainak köszönhetően újraválasztották.David Alan Hamer: John Morley. Liberális értelmiség a politikában". Oxford University Press, Oxford 1968. p. 297.
Amikor 1902-ben VII. Eduárd király a Order of Merit érdemrendet adományozta, Morley az elsők között volt, akiknek átadta a kitüntetést. Ugyanebben az évben beválasztották az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia, valamint a Brit Akadémia tagjai közé.
Indiai ügyek államtitkára Henry Campbell-Bannerman kabinetjében (1905-1908) Morley volt indiai ügyek államtitkára. Először két indiait nevezett ki a számára kijelölt Indiai Tanács tagjává.Percival Spear: A History of India, vol. 2. Penguin Books, Harmondsworth, 5., 1973, 178. o. Gopal Krishna Gokhale-lal, az Indiai Nemzeti Kongresszus vezetőjével tárgyalt az indiai nemzeti mozgalom követeléseiről, és lépéseket tett a gyarmat közigazgatásának további decentralizálására. Amikor Campbell-Bannerman 1908-ban lemondott, és Herbert Henry Asquith követte őt a miniszterelnöki poszton, Morley-t megerősítette pozíciójában. Ő készítette elő az 1909-es Indian Councils Act-ot (1909, közismert nevén a Morley-Minto Reformok) alkotmányos törvényhez, amely megalapozta az indiaiak részvételét Brit India kormányzásában.Percival Spear: A History of India, vol. 2. Penguin Books, Harmondsworth, 5th ed. 1973, p. 177.
Lord President of the Council elnöke 1908-ban John Morley-t a „Blackburn-i Morley vikomt” címmel emelték a nemesi rangra. Az ezzel járó kitüntetésen kívül Asquith gyakorlati célja az volt, hogy Morley-t mentesítse az alsóházi tagság időigényes kötelezettségei alól.
1910-ben Morley-t kinevezték Lord President of the Council (Királyi Titkos Tanács) elnökének. 1911-ben Morley jelentős szerepet játszott abban, hogy a Parlamenti törvény átmenjen a Lordok Házán. Ezzel a sokáig vitatott törvénnyel a Lordok Háza, egy önhatalmi aktus keretében, beleegyezett abba, hogy az alsóház által javasolt törvényjavaslatokkal szembeni vétójogát megszüntesse, ezzel megerősítve az alsóházat mint tényleges törvényhozót.Kurt Kluxen: Geschichte Englands. Von den Anfängen bis zur Gegenwart (= Kröners Taschenausgabe. 374. kötet). 2. kiadás. Kröner, Stuttgart 1976, , 682. o.
Amikor Nagy-Britannia 1914. augusztus 5-én hadat üzentt Németországnak, Morley lemondott a Lord President of the Council elnöki tisztéről, akárcsak egy másik miniszter, John Elliot Burns. Morley a kabinetben következetesen ellenezte, hogy Nagy-Britannia szövetséget kössön Franciaországgal, és ezzel bátorítsa a francia revansizmust. Lemondásának okait unokaöccse, Guy Morley 1928-ban, nagybátyja halála után kiadott Memorandum on Resignation (Memorandum a lemondásról) című írásában fejtette ki, amely szenzációt keltett.
Nyugdíjas éveit a Wimbledon-ban lévő villájában töltötte. 1894-től 1921-ig a British Museum vagyonkezelője és – halála előtt hat hónappal – a Manchesteri Egyetem kancellárja volt.Patrick Jackson: Morley of Blackburn. Fairleigh Dickenson University Press, Madison 2012. p. 461.
Lord Morley-t a Golders Green-i krematóriumban hamvasztották el, hamvait a londoni Putney Vale temetőben temették el. Rose Aylinggel 1870-ben kötött házassága gyermektelen maradt, és halálával a „Blackburn-i Morley vikomt” cím elévült.
Művei
Biográfiák
Edmund Burke. A historical study. Macmillan, London 1867. Voltaire. Chapman and Hall, London 1871. Rousseau. 2 Bände. Chapman and Hall, London 1873. Diderot and the Encyclopaedists. Chapman and Hall, London 1878. The Life of Richard Cobden. 2 Bände. Chapman & Hall, London 1881. Walpole. Macmillan, London 1889. Oliver Cromwell. Macmillan, London 1900. The Life of William Ewart Gladstone. 3 Bände. Macmillan, London 1903.
Egyéb írások
Critical Miscellanies. Chapman and Hall, London. In 3 Bänden zwischen 1871 und 1886. <Essays zu Literatur, Tagesereignissen, Politik, Philosophie und Geschichte> The Struggle for National Education. Chapman & Hall, London 1873. On Compromise. Chapman & Hall, London 1874. Deutsche Ausgabe: Überzeugungstreue. Carl Rümpler, Hannover 1879. Aphorisms. An address delivered before the Edinburgh Philosophical Institution. Macmillan, London 1887. Studies in Literature. Macmillan, London 1891. Literary essays. Humphreys, London 1906. Notes on Politics and History. Macmillan, London 1913. Recollections. 2 Bände. Macmillan, London 1917.
Magyarul Tanulmányok. Carlyle, Robespierre, Macaulay, Joseph de Maistre, Anglia terjeszkedése; ford. Tarnai János; Akadémia, Bp., 1916 (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvkiadó Vállalata-sorozat)
Jegyzetek
Fordítás
Források Algernon Cecil: Six Oxford thinkers: Edward Gibbon. John Henry Newman. R.W. Church. James Anthony Fronde. Walter Pater. Lord Morley of Blackburn. Murray, London 1909. Francis Wrigley Hirst: Early life and letters of John Morley, 2 Bände. Macmillan, New York 1927. Winston Churchill: Great Contemporaries. Butterworth, London 1937. Darin: John Morley, S. 93–107. Philip Woodruff (Pseudonym von Philip Mason): The men who ruled India. Bd. 2: The guardians. Cape, London 1954. Stanley Wolpert: Morley and India 1906–1910. University of California Press, Berkeley 1967. David Alan Hamer: John Morley. Liberal Intellectual in Politics. Oxford University Press, Oxford 1968. Stephen E. Koss: John Morley at the India Office 1905–1910. Yale University Press, New Haven 1969. Edward Alexander: John Morley. Twayne, New York 1972. Marjorie Katz Berman: John Morley and Ireland. University of Colorado, Boulder 1980. Ian Packer: From left to right? The career of John Morley. In: Journal of Liberal History. Jg. 47 (2005), S. 16–21. . Patrick Jackson: Morley of Blackburn. Fairleigh Dickenson University Press, Madison 2012. .
Kategória:Angol politikusok Kategória:1838-ban született személyek Kategória:1923-ban elhunyt személyek Kategória:A Royal Society tagjai Kategória:Brit újságírók Kategória:Az Egyesült Királyság parlamentjének tagjai Kategória:A Liberális Párt (Egyesült Királyság) tagjai Kategória:Életrajzírók Kategória:Brit írók