Sajó Elemér (Őrszentmiklós, 1875. szeptember 8. – Budapest, 1934. szeptember 21.Halálesete bejegyezve a Bp. I. ker. állami halotti akv. 1492/1934. folyószám alatt.) magyar vízimérnök, vízügyi és gazdaságpolitikus. Nagybátyja Kvassay Jenő (1850–1919) volt.
Életpályája Szülei: Sajó Károly (1851–1939) entoetológus és Kvassay Ilona (1852–1908) voltak.
1897-ben szerezte meg mérnöki diplomáját a Műegyetemen. Néhány hónapig a földművelésügyi minisztérium vízügyi osztályán, majd a Ferenc-csatornánál (az óbecsei zsilip építésénél) dolgozott. 1897-től a budapesti VIII. kerületi kultúrmérnöki hivatalban dolgozott. 1900-ban kezdte el megépítettni a Béga-torkolati kamarazsilipet és a duzzasztóművet. 1909-től a soroksári Duna-ág rendezési munkáiban vett részt. A Budapesti Kereskedelmi és Ipari Kikötőt (ma: Szabadkikötő) építő Kikötőépítő Igazgatóság helyettes vezetője volt; ő építette az Északi bejárati hajózsilipet (ma: Kvassay-zsilip).
A Tanácsköztársaság idején (1918) vezette a kikötő építésének munkáit és befejezte a soroksári Duna-ág szabályozását. 1928-tól a földművelésügyi minisztériumban a balatoni munkálatok felügyeletét látta el. A Nemzetközi Dunabizottság, valamint a dunai állandó műszaki bizottság előadója volt. 1930–1934 között az országos vízügyi mérnöki szolgálat vezetője volt. 1934-ben nyugdíjba vonult.
A magyar vízügyi politika programját több évtizedre kidolgozta. Terveket készített a Duna–Tisza-csatornára és a Körösök csatornázására. Kezdeményezésére készült el a békésszentandrási duzzasztómű. Az öntözésügy úttörő fejlesztésének hirdetője volt. Nagy szakirodalmi tevékenységet folytatott.
Magánélete Felesége Manily Mária (1886–1977) volt. Három fiuk született: Kvassay-Sajó Zoltán, Kvassay-Sajó Miklós és Kvassay-Sajó Endre.
Emlékezete A Ráckevei-Duna Tassnál épült vízleeresztő zsilipjét a 2021-es rekonstrukciót követően róla nevezték el. A Sajó Elemér Többfunkciójú Vízleeresztő Műtárgy árvízi üzemállapotának finomhangolása - Országos Vízügyi Főigazgatóság, 2024.10.11.
Művei Kamara-zsilipek kövezett kamrákkal (Magyar Mérnök- és Építészegylet Közlönye, 1904) A magyar Víziutak és vasutak (Budapest, 1909) A beton (Lampl Hugóval, Budapest, 1914) Új eljárás a leggazdaságosabb betonkeverék megállapítására (Lampl Hugóval, Budapest, 1914) A belvízlevezető zsilipek megrepedésének okai (Budapest, 1916) Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználása és újabb vízügyi politikánk megállapítása tárgyában (Budapest, 1931) Újabb tanulmányok az öntözésről (szerkesztette: Trummer Árpáddal, Budapest, 1933).
Jegyzetek
Források
Sajó Elemér sírja
További információk Sajó Elemér (Vízügyi Közlöny, 1934) Magyar műszaki alkotók (Budapest, 1964) Akiknek ezeréves múltunkat köszönhetjük. Magyarország neves halottainak névjegyzéke és temetkezési helyei. Összeállította: Csontos László amatőr temetőkutató. Budapest, Római Kiadó és Nyomdaipari Bt., 2001
Magyar tudóslexikon. Főszerkesztő: Nagy Ferenc. Budapest, Better-MTESZ-OMIKK, 1997. 1024 o.
Kategória:Magyar vízépítő mérnökök Kategória:1875-ben született személyek Kategória:1934-ben elhunyt személyek