Lebensborn e.V. (szó szerint: „az élet forrása”, vagy az „élet kútja” bejegyzett egyesület). Heinrich Himmler 1935. december 12-én alapította a szervezetet az évtizedek óta csökkenő németországi születési arány megfordítására és a kívánatos északi-germán típusú népesség szaporítására, illetve az árják 120 milliósra emelésének elmélete megvalósítására. A nürnbergi törvények ugyanebben az évben tiltották meg a németeknek a zsidókkal és más alacsonyabbrendűnek tartott emberekkel kötött házasságot. A nemzetiszocialista Németországban ennek az SS által kezdeményezett, állami támogatású bejegyzett egyesületnek a célja az egészséges „tisztafajú árja” gyermekek születésének elősegítése, születési arányuk jelentős növelése a birodalomban.
Himmler és a náci vezetők a német nép hanyatlását és elkorcsosulását a náci embereszméknek legmegfelelőbb, válogatott árja férfiak és nők irányított „tenyésztésével” képzelte el és ezért arra buzdította az SS katonákat és a Wermacht tiszteket, hogy minél több gyermeket nemzzenek árja nőkkel, akár házasságon kívül is, akiket állami költségen nevelnek fel. Úgy tervezték, hogy ezek a születendő „lebensborn” gyerekek felnőve a náci-árja nemzet és világbirodalom vezetőivé válnak; egyben megtiltották és minden módon üldözték a „tiszta-német” nők és lányok terhességmegszakítását.Lilienthal (2005), S. 830. Leányszállásokat, szülőotthonokat építettek, ahol akár névtelenül is ellátták a terhes nőket várandósságuk alatt, majd a megszületett szőke-és-kékszemű árja gyermekeket örökbe adták, vagy örökbeadásra felkínálták (lehetőleg) SS-tagok családjainak.Andreas Fasel: Verschleppte Kinder: Von Nazis der Identität und Kindheit beraubt 2016-03-07 (https://www.welt.de/regionales/nrw/article152945434/Von-Nazis-der-Identitaet-und-Kindheit-beraubt.html 2019-06-17) A Lebensborn alapszabálya azt is kimondta, hogy a szervezet vezetője csak SS tisztségviselő lehet, akit az SS Birodalmi Vezető (Reichsführer) nevez ki.
A második világháború idején számos megszállt európai országban is megkezdte tevékenységét az eredetileg Németországban 1935-ben alapított Lebensborn szervezet. Az elfoglalt területeken több „Lebensborn-házat” kisajátított zsidó tulajdonú villában, kastélyban hoztak létre. A szervezet a Nagy-Német területen működése során a faji szempontból méltónak tartott árvákat kiválasztotta és gondozásba vette, az SS-tagokkal kapcsolatba kerülő árja nőktől született gyermekeket örökbefogadta. Eredetileg kizárták a német sorkatonák és külföldi nők együttlétéből született gyermekeket, mivel egyik oldalról sem volt bizonyíték a faji tisztaságra, de később ezek közül is kiválasztották a nemzetiszocialista faji ideológia értelmében „árjanak” tekinthetőket, vagyis a kinézetre megfelelőeket. A háború során attól sem riadtak vissza, hogy az elfoglalt területeken gyermekeket raboljanak el szüleiktől, származásukat eltitkolták, ha őket az árjásítási feltételek alapján úgy ítélték meg, hogy alkalmasak a lebensborni otthonokban elhelyezésre, végül pedig megfelelő német családoknál felnevelésre. Erre az egyik legszörnyűbb példa: a lidicei mészárlás során 98 gyermek közül 13-at kiválasztották lebensborni elnémetesítésre, a többit pedig a kulmhofi megsemmisítő táborba hurcolták és elgázosították.Volker Koop: Dem Führer ein Kind schenken. Die SS-Organisation „Lebensborn“ e. V. Böhlau, Köln 2007, , S. 155–159.
A nürnbergi per során sok közvetlen bizonyítékot találtak a nácik által Nagy-Németországban 1939–1945 között elkövetett gyermekrablásokról.
Irodalom Tényfeltáró irodalom Németország Jörg Albrecht: Rohstoff für Übermenschen. Artikel in: Zeit-Punkte, 3/2001, zum Thema Biomedizin, S. 16–18.
Wolfgang Benz, Hermann Graml, H. Weiß: Enzyklopädie des Nationalsozialismus. Digitale Bibliothek, CD-ROM, Band 25, Directmedia, Berlin 1997. Thomas Bryant: Himmlers Kinder. Zur Geschichte der SS-Organisation „Lebensborn e.V.“ 1935–1945. Marix, Wiesbaden 2011, . Gisela Heidenreich: Das endlose Jahr. Die langsame Entdeckung der eigenen Biographie. Ein Lebensbornschicksal. 4. Auflage, Scherz, Bern 2002, ; Fischer-TB, Frankfurt am Main 2004, (die Spurensuche eines „Lebensbornkindes“ in historischem Kontext). Marc Hillel: Lebensborn e.V.: Im Namen der Rasse. Paul Zsolnay Verlag, Wien/Hamburg 1975, (aus dem Französischen – Au nom de la race – übertragen). Volker Koop: Dem Führer ein Kind schenken. Die SS-Organisation „Lebensborn“ e. V. Böhlau, Köln 2007, . Annegret Lamey: Kind unbekannter Herkunft: Die Geschichte des Lebensbornkindes Hannes Dollinger. Wißner, Augsburg 2008, . Georg Lilienthal: Der „Lebensborn e.V.“ Ein Instrument nationalsozialistischer Rassenpolitik. Neuausgabe, Fischer-TB, Frankfurt 2003, (Standardwerk, zuerst 1985). Georg Lilienthal: Lebensborn. In: Werner E. Gerabek, Bernhard D. Haage, Gundolf Keil, Wolfgang Wegner (Hrsg.): Enzyklopädie Medizingeschichte. De Gruyter, Berlin/New York 2005, , S. 830 f. Dorothee Schmitz-Köster: „Deutsche Mutter, bist Du bereit …“ Alltag im Lebensborn. Berlin 1997; 5. Auflage, Aufbau-Taschenbuch-Verlag, Berlin 2004, (Zeitzeugeninterviews mit ehemaligen Lebensbornmüttern und -kindern, Schwestern, Hebammen und Heimleitern). dies.: Kind L 364. Eine Lebensborn-Familiengeschichte. 2. Aufl., Rowohlt, Berlin 2007, (Familiengeschichte über das Verschweigen, politische Irrwege, über Profiteure und deren Opfer, über Massenmörder, die gleichzeitig liebevolle Väter sein können). dies.: Deutsche Mutter, bist Du bereit … Der Lebensborn und seine Kinder. Erw. Neuaufl. Aufbau-Taschenbuch-Verlag, Berlin 2010, (Erweitert durch Lebensbornkinder-Biografien, Namen und Fakten zu „Heim Friesland“). Dorothee Schmitz-Köster, Tristan Vankann: Lebenslang Lebensborn. Die Wunschkinder der SS und was aus ihnen wurde. Piper, München 2012, (20 Porträts mit Fotos von Tristan Vankann). Frank W. Steidler: Lebenssborn e.V. der SS. Vom Gerücht zur Legende. In: Uwe Backes, Eckhard Jesse, Rainer Zitelmann (Hrsg.): Die Schatten der Vergangenheit. Impulse zur Historisierung des Nationalsozialismus. Propyläen, Frankfurt am Main 1990, S. 291–318.
Franciaország Marc Hillel: Au nom de la race. Fayard, Paris 1975, . Katherine Maroger: Les racines du silence. Éditions Anne Carrière, 2008, . Boris Thiolay: Lebensborn. La fabrique des enfants parfaits. Enqête sur ces Francais nés dans les maternités SS (Titel aus dem Französischen übersetzt: Lebensborn. Die Fabrik der perfekten Kinder). Éditions Flammarion, Paris 2012.
Anglia / USA Catrine Clay, Michael Leapman: Master race: the Lebensborn experiment in Nazi Germany. Hodder & Stoughton, 1995, . Deutsch: Herrenmenschen. Das Lebensborn-Experiment der Nazis. Heyne-TB, 1997. Larry V. Thompson: Lebensborn and the Eugenics Policy of the Reichsführer-SS. In: Central European History, 4 (1971), S. 54–77. Trials of War Criminals before the Nuernberg Military Tribunals Under Control Council Law No. 10. Vol. 5: United States v. Ulrich Greifelt, et al. (Case 8: ‘RuSHA Case’). United States Government Printing Office, District of Columbia, 1950. Dieter Wältermann: The Functions and Activities of the Lebensborn Organisation Within the SS, the Nazi Regime, and Nazi Ideology. In: The Honors Journal, II (1985: S. 5–23). Kjersti Ericsson, Eva Simonsen (Hrsg.): Children of World War II: the hidden enemy legacy. Berg, Oxford u. a. 2005, (engl.; Aufsatzsammlung; mehrere Beiträge zum Thema „Lebensborn“).
Norvégia Kåre Olsen: Krigens barn. De norske krigsbarna og deres mødre. Oslo 1998. Kåre Olsen: „Vater: Deutscher.“ Das Schicksal der norwegischen Lebensbornkinder und ihrer Mütter von 1940 bis heute. Campus, Frankfurt 2002, . Andreas Jüttemann: Die norwegischen Entbindungs- und Kinderheime der nationalsozialistischen Lebensborn-Organisation, 1940–1945. In: Der Gynäkologe, 12/2014: S. 182–184.
Szépirodalom
Rebecca Abe: Das Gedächtnis der Lüge. Skalding, Ebersdorf 2008, . Will Berthold: Lebensborn. Roman aus Deutschlands dunkler Zeit. Piper, München 1958. Gustaaf Peek: Armin. Verlag Contact 2006 / Verlag Querido 2015, (niederländisch). Nancy Huston: Lignes de faille. Actes Sud, Arles & Leméac, Montreal 2007, . deutsch Ein winziger Makel. Roman. Rowohlt, Reinbek 2008, ; TB ebd. 2009, . Judith Kuckart: Die schöne Frau. Roman. Fischer, Frankfurt 1994, . Sara Young: My Enemy’s Cradle. Houghton Mifflin Harcourt, Orlando (Florida) 2008, HC & Harvest, Paperback, 2008 (englisch). Ein lange gehütetes Geheimnis – Nun endlich wird das Schicksal der Lebensbornkinder und ihrer Mütter zum Thema. In: Die Zeit, Nr. 51, 2002. Jörg S. Gustmann: Rassenwahn. Kriminalroman. Gmeiner, Meßkirch 2012, . Roy Havelland: The Lebensborn Boy. Spionageroman. Vanadis, 2014, .
Jegyzetek
Források The Nazi Party: The “Lebensborn” Program (1935 – 1945) SS-Befehl für die gesamte SS und Polizei vom 28. Oktober 1939 – auch „Zuchtbefehl“ genannt Artikel zum Lebensborn e. V. auf Shoa.de mit Literaturangaben Kalenderblatt Deutschlandradio Sie ist meine Mutter – Film in der ARD am 21. Februar 2007 SS-„Lebensborn“: Die Kinderraub-Maschine der Nazis auf einestages (Spiegel Online) Else Oventrop – Oberschwester im „Lebensborn e. V.“ (einschl. Link zur kpl. Satzung) Joachim Güntner: Geburtensteigerung nach Nazi-Art. Das «SS-Bordell» ist nur ein Gerücht. In: Neue Zürcher Zeitung vom 16. Juni 2014 Christina Schmidt: Die gebrannten Kinder In: www.taz.de, 4. Dezember 2017.
Lebensspuren e. V., Wernigerode, Deutschland Baracke Wilhelmine, Schwanewede, Deutschland Verein der dänischen Kriegskinder (inkl. Lebensborn-Kinder) Verband der norwegischen Kriegs- und Lebensborn-Kinder
Fordítás
Kategória:A Harmadik Birodalom szervezetei Kategória:Nemzetiszocializmus