thumb|right|222px|espeletiák az andesi paramo-növényzetben thumb|left|222px|Ahuarancu (Puya raimondii) az andesi paramo-növényzetben thumb|right|222px|Dendrosenecio kilimanjari a Kilimandzsáró paramo-növényzetében thumb|left|222px|Sárkányvérfa (Dracaena draco) La Palma szigetén thumb|right|222px|Józsuéfa (Yucca brevifolia) — Nevada, Red Rock Canyon thumb|left|222px|Cycas revoluta — Argentína, Museo Larreta
Az üstökösfák a fás szárú növények egyik alaktani csoportja: olyan cserjék, illetve fák, amelyek fotoszintetizáló levelei a törzs, illetve az ágak végein nőnek. Sok közülük pozsgás növény. Az ugyanilyen alakú pálmákat nem tekintik üstökösfának, a cikászokat viszont igen.
Származásuk, elterjedésük
Származásuk rendkívül változatos; egymáshoz látványosan hasonlító fajaik, nemzetségeik a legkülönfélébb ősökből fejlődtek ki konvergens evolúcióval. Így például: a dél-amerikai törzsszukkulens üstökösfák egyszikűek: Espeletia spp., Culticium spp., Puya spp. fajokkal; az afrikaiak pedig kétszikűek; köztük az: aggófűfélék közé tartozó Dendrosenecio és lobélia (Lobelia)-fajok dominálnak.Függőleges övezetesség. A hegyvidékek élővilága
A törzsszukkulens fajok mellett vannak levélszukkulens csoportjaik és számos nem pozsgás növény is, mint például: a broméliafélék (Bromeliaceae) egyes fajai,kertlap: Ananász a sárkányvérfa (Dracaena draco), az agávéformák (Agavoideae), több faja, különösen egyes agávék (Agave spp.),Howling Pixel: Agávéformák és a törzses jukkák (Yucca spp.), mint például a józsuéfa (Yucca brevifolia) a cikászok (Cycadophyta).Nyitvatermők.wordpess.com: Cikászok
Megjelenésük, felépítésük
Törzsük rendszerint nem ágazik el. A törzsön rendszerint elszáradt levélcsonkokat viselnek, aktív leveleik pedig csomóban helyezkednek el a törzs (illetve a néhány elágazó fajnál az ágak) végein, a tenyészcsúcs (a csúcsrügy) körül. Rendkívül jellemző tulajdonságuk a törzs másodlagos vastagodása. Ennek intenzitása a különböző rendszertani csoportokban igen eltérő: a cikászoké kevéssé jelentős; a törzsszukkulens fajoké többnyire erőteljes; a sárkányvérfáé annyira jellemző, hogy egyik típusát erről a fajról nevezték el dracenoid megvastagodásnak.Plantarium: Vastagodástípusok fásszárú egyszikűeknél
Életmódjuk, termőhelyük
Többnyire silány, köves talajú, tápanyagszegény, szélsőséges hőmérsékletű, száraz termőhelyeken élnek, jellemzően a trópusi havasok paramo-növényzetében, ritkábban (mint például a józsuéfa) sivatagokban. Ezeken a helyeken igen nagy a napi hőingás: éjjelente nem ritka a -10 °C-os fagy, nappal a + 25 °C meleg. Ezért ezek a fajok igen tűrőképesek, de lassan növekednek.Treemail.hu: Mesebeli óriások, növénymatuzsálemek és más „leg”-ek IV. A zord éghajlaton hőszigetelésüket javítja, hogy elszáradó, gyakran szőrös leveleik nem hullanak le a törzsről. A fiatal levelek és a csúcsrügy fagyását gátolja, és egyúttal a köves váztalajon vízfelvételüket javítják a tömény, az ozmotikus nyomást megemelő sejtnedvek.TAMOP 4.2.5 Pályázat könyvei: Botanika III.
Enyhébb éghajlatú élőhelyeik jellemzően a kontinensektől távoli szigeteken vannak; a sárkányvérfáé például Makaronéziában.
Jegyzetek
Források
Tankönyvtár: Növénytan
Kategória:Fák Kategória:A növények nem rendszertani csoportosításai