bélyegkép|jobbra|260px|Kimberley régió északi részének térképe Kimberley Nyugat-Ausztrália kilenc régiója közül a legészakibb fekvésű. Nyugaton az Indiai-óceán, északon a Timor-tenger, délen a Pilbara régióban fekvő Nagy-homoksivatag és a Tanami-sivatag, keleten pedig az Északi terület határolja.
Északnyugati partvidéke tagolt, számos öböl, sziget és félsziget található itt: a King-öböl a Dampier-félszigettől nyugatra, a Collier-öböl, a Brunswick-öböl, az Admirality-öböl, a Joseph Bonaparte-öböl vagy a Cambridge-öböl, illetve a Bonaparte-szigetcsoport, a Buccaneer-szigetcsoport és a Lacepede-szigetek. Elsősorban e tagoltság miatt a Broome és Wyndham közötti partszakasz számottevő része közúton nem, csupán hajóval vagy helikopterrel közelíthető meg. Legészakibb pontja a Londonderry-fok. Nagyobb tava az Argyle-tó.
A régiót 1979-ben Alexander Forrest, felfedező és földmérő nevezte el John Wodehouse, brit liberális politikus, Kimberley első grófja után, aki a brit kormányban a gyarmati ügyek minisztereként szolgált az 1870–74-es és az 1880–82-es időszakban.
A régió lakossága 2011-es adatok szerint 50 113 fő. A népesség a tél folyamán jellemzően nagymértékben megnő. Három 2000 lakosnál nagyobb városa van: Broome (12 766 lakos), Derby (3261 lakos) és Kununurra (4573 lakos). A kisebb települések közé tartozik Fitzroy Crossing, Halls Creek és Wyndham. A régió lakosságának mintegy 40%-a ausztrál őslakos.
Történelem Kimberley Ausztrália egyik legkorábban betelepült része; az első emberek körülbelül 65 000 évvel ezelőtt jelentek meg a partvidéken. Változatos kultúrát hoztak létre, amely aztán évezredek alatt továbbfejlődött. Elsősorban jamszgyökeret termesztettek,Gammage, Bill (2011. október). The Biggest Estate on Earth: How Aborigines made Australia. Allen & Unwin. pp. 281-304. illetve a sziklarajzok arra utalnak, hogy itt alkalmazhatták a legkorábban a bumerángokat."Kimberley rock art could be among oldest in the world". ABC News AU. Archived from the original on 7 February 2016. Retrieved 7 February 2016. A régióban a legelterjedtebb a Wandjina istenségek tisztelete volt, és a helyi népesség körében egy, a lélekvándorlást középpontba helyező hitvilág alakult ki.
A 18. században a Holland Kelet-indiai Társaság főkormányzója, Anthony van Diemen után a holland felfedezők a Kimberley régiót és a közeli Darwin környékét Van Diemen-földnek nevezték, ami nem keverendő össze Tasmania általános és hosszabb időszakon keresztül használt, korai gyarmati elnevezésével.
A Brit Királyi Földrajzi Társaság expedíciójának támogatásával George Grey és Franklin Lushington hadnagy 12 fős személyzettel, a Lynher nevű szkúneren 1837-ben hajózott ki a dél-afrikai Fokvárosból, hogy december 2-án elérjék a Hanover-öblöt. A teljesen tapasztalatlan felfedezőcsapat 1838. január 19-én indult el a szárazföld belseje felé, ahol haladásukat hátráltatta az árvízzel sújtott vidék, és útközben kénytelenek voltak készleteik nagy részét hátrahagyni. A csapat rendszeresen szétszakadt, miközben nagyszámú, ellenséges őslakossal találták szembe magukat. Február 11-én Greyt lándzsatalálat érte, de kritikus állapotából két hét alatt sikerült annyira felépülnie, hogy folytathassa az utat. A csapat megtalálta és elnevezte a Gairdner-folyót, a Glenelg-folyót, a Stephen és Whately hegyláncokat, valamint a Lyell-hegyet, majd áprilisban visszatért a Hanover-öbölbe. Ott vette fel őket a Mauritiusra tartó HMS Beagle és a Lynher.
1879-ben Alexander Forrest, a nyugat-ausztrál kormány földmérője egy hétfős csapatot élén jutott el a nyugati parti Beagle-öbölből az Északi területen fekvő Katherine-be. Forrest feltérképezte és nevet adott a régiónak, valamint a Margaret-folyónak, az Ord-folyónak, a Lipót-király- (ma Wunaamin-Miliwundi-) hegységnek, illetve jó vízellátottságú, legelőnek alkalmas területeket talált a Fitzroy- és az Ord-folyó mentén.The Australian Encyclopaedia, Vol. V, The Grolier Society, Sydney Forrest ezt követően földügynökként tevékenykedett, és közreműködésével, az 1883-ig tartó időszakban több mint 21 millió hektár állami földterületet adtak haszonbérletbe Kimberley régióban.{
1881-ben nehéz és veszélyekkel teli útjuk során Philip Saunders és Adam Johns Kimberley több pontján aranyat találtak. 1881 elején megérkezett a Beagle-öblön túli területre az első öt marhatenyésztő, akik Murray Squatting Company néven mintegy 120 ezer hektár vettek birtokba, ahol megalapították a Yeeda Station állattartó telepet. Ugyanők voltak 1883-ban, akik elsőként juhokat nyírtak Kimberley déli részén. További brit–európai származású telepesek érkeztek, amikor 1885-ben a keleti államokból induló marhahajcsárok megfelelő legelőterületeket keresve szarvasmarhákat hajtottak át a kontinens nyugati területeire. A régióba való európai bevándorlás újabb lendületet kapott, miután Halls Creek környékén újabb aranylelőhelyeket fedeztek fel.
Az 1890-es években a régió nagyobb fegyveres őslakosok felkelése helyszíne volt, amelyet egy bunuba népcsoporthoz tartozó harcos, Jandamarra vezetett.
A második világháború előestéjén, az Európában egyre terjedő antiszemitizmus hatására a Freeland League for Jewish Territorial Colonization nevű, nem cionista szervezet üldözött zsidók számára keresett új hazát. 1938–39 fordulóján a szervezet 16–28 ezer km² megvásárlásáról folytatott tárgyalásokat mintegy 75.000 üldözött zsidó befogadására Kimberley-ben és az Északi Területen: ez volt az ún. Kimberley-terv.National Archives of Australia: The Kimberley Scheme A tervet végül 1944-ben a munkáspárti John Curtin vezette kormány elutasította, mivel azt egy közvéleménykutatás szerint az ausztrálok alig fele támogatta.
A második világháború alatt, a tengelyhatalmakkal szemben álló Ausztráliában, Kimberley-ben egy kisebb japán felderítőcsapat – egy halászhajó fedélzetén négy japán tiszt kíséretében – szállt partra 1944. január 19-én, mivel egyes jelentések szerint a szövetségesek jelentős katonai bázisokat igyekeztek kialakítani a térségben. A művelet egy napon és egy éjszakán keresztül zajlott: átvizsgálták a York-tengerág térségét, majd január 20-án visszatértek a timor-szigeteki Kupangba. Miután februárban hazatértek Japánba, a csoportot irányító altiszt javasolta, hogy börtönökből 200 japán rabbal indítsanak gerillatevékenységeket Ausztráliában. Végül a javaslatot elvetették.Frei (1991), pg 173-174.
Közigazgatás Szövetségi szinten Kimberley a Durack választókerületben megválasztott képviselőt küldi a szövetségi parlamentbe. Állami szinten Kimberley választókörzet a régió egészére és annak településeire egyaránt kiterjed.
Kimberley régióban négy helyi önkormányzati terület (shire) van: Broome, Derby–Nyugat-Kimberley, Halls Creek, valamint Wyndham–Kelet-Kimberley.
Őslakos nyelvek A Kimberley régióval a nyelvi sokszínűség terén Ausztráliában kizárólag az Északi terület legészakibb része, az úgynevezett Top End vetekszik. Attól függően, hogy hol húzzuk meg Kimberley földrajzi határaitól, illetve mit tekintünk nyelvnek (szemben a dialektusokkal), egykor körülbelül 50–60 őslakos nyelvet beszéltek ezen a területen. Ezek túlnyomó többsége nem a pama-nyungan nyelvek családjához tartozik. A Kimberley régióból négy őshonos, elsődleges nyelvcsalád ismert:
nyulnyulan nyelvek, ideértve a Dampier-félszigeten és a Fitzroy-folyó mentén beszélt nyelveket, bunuban nyelvek, ideértve a Fitzroy-folyó medencéjében beszélt nyelveket, worrorran nyelvek, ideértve a Kimberley északi részén, a King-öböltől északra, egészen Wyndhamig beszélt nyelveket, jarrakan nyelvek, ideértve az Ord-folyó mentén, Halls Creektől Wyndhamig és Kununurráig beszélt nyelveket.
Kimberley régióban és környékén beszélt pama-nyungan nyelvek közé tartoznak a marrngu nyelvek (például a karajarri és a nyangumarta, a ngumpin nyelvek (például a walmajarri és a jaru), a yapa nyelvek (például a warlpiri) és a nyugati sivatagi nyelvek (köztük a wangkajunga nyelvvel és a kukatja nyelvjárással). A Kimberley környékén beszélt nem pama-nyungan nyelvek – amelyek beszélői ma már a Kimberley régión belül élnek – közé tartozik a daly, a murrinh-patha, a nyugati mirndi és a jaminjung nyelv.
Ma már számos őslakos nyelvet nem beszélnek napi szinten. Kimberley-ben az ausztrál angol mellett az európaiak megjelenése után kialakult, beszélt nyelvek közé tartozik az ausztrál őslakos angol, az észak-ausztrál kreol és pidzsin nyelv, valamint a Broome környéki gyöngytenyésztők körében a maláj nyelvből kialakult pidzsin (Broome Pearling Lugger Pidgin).
Művészet
A Kimberley régió a művészetek rendkívül gazdag tárházát kínálja, különlegességei az őslakosok által készített sziklarajzok. A terület méretére tekintettel kevéssé meglepő, hogy az itt fellelhető sziklarajzok tízezrei a régió különféle kulturális csoportjait reprezentálják. A helyi lakosság sokfélesége lehetővé tette számos különböző művészeti stílus kialakulását, amelyek közül a legismertebbek a Wandjina és a gwion gwion sziklarajzok. A stílusok sokszínűsége mellett az elkészítési technikák is hasonlóképpen változatosak. A kimberley-i sziklarajzok legkorábbi formáját a kézlenyomatok jelentették, jóllehet olyan technikákat is alkalmaztak, mint a kőmetszés, a festés, a festett felületek kikarcolása és kivésése, a rajzok, később pedig méhviasz felvitelével készült rajzok. A különféle stílusok és technikák mellett léteznek egységes, a kulturális és természeti környezet változásait és állandóságát tükröző vizuális ábrázolások is.
A változatos stílusok és technikák széles körben vonzzák a régészeti és antropológiai kutatásokat, amelyek e műalkotások vizsgálatára, megőrzésére, esetenként helyreállítására törekszenek. A rajzok a legjobb állapotban a védett barlangokban, üregekben és sziklakiszögellésekben maradtak fenn. Ezekre a helyekre jellemző a legrégebbi alkotások közé datált, életnagyságú állatábrázolások, amelyek naturalisztikus megközelítést tükröznek, esetenként egyszerű mintákkal kitöltöttek. Tökéletes példa erre egy sziklamenedék Kimberley északkeleti részén, ahol egy festett, kétméteres kenguru látható a mennyezeten. A lelet különlegességét az adja, hogy a régészek a festmény alatt és a felső részén kormeghatározásra alkalmas kaparódarázs-fészkek maradványait azonosították, és a mintaelemzés alapján a sziklarajz korát 17 500 és 17 100 év közé tették, ami így az Ausztráliában ismert legrégebbi, kengurut ábrázoló sziklarajz.
Földrajz
Kimberley területe 423 517 km², ami körülbelül háromszor nagyobb, mint Anglia, Victoria állam kétszerese, illetve alig kisebb Kalifornia területénél.
Kimberley felszínét jellemzően Ausztrália északnyugati részének ősi, meredek lejtőjű hegyvonulatai alkotják, amelyeket homokkő- és mészkőszurdokok, valamint meredek hegygerincek szabdalnak, ahonnan a szélsőséges ausztrál monszun éghajlat a talaj nagy részét erodálta. Kimberleynek a Dampier-félszigeten túli déli felét szarvasmarha-tenyésztésre alkalmas, síkabb, száraz trópusi füves területek uralják. Kimberley egyes részein, például az Ord és Fitzroy folyók déli völgyeiben a talajok viszonylag jól hasznosítható vertiszolban gazdagok, míg máshol a laterit dominál. Bár a hegységek sehol nem érik el az 1000 méteres magasságot, a lejtők a régió nagy részét nehezen járhatóvá teszik, különösen az esős évszakban, amikor még a szilárd burkolattal ellátott utakat is gyakran elönti a víz. A partvidéket északon jellemzően meredek sziklák alkotják, délen viszont laposabb; minden tengerparti rész erősen kitett az árapály-tevékenységnek.
Éghajlat