Magyarország és Spanyolország kapcsolatai a középkortól a földrajzi távolság ellenére intenzív korszakokat éltek meg – halványabb periódusok mellett. Jelentős dinasztikus kapcsolatai voltak az Árpád-háznak az aragóniai uralkodó dinasztiával, majd a török elleni harc is összefűzte a két ország érdekeit. A 18. századtól erősödtek a kulturális kapcsolatok is. A 20. században a spanyol polgárháborúban számos magyar harcolt a nemzetközi brigádokban a köztársasági kormány védelmében, de a falangista Francisco Franco tábornok oldalán is küzdöttek magyarok. A spanyolországi diktatúra után csak fokozatosan álltak helyre a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok. A 21. században jól fejlődnek a két ország között felső szintű politikai, valamint a kulturális és gazdasági kapcsolatok az Európai Unió és a NATO szövetségi rendszere keretében.
A labdarúgás a 20. század második felében nagy szerepet játszott Magyarország spanyolországi ismertségében, a hazánk iránti rokonszenv erősítésében, főleg Kubala László és Puskás Ferenc ottani sikerei révén.
Előzmények bélyeg|Valószínűleg kalandozás kori magyar harcost ábrázoló freskórészlet Aquileiából A magyarok és az Ibériai-félsziget népei közötti kapcsolatok kezdete a magyar kalandozások időszakára tehető. 1969-ben találták meg Ibn Hajján (987–1076) muszlim történetíró művét, az Al-Muqtabisz V. kötetét, ami részletesen foglalkozott a magyarok 942. évi ibériai hadjáratával, amelyre egy észak-itáliai vállalkozás kiterjesztéseként került sor. Az eseményről más arab és katalóniai latin szövegemlékek is szólnak. A támadás nagyrészt kudarcos volt, néhány magyar harcos fogságba is esett; őket később a kalifa testőrségébe sorozták be. Az esemény mindenesetre alkalmat adott arra, hogy az arab történetírók néhány vázlatos mondatban tájékoztatást adjanak olvasóiknak a „türköknek” nevezett magyarokról és távoli hazájukról.
Szent Jakab kultusza
bélyeg|1238. szeptember 28., az El puig de Santa Maria-i csatában I. Jakab aragóniai király csapatai legyőzik a muszlim almohádokat és elfoglalják Valencia városát Az ibériai magyar kalandozók után egy-kétszáz évvel már gyorsan terjedt Magyarországon Szent Jakab kultusza, akinek sírját a hagyomány szerint a 9. században a hispániai Galiciában találták meg. A Santiago de Compostela néven ismertté vált zarándokhely Magyarországon is gyorsan híres lett, és a 12. században hazánkat már a Jakab-kultusz „ismert országai” közé számították. Számos magyarországi templomot Szent Jakab tiszteletére szenteltek fel, és például Ják neve is az apostol nevéből ered. Fennmaradtak adatok selmecbányai, soproni, brassói polgárok ottani zarándokútjairól a 13–15. századokból.
A 15. században új típusú, úgynevezett lovagi zarándoklat is megjelent Hispániában, amiről az aragón és a kasztíliai királyi évkönyvek őriztek meg érdekes részleteket. Ezek a külföldi lovagok fényes kíséretükkel nem csak a zarándokhelyre látogattak el, hanem bekapcsolódtak az arab határzónában állandósuló csetepatékba is, valamint a hispán uralkodók lovagi tornákat, nagy ünnepségeket rendeztek számukra. Több magyar lovag ilyen látogatásáról is maradtak fenn adatok, közülük a legnevesebb Cillei Ulrik volt, aki az 1430-as években járt II. János aragóniai király udvarában.
A Magyar Királyság és az Aragón Korona kapcsolatai A magyar államalapítás után, a 12–16. századokban viszonylag intenzív kapcsolatok alakultak ki a későbbi Spanyolország egyik államalkotó egysége, az Aragóniai Királyság, illetve az Aragón Korona országai között. Ez a Barcelona központú állam a reconquista harcaiban emelkedett fel, majd a földközi-tengeri térség egyik meghatározó hatalmává vált.
Magyarország és Aragónia között a 12. század végétől jöttek létre dinasztikus kapcsolatok Imre magyar király és aragóniai Konstancia, II. Alfonz aragóniai király lánya házassága révén. Kőrösi Albin kutatásai szerint a két fél között a hazánkon átvonuló keresztesek közreműködésével jöttek létre a kapcsolatok. Az aragón királylány kíséretében Magyarországra érkező hölgyek és lovagok a magyar király udvarában tisztségeket kaptak, majd házastársakat is szereztek és hamarosan beolvadtak a magyar arisztokrata családokba.
Néhány évtizeddel később, 1235-ben I. Jakab aragóniai király vette feleségül Árpád-házi Jolánt, II. András magyar király lányát (katalánul: Violant d'Hongria). A magyar hercegnőt is számos magyar lovag kísérte a Ibériai-félszigetre, ahol később részt vettek a mór Valencia visszafoglalásában, amiért komoly adományokban részesültek. Történetüket Brachfeld Olivér és Vajay Szabolcs részletesen feldolgozták. Brachfeld Olivér 1930-ban megjelent doktori értekezésében, amelyben a középkori katalán irodalom magyar vonatkozásairól írt, kimutatta, hogy a magyar királylány története a katalán népköltészetben is megjelent. Napjainkban is élő emlékezésről van szó, hiszen Barcelona Sarrià negyedében 2014-ben egy tematikus játszóteret is avattak, mely Jakab és Jolán udvarát idézi.
A 13. század második felétől a 15. század közepéig csak szórványos adatok vannak a két királyság kapcsolatairól, például ismeretes, hogy Toldi Miklós egy ideig szolgált Gil Álvarez de Albornoz spanyol bíboros, pápai hadvezér seregében. Jerónimo Zurita, II. Fülöp spanyol király udvari történésze megemlékezik arról, hogy a tatár kán által az aragón királyhoz küldött követ, aki a török elleni háborúról tárgyalt, magyar volt, és a Juan Ungaro nevet viselte. Zurita egyébként az Aragón Korona történetéről szóló nagyszabású munkájában (Anales de Aragón) részletesen írt a Magyar Királyság 11–15. századi történetéről, politikájáról, csatáiról.
Zsigmond német-római császár ibériai politikája bélyeg|Királyi palota Perpignanban (13. század) Zsigmond német-római császár és magyar király a 15. századi európai politikában, különösen a katolikus egyházon belüli viszályokkal kapcsolatban folytatott közvetítő tevékenysége révén érdemi kapcsolatba került az ibériai uralkodókkal is. 1415-ben ezért Zsigmond a félszigetre látogatott, és tárgyalásokat folytatott az aragóniai, kasztíliai uralkodókkal. Eljutottak Portugáliába és a mór uralom alatt álló Granada alá is. Hatalmas, 1500 lovasból álló kíséretében ott volt Garai Miklós nádor és Csehi Péter főlovászmester is. A hosszú és eseményekben gazdag utazásról Áldásy Antal írt nagy művet Zsigmond király és Spanyolország címen. A főleg Narbonne-ban és Perpignanban folytatott tárgyalások jó lehetőséget adtak a magyar uraknak az aragón udvar és Alfonz trónörökös megismerésére, aki néhány év múlva már a törökellenes küzdelem egyik vezető személyisége lett a Mediterráneumban.
A törökellenes harc ügyében Zsigmond számolt Aragóniával, 1426-ban a szövetségkötés lehetősége is felvetődött az ibériai államokkal. Ez végül nem jött létre, de a kapcsolatokról 1432–33-ból is vannak adatok.
1435-ben meghalt II. Johanna nápolyi királynő, aki az Anjou-ház révén örökölte a „Magyarország és Jeruzsálem királya” címet is. Halálával Nápoly és ezek a címek is V. Alfonzra szálltak, aki használta is ezt a titulust. 1436-ban azonban egy Gaetában kelt levelében utasította követét, fejtse ki Zsigmondnak, aki ekkoriban Magyarország tényleges uralkodója volt: nem ambicionálja ezt a címet, nem riválisa Zsigmondnak, csak a nápolyi arisztokrácia nyomására vette fel a II. Johanna halála utáni helyzetben.
Hunyadi János és V. Alfonz aragóniai király kapcsolatai
Thallóczy Lajos a 20. század elején az Aragón Korona barcelonai levéltárában fellelte Hunyadi János és V. Alfonz 1447–48-as levelezését. Hunyadi János és a magyar bárók egy csoportja a várnai csata után, a megüresedett a magyar trónt, az immár Nápolyban udvart tartó V. Alfonznak ajánlotta fel, aki ekkoriban a katalán grófságok mellett Aragónia, Valencia, Szardínia, Szicília és Nápoly uralkodója volt, érdekkörébe tartoztak a Balkán országai, jó kapcsolatai voltak a Frangepán családdal és címei között szerepelt a „Magyarország királya” titulus is. Hunyadi a koronáért cserébe Alfonztól százezer aranyforintot kért egy fős sereg felállítására, Hunyadi pedig ugyanilyen sereget állított volna fel a török elleni hadjáratban. A román fejedelemségek katonát küldtek volna. Hunyadi vállalta, hogy az ország uraival elfogadtatja Alfonzot uralkodónak, kezes gyanánt pedig nagyobbik fiát, Lászlót Alfonz udvarába küldi. Magának viszont azt kérte, hogy maradhasson Magyarország kormányzója, illetve az Aragón Korona országaiban ez időben meglévő locum tenens general tisztet tölthesse be, ami az alkirálynál is többet jelentett; királyi jogokkal rendelkező helyettesei voltak ők az uralkodónak. Alfonz kezdetben hajlott az ajánlat elfogadására, de aztán halogató magatartást tanúsított, és így a terv nem valósult meg.
Hunyadi ibériai ismertségére utal, hogy az irodalomtörténészek szerint Joanot Martorell katalán író 1460–1465 között írt hatalmas katalán nyelvű lovagregénye, a Tirant lo Blanc hősének legalábbis egyik mintája az akkoriban nemzetközileg is híres törökverő Hunyadi János lehetett. Ezt az is valószínűsíti. hogy a kor aragón és katalán politikusai meglehetősen sokat írtak Hunyadiról, különösen az 1456-os nándorfehérvári diadal után. V. Alfonz káplánja egész fejezetet szentelt naplójában Hunyadi török elleni győzelmeinek Del compte Bianch címmel, megemlítve Kapisztrán Szent János hősiességét is.
A pápa spanyol követe Magyarországon III. Kallixtusz pápa 1455-ben küldte Magyarországra az ugyancsak spanyol születésű Juan Carvajal bíborost, hogy támogassa Hunyadit egy keresztes sereg felállításával. Carvajal e célból sokat utazott Bécs, Prága, Buda között. Igyekezett megbékíteni a császárt a magyar királlyal; Budán pedig visszafogni a királyi udvar Hunyadi-ellenes báróit.
Carvajal minden erejével Hunyadi és Kapisztrán mellé állt, s 1456 augusztusában maga is 4500 fős sereggel érkezett Nándorfehérvárhoz, ám addigra a küzdelem már eldőlt. Mátyás királlyá választása után Carvajal teljes erővel a fiatal magyar uralkodó mellé állt, akiben a törökellenes harc folytatóját látta. A III. Frigyes német-római császár és Mátyás között konfliktusban is Mátyás uralkodó mellett állt ki. Közvetített a király és nagybátyja, Szilágyi Mihály közti konfliktusban is. Magyarbarát álláspontja miatt a császár elérte Carvajal diplomáciai megbízásának visszavonását II. Piusz pápánál. Juan de Carvajal bíboros 1461-ben visszatért Rómába, de ott is Magyarország és a törökellenes harc híveként tevékenykedett.
Mátyás király uralkodása idején nem voltak közvetlen diplomáciai kapcsolatok a két fél között. Történészek kimutatták ugyanakkor, hogy néhány magyar nemes Jolán, valamint Zsigmond kíséretének tagjai közül idővel beolvadt a spanyol nemességbe, és egyesek közülük komoly posztokat töltöttek be ekkoriban is. Magyarországra pedig Aragóniai Beatrix magyar királyné kíséretében érkezhettek spanyol urak, mint Beatrix testvére, János, aki 1480–85 közt esztergomi érseki kormányzó volt. Ők azonban már az aragóniai ház olasz ágához tartoztak. Beatrix Mátyás halála után élénk levelezést folytatott Katolikus Ferdinánddal és Izabellával. 1508-ban kelt végrendeletét a híres spanyol történelmi levéltár, az Archivo General de Simancas őrzi.
A 16. században mind Aragónia, mind Magyarország önállósága megszűnt, a Habsburgok spanyol illetve osztrák ágának hatalma alá kerültek. A közvetlen magyar–spanyol kapcsolatok lehanyatlottak.
A török elleni harc bélyeg|Budavár ostroma 1686-ban Frans Geffels festményén