Lengyelország budapesti nagykövetsége (lengyelül: Ambasada Rzeczypospolitej Polskiej w Budapeszcie) Magyarország és Lengyelország kapcsolatainak egyik kiemelt intézménye. Budapesten, a Városligeti fasor 16. szám alatt található.
Története A képviselet története sokban hasonlít Magyarország varsói nagykövetségének históriájához. Mindkét ország 1918 novemberében nyerte el önállóságát, míg mi az Osztrák–Magyar Monarchiából, Lengyelország az Orosz Birodalomból vált ki. A két ország azonnal kereste egymással a kapcsolatot: Magyarország a monarchia volt követségének titkárát, Csekonics Ivánt, Lengyelország Jan Szembeket (a korabeli magyar sajtóban: Szembek Jánost) bízta meg de facto képviselettel 1919-ben. Mindkét ország 1921-ben emelte követségi rangra a képviseletét, és nevezte ki a misszióvezetőt: Jan Szembek 1921. november 17-én adta át megbízólevelét Horthy Miklós kormányzónak. Csupán diplomáciatörténeti pillanat volt, hogy Miskolcon 1920. március 18-án lengyel konzulátus nyílt Tadeusz Ligęza-Stamirowski (Stamirovszky Tádé) vezetésével. Ekkoriban ugyanis még nagyon hittek abban, hogy a békeszerződés Miskolcot egyfajta logisztikai-kereskedelmi központtá emeli majd, és a városnak jelentős szerepe lesz a lengyel-magyar kereskedelemben. Miskolc lett volna a két ország közti szén, élelmiszer és nyersanyagszállítás fontos áteresztő állomása, ráadásul ekkor még nyitott volt Ruténia csehszlovákiai részének hovatartozása: amennyiben Magyarországé lett volna a békeszerződés után, úgy közvetlen lengyel-magyar határszakasz jött volna létre. Számos ok miatt a tervek nem valósultak meg, a konzulátus - egy évig sem működve - 1921. január 1-jén Budapestre költözött.
1934. október 21-én kulturális egyezményt írt alá a lengyel és magyar kormány, ennek a megállapodásnak az eredményeképpen kezdte meg működését 1938 őszén a Lengyel Intézet. Az ünnepélyes megnyitóra 1939. május 24-én került sor. A második világháború kitörésekor Leon Orłowski volt a követ. A németek által megszállt Lengyelországból a kormánynak menekülnie kellett (a magyar követség, Hory András vezetésével szintén elhagyta az országot). Közismert, hogy a lengyel menekültek Magyarország felé vagy Magyarországon keresztül hagyták el otthonukat, így a lengyel követségnek kiemelt szerepe volt a migráció szervezésében, irányításában. De más feladatuk is volt: a nemzeti ellenállás szervezésének megkezdése, az érkező katonák és katonaviseltek felfegyverzése, külföldre juttatása - ehhez egyébként nem csak a budapesti, hanem Lengyelország valamennyi külföldi képviselete és azok katonai attaséjának munkájára szükség volt. Vörnle János külügyminiszter-helyettes - aki egyébként az külügyi apparátus a nácik felé leginkább elkötelezett tagja volt - 1939 október 28-án fel is szólította Orłowskit, hogy a szervezkedést fejezze be, és elrendelte, hogy lengyel katonák ettől a naptól kezdve nem utazhatnak tovább az országból. Erőteljes német nyomásra végül a lengyel követség 1940. december 7-én bezárt, miután a magyar külügy megvonta tőle a területenkívüliségét. Kiemelt szerep jutott a továbbra is működő Lengyel Intézetnek: itt jelentek meg a lengyel emigráció lapjai (Wiesci Polskie, Tygodnilc Polski-Materialy Obozowe, Nasze Swietlicowe Materialy), könyvkiadással is foglalkozott, mint például lengyel iskolák számára tankönyvek, szépirodalmi művek, továbbá folytatta korábbi tevékenységét.
A második világháború után 1946-ban került sor a diplomáciai kapcsolatok ismételt felvételére (más forrás szerint 1945. december 18-án), majd 1954. április 27-től nagyköveti szintre emelték azt.
A követség helyszínei Képviseletként 1919-től az akkori Zita királyné út (ma: Várkert rakpart) 2. szám alatt, 1920-ban az Akadémia utca 9. számú házban, később egészen az 1940-ben történt bezárásáig az I. Országház utca 13. szám alatti ún. Sztojakovits-házban működött, 1948-ban a Városligeti fasor 16. szám alatti épületet megvásárolták, és azóta - a mai napig - ebben a házban működik.
Misszióvezetők
1919–1924 Jan Szembek 1924–1928 Zygmunt Michałowski 1928–1929 Ignacy Matuszewski 1929–1931 Otmar Łazarski ügyvivőként 1931–1936 Stanisław Łepkowski 1936–1940 Leon Orłowski 1946–1947 Piotr Szymański ügyvivőként 1947–1949 Alfred Fiderkiewicz 1949–1954 Henryk Minc 1950-ig ügyvivőként, utána követ 1954–1955 Bogdan Hamera 1955–1959 Adam Willmann 1959–1964 Henryk Grochulski 1964–1969 Jan Kiliańczyk 1969–1975 Tadeusz Hanuszek 1975–1978 Stefan Jędrychowski 1978–1982 Tadeusz Pietrzak 1983–1986 Jerzy Zieliński 1986–1990 Tadeusz Czechowicz 1990–1996 Maciej Koźmiński 1997–2001 Grzegorz Łubczyk 2001–2005 Rafał Wiśniewski 2005–2009 Joanna Stempińska 2010–2016 Roman Kowalski 2016–2022 Jerzy Snopek 2022–2025 Sebastian Kęciek 2025– Jacek Śladewski ügyvivőként
Jegyzetek
Lengyelország Kategória:Budapest VI. kerülete Kategória:Magyar–lengyel kapcsolatok Budapest