Banićevac (1991-ig Baničevac) falu Horvátországban, Bród-Szávamente megyében. Közigazgatásilag Csernekhez tartozik.
Fekvése Bródtól légvonalban 47, közúton 65 km-re északnyugatra, Pozsegától légvonalban 16, közúton 17 km-re nyugatra, községközpontjától 8 km-re északkeletre, a Pozsegai-medence bejáratát képező Bijeli brijeg-hágónál, a Pozsegai-hegység lejtőin, a Botnjače-patak mentén fekszik.
Története A település már a középkorban is létezett. 1281-ben „terra Banichev” néven még birtokként említik először Podversa szomszédságában. Kristina Rupert: Topografija Požeške županije do 1526. godine. Egy 1403-ból származó, nemesi címerrel díszített latin nyelvű sírkőlapot is találtak itt. 1446-ban „Poss. Benekonaz” néven már Podversia várának tartozékai között említik. A középkorban Dezsőfi család birtoka volt. 1500-ban „Banychewo” néven ugyancsak Podversia uradalmának részeként szerepel.<ref> Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Pozsega vármegye Bp. 1894.</</ref> A török a várral egy időben 1536-ban foglalta el. Még a török uralom idején 1660-ban járt itt Nikolić atya egyházi vizitátor, aki még látta a Pozsegára vezető út jobb oldalán fekvő temetőben a középkori Szent Márton templom romjait.
A térség 1691-ben szabadult fel végleg a török uralom alól. Az 1730-as vizitáció egy fából épített Szent Márton templomot említ itt a régi templom romjai mellett. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Banicsevacz” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Banichevacz” néven szerepel. Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum.... 32. o. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Banichevacz” néven 41 házzal, 235 katolikus vallású lakossal találjuk. Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 23. o.
1857-ben 242, 1910-ben 433 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 94%-a horvát, 6%-a szerb anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Újgradiskai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 97%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 223 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel, állattartással foglalkoznak. A kiemelt állami támogatást élvező falunak vegyesboltja és újonnan épített közösségi háza van. A falu búcsúünnepe augusztus 29. Keresztelő Szent János ünnepét követő vasárnap.
Lakossága Lakosság változása- Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001. 1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011 242 284 272 326 350 433 365 412 452 447 409 354 308 281 248 223
Nevezetességei A falu régi, 1913-ban épített kápolnáját 1934-ben lebontották és anyagát az új Szent János kápolna építéséhez használták fel. A kápolna a falu közepén áll, 1996-ban teljesen megújították.
A környék a kirándulók és hegyi túrázók kedvelt terepe. A helybeliek büszkén árulják házi szlavón kolbászukat a kulent és a házi szilvapálinkát.
Oktatás Iskola 1954-től működik a településen, az épületet 2004-ben felújították.
Jegyzetek
Források A község hivatalos oldala Az első katonai felmérés térképe Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Pozsega vármegye. Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Kristina Rupert: Topografija Požeške županije do 1526. godine - diplomamunka A község kulturális emlékei
További információk A megye turisztikai irodájának honlapja
Kategória:Bród-Szávamente megye települései