Csontos Vilmos (Garamsalló, 1908. október 11. – Zalaba, 2000. szeptember 12.) költő.
Élete Öt elemi osztály elvégzése után napszámosként dolgozott, majd kitanulta az asztalosmesterséget. Első versei az 1920-as években a lévai Bars című hetilapban jelentek meg.
A második világháború alatt Erdélyben és az orosz fronton szolgált. 1948-tól haláláig Zalabán élt.
Elismerései 1975 Nemzetiségi Díj 1999 a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje
Művei 1932 Magyar ugaron (versek) 1934 Üzent a föld (versek, tsz. Agárdy Zsigmond, Veres Vilmos, Sass János) Üzentek értem. Versek; szerzői, Želiezovce, 1936 1941 Tovább kell menni (versek) Kell itt a szó! Válogatott versek. 1930–1955; Szépirodalmi, Bratislava, 1956 1961 Hiszek az emberben (versek) 1966 Új szerelem (versek) Csendes lobogással. Válogatott versek; Tatran, Bratislava, 1968 1972/1988 Gyalogút (önéletrajz, 1972, 1988) 1973 Örökség (versek) Dalol a föld; Madách–Szépirodalmi, Bratislava–Bp., 1978 1982 Estéli ének (versek) 1987 Veletek vagyok (versek) Gyalogút. Önéletrajz; 2. bőv. kiad.; Madách–Szépirodalmi, Bratislava–Bp., 1988 1995 Pacsirtaszó (válogatott versek) Pitypalatty; Madách-Posonium, Bratislava, 1996 Hattyúdal. Válogatott versek; Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 1998 Mezei bokréta; Madách-Posonium, Pozsony, 2000
Források A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig Tóth László 1978: Vita és vallomás (Beszélgetés Csontos Vilmossal). Irodalmi Szemle 1978/8.
További információk csemadok.sk szmit.hu Motesiky Árpád 2002: Nyílnak az erikák a várdombon.
Kategória:Szlovákiai magyar költők, írók Kategória:1908-ban született személyek Kategória:2000-ben elhunyt személyek Kategória:Garamsallóiak