Siče falu Horvátországban, Bród-Szávamente megyében. Közigazgatásilag Újkapelához tartozik.
Fekvése Bródtól légvonalban 30, közúton 37 km-re nyugatra, Pozsegától légvonalban 19, közúton 24 km-re délre, községközpontjától 4 km-re délre, Nyugat-Szlavóniában, a Szávamenti-síkságon, az A3-as (Bregana-Lipovac) autópálya és a Száva között fekszik.
Története A területén előkerült legrégibb leletek a bronzkorból származnak. 1900-ban a falutól délre fekvő mocsaras területen egy cserépedényben 49 darab bronztárgy került elő, köztük bronz szekercék, bronzvésők, sarlók, nyers bronzöntvények. A leletek a zágrábi régészeti múzeumba kerültek.
A település középkori létezésének nincs nyoma. 1698-ban a kamarai összeírásban „Szecs” néven hajdútelepülésként szerepel a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések között. Így valószínűleg csak a terület török uralom alóli felszabadítása után telepítették be katolikus lakossággal, akik határőrszolgálatra voltak kötelezettek. Plébániáját röviddel ezután alapították, mert 1708 körül már felépítették plébániaházát. A plébánia első anyakönyvei 1725-ből valók, amikor plébánosa Andrija Gušterović ferences atya volt. 1730-ban említik Szent István király tiszteletére szentelt fakápolnáját. A plébániához Sičén kívül Dubovac, Lipovac, Dragovci, Orbova, Štivica, Komarnica, Seoci, Batrina, Pavlovci és Škrabutnik települések tartoztak. 1735-től említik Szent Klára kápolnáját. 1746-ban a faluban 70 ház volt és már egy Szent László kápolna is állt itt. 1760-ban már 81 házat, 173 családot és 805 lakost számláltak itt. 1769-ben 77 háza, 169 családja és 813 lakosa volt.
Az első katonai felmérés térképén „Sicse” néven található. A gradiskai ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Sziche” néven szerepel. Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum.... 645. o. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Sziche” néven 131 házzal, 679 katolikus vallású lakossal találjuk.Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 162. o. A katonai közigazgatás megszüntetése után 1871-ben Pozsega vármegyéhez csatolták.
A településnek 1857-ben 163, 1910-ben 529 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 99%-a horvát anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Újgradiskai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A település 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 98%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben 272 lakosa volt.
Lakossága Lakosság változása- Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001. 1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011 605 590 562 617 738 756 751 770 749 757 716 654 523 454 389 306
Nevezetességei Szent István vértanú tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája 1871-ben épült az 1753-ban épített fakápolna helyén. A kápolna Szűz Mária szobra 1898-ban készült.
Jegyzetek
Források A község hivatalos oldala Andrija Zirdum: Počeci naselja i stanovništvo brodskog i gradiškog kraja 1698-1991. Slavonski Brod, 2001. Az első katonai felmérés térképe Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010.
További információk A megye turisztikai irodájának honlapja
Kategória:Bród-Szávamente megye települései