A mesterséges mászás az a mászási stílus, ahol saját vagy előre elhelyezett köztes biztosítási pontokon állva, illetve húzódzkodva jutunk előre.
A kifejezés ellentétben áll a szabad mászással, amelyben mesterséges segédeszközök használata nélkül haladunk: a szabad mászó úgy mászik, hogy csak a szikla természetes adottságait fogja és lépi meg, a kötél és egyéb felszerelés pusztán a biztosítást, azaz az esetleges leesés elkapását szolgálja.
Általánosságban elmondható, hogy a mesterséges mászást olyan helyeken alkalmazzák, ahol a szabad mászás nehéz, vagy lehetetlen, valamint rendkívül meredek és hosszú útvonalakon, amelyek nagy tűrőképességet, fizikai és szellemi kitartást igényelnek. Noha a segédmászás kevesebb hangsúlyt fektet az atlétikai képességekre és a nyers erőre, mint a szabad mászás, a nehéz mesterséges mászások fizikai igénybevételét nem szabad alábecsülni.
A mesterséges mászást néha tévesen a 6. osztályú mászásnak nevezik, mivel az mesterséges eszközökre támaszkodik az előrejutás során, azokat nem pusztán biztosítási célból használja. A puritánok úgy ítélik meg, hogy a mesterséges mászás nem tartozik a hagyományos 1–5. osztályú Yosemite tizedes rendszer rangsorba, amely az előrehaladáshoz a kéz és a láb közvetlenül a sziklával való érintkezését feltételezi. A mesterséges mászásnak megvan a saját rangsorolási rendszere, külön skálát használva A0-tól A5-ig. http://www.bigwalls.net/climb/Ratings.html
Technika balra|bélyegkép| Layton Kor mesterséges mászása az Eldorado-kanyonban az első megmászás során, 1963-ban Egy tipikus mesterséges mászásnál a mászó egy biztosítási pontnak nevezett helyre felszerelést helyez be egy sziklarepedésekbe vagy a szikla más természetes adottságába, majd egy trepninek is nevezett kötélhágcsót (létrához hasonló eszköz) akaszt bele, amelyen felmászva megismétli a folyamatot.
A szabad mászáshoz hasonlóan a mesterséges mászás technikája is egy elöl mászót és egy biztosítót (másodmászót) foglal magába. Az elöl mászót egy kötél köti a biztosítóhoz, aki a standban marad, amíg az elöl mászó mászik. Az elöl mászó előrehaladtával a biztosító folyamatosan kötelet ad ki, amit az elöl mászó a mászás során elhelyezett biztosítási pontokba akaszt be. Ha az elöl mászó leesik, akkor a biztosító letöri (blokkolja) a kötelet, és feltételezve, hogy a biztosítási pontok nem jönnek ki a falból, megfogja az elöl mászó esését. Az elöl mászó, amint eléri a kötél végét vagy egy kényelmes megállási pontot, egy standot épít ki, beleterhel és rögzíti a kötelet. Ez lesz a következő kötélhossz biztosítóhelye. A másodmászó ezután felmegy a rögzített kötélen mászógépet használva, kiszedve az elöl mászó által korábban elhelyezett biztosító eszközöket. Időközben az elöl mászó kiépít egy húzórendszert, és egy másik erre a célra felhozott kötélen felhúzza a mászók felszereléseit tartalmazó húzózsákot. Ennek az alapvető technikának sok variációja lehetséges, beleértve az egyéni mesterséges mászást és a háromfős vagy annál nagyobb csapattal való mászást.
Az 1940-es évekig a biztosítást szögek adták, amelyeket kalapáccsal és ékekkel a szikla repedéseibe rögzítettek. Manapság a mesterséges mászás lényegesen nagyobb eszköztárat használ, mint az első hegymászók által használt szögek, bár a mászás elsődleges technikája nem sokat fejlődött. A mesterséges mászó tipikus eszköztára magába foglalja a szögeket, kampókat, a copperheadeket, ékeket, friendeket, mászógépeket, csigákat, trepniket, daisy chaineket, kalapácsokat. A friendek és más, sziklát nem károsító felszerelések feltalálása a tiszta mesterséges mászás gyakorlását eredményezte, ahol semmi nem kalapált, ami nagy előnyt jelent a népszerű útvonalak számára, amelyek tönkremennének a folyamatos kalapácsolástól.
A legnehezebb mesterséges útvonalak gyengén biztosítottak, így a mászónak kampók vagy gyenge elhelyezések segítségével hosszú szakaszokat kell megtennie. Ezeken az útvonalakon a mászónak el kell köteleznie magát, hogy felmegy a legszélsőségesebb helyekre, hosszú és néha veszélyes eséseket kockáztatva. Ezzel szemben a mesterséges mászások túlnyomó többsége olyan népszerű szabad mászóhelyeken történik, melyeket a mászónak nagyon nehéz szabadon kimászni, de kiváló eszközelhelyezési lehetőséget kínálnak. Mivel a mesterséges mászás rendkívül lassú a szabad mászáshoz képest, ez bizonyos konfliktusokhoz vezethet a mesterséges mászók és az útvonal felszabadulását váró szabad mászók között. További feszültséget okoz a kár, amelyet a mesterséges mászás gyakran az útvonalban tesz. A kampók gyakran törnek le vagy más módon károsítanak olyan fogásokat, amelyeket az emberi kéz és a láb nem. Kezdő mesterséges mászók gyakran kényszerűen „visszapattanási tesztet” végeznek olyankor is, amikor tapasztalt mászók egy pillanat alatt felmérik a megbízhatóságot. A „visszapattanással ellenőrzött” ék eltávolításához gyakran kalapácsütésekre van szükség, amelyek tovább tágítják, és néha törik a fogásokat.
Történelem bélyegkép| Royal Robbins mesterségesen mássza a Salathé-fal harmadik kötélhosszát az első megmászáskor, 1961-ben balra|bélyegkép| Jan és Herb Conn 1957-es rajzfilmje, amely szembeállítja a mesterséges mászást a kalandosabb szabad mászással (a modern biztosítás előtti időkből) Kb. az 1960-as évekig a legtöbb mászóhelyen a mesterséges mászás bevett gyakorlat volt. Mivel azonban a technika és a felszerelés fejlesztése azt jelentette, hogy sok mesterséges út megkerülhetetlen volt, néhány befolyásos hegymászó elkezdte kritizálni a mesterséges mászás használatát, mivel ellentétes a hegymászás szellemével. Reinhold Messner azt írta: "A sziklafalakat már nem a mászóképesség győzi le, hanem megalázzák, kötélhosszról kötélhosszra, módszeres kézimunka segítségével... Ki szennyezte be a hegymászás tiszta forrását?" ("A lehetetlen gyilkossága" című részből)
A szabad mászás most a mászás fő csapásiránya. A mesterséges mászók azonban Messner és mások kritikájára válaszoltak olyan mászó útvonalakkal, ahol a fogások vagy a szikla jellemzőinek hiánya lehetetlenné teszi a szabad mászást a tisztán mechanikus technikák (például ismétlődő nittek) elkerülésével.
Manapság sok olyan utat, amelyeket eredetileg mesterséges mászással oldottak meg, szabadon mássza meg a mászók új generációja, rendkívül fejlett rátermettséggel, fizikai képességekkel és jelentősen fejlett felszereléssel, beleértve a modern köteleket, nagy súrlódású gumicipőt és a modern friendeket. A mesterséges mászóutak szabad megmászásának elérésére alkalmazott technikák némelyikéről, például a kiegészítő nittek behelyezése a biztosításba (visszacsavarozás), néha azt gondolják, hogy "szennyezték a hegymászás tiszta forrását" azáltal, hogy megsemmisítették az eredeti útvonalat, ahogyan azt az első mászók megmászták. A megoldás gyakran kompromisszum, amelyben abszolút minimum nitteket adnak hozzá a szabad mászók biztonságos védelmének biztosítása érdekében, miközben nem pusztítják el teljesen az útvonal kihívását mint mesterséges mászást. Ugyanakkor, a legtöbb kompromisszumhoz hasonlóan, ez nem olyan megoldás, amely mindenkit kielégít.
Nehézségi besorolás Az A besorolási skála (A az angol „mesterséges” vagy „segített” szóból) magában foglalja a biztosítás elhelyezésének nehézségeit és a leesés veszélyét. Az eredeti skála zárt besorolási skála volt A0-tól A5-ig, a modern mesterségesmászók "új hullám" besorolást fogadtak el, amely tömöríti a skálát, de még mindig használja az A0–A5-öt. A C0–C5 párhuzamos skálát használták azoknak az útvonalaknak a leírására, amelyeket tiszta módon lehet mászni.http://www.supertopo.com/ Big wall climbing: elite technique, Jared Ogden, p. 60, Clean Aid Ratings Tiszta ebben az összefüggésben olyan útvonalakra utal, amelyek kalapács és a hozzájuk tartozó szögek nélkül megmászható, még akkor is, ha az útvonal még mindig tartalmaz korábban telepített expanziós csavarokat.
A0 Szilárd biztosítási pontokon való mászás, gyakran trepni használata nélkül. A1 Könnyű mesterséges mászás, a biztosítási pontok kilazulásának veszély nem áll fenn. Biztonságos esések. A2 Mérsékelt mesterséges mászás. Rövid nehezen biztosítható szakaszok jól biztosítható helyek felett. A2 + Tartalmazhat könnyebb A3-as mozdulatokat, de nem elég nehéz ahhoz, hogy ekként besorolható legyen. A3 Kemény mesterséges mászás. Sok fárasztó elhelyezést tartalmaz egymás után. A3 + Tartalmazhat könnyebb A4-es mozgatásokat, de nem elég nehéz ahhoz, hogy ilyennek legyen besorolva. A4 Időigényes, összetett. Sok testtömeges elhelyezés. A4+ Tartalmazhat könnyebb A5-ös mozdulatokat, de nem elég nehéz ahhoz, hogy ekként legyen besorolva. A5 Súlyos, kemény mesterséges mászás, hatalmas esésekkel és esetleg halálos eredménnyel.
Hivatkozások
Irodalom John Long és John Middendorf, Big Walls, Chockstone Press, Evergreen, Colorado, 1994. ISBN 0-934641-63-3 McNamara, Chris, "How to Big Wall Climb", Supertopo, South Lake Tahoe, Kalifornia, 2013. ISBN 978-0983322511
Fordítás
Kategória:Hegymászás