A gőzház (La Maison à vapeur) Jules Verne 1880-ban írt regénye, mely Indiába viszi az olvasót, amikor még brit gyarmat volt. A történet egy különös utazást beszél el, amely Kalkuttából indul. Ennek során számos indiai város korabeli leírását olvashatjuk, megismerhetjük a bejárt táj flóráját és faunáját. Tanúi lehetünk számos vadászatnak – a tigris-vadászat a könyvön végighúzódó szál –, illetve vadbefogásnak.
A másik szálat a szipojlázadás néven ismert felkelés leverése utáni időszak adja. Valódi történelmi szereplők is feltűnnek, és bár a regényben fiktív történet részesei, ábrázolásuk megfelel a mai ismereteknek.
Verne könyve a kor szellemének megfelelően ábrázolja az európaiak, elsősorban angolok, felsőbbrendűségi hozzáállását, legyen szó akár az indiaiakkal történő érintkezésről, akár vadállatok vadászatáról. A történelmi eseményeket illetően Verne az angolok oldalán áll, ám nem hallgatja el az angolok megtorlásait, bűneit sem, noha azokat nem ítéli el.
Történet A Kalkuttában a felkelésben lemészárolt feleségét gyászoló angol gyarmati tiszt, Munro ezredes barátaival – Maucler úr, Banks vasút építő mérnök, Hod kapitány és Mac-Neil – kalandos útra indul. A címbeli gőzház valójában egy óriási gép, amely elefánt formájú, de méreteiben jóval nagyobb a valódi állatnál. Ez a gép két lakókocsit húz, amelyben hőseink utaznak.
Kalkuttából indulva a Gangesz folyó mentén haladnak, majd Allahabadnál északra fordulva a Himalája lábaihoz jutnak. Az út során az urak vadásznak, kirándulnak. A történelem kedvelői számos város akkori leírását olvashatják, de természetesen szó esik a tájról és különösen a vadállatokról. A vadonban találkoznak Van Guitt állatbefogóval.
A történet másik szála Aurungabad városába viszi az olvasót. Itt ismerjük meg a levert szipojlázadás egyik hősét, Dandu-Pant nábobot, más néven Nána Sahibot, aki bajtársaival volt országában bujkál, mert az angolok vérdíjat tűztek ki fejére. Amikor Sahib megtudja, hogy Munroe utazásra adta a fejét, egyik hű emberét, Kaligánit bízza meg, hogy az ezredest olyan helyre csalja, ahol bosszút állhat rajta.
Kalagáni Van Guittnál szolgál és sikerrel csatlakozik Munroe karavánjához. Némi szerencsével, némi fondorlattal Sahib tábora felé tereli az utazókat. Munroe-t el is fogja Sahib, ám a kivégzés előtt feltűnik egy bomlott elméjű lány, aki megmenti az ezredest. A szabadítást észreveszik, és az üldözés során Munroe barátai karjába fut. Együtt menekülve próbálják lerázni a Sahib vezette üldözőiket.
A könyv, Verne szokásai szerint boldogsággal és örömteli meglepetéssel zárul.
Első rész Az alábbi részletezés Szász Károly csonkított szövegű fordításának fejezetbeosztását követi. Az eredeti regény első része 16 fejezetből áll.
1. fejezet: Akinek díj van kitűzve a fejére 1867-ben Aurungabad városában bujkál a város volt ura, Dandu Pant nábob, más néven Nána Sahib. A szipoj-lázadás (1857) egyik vezetőjeként fejére vérdíjat tűztek ki. Egy erről szóló hirdetmény előtt egy hindu azzal dicsekszik, hogy ő személyesen is ismeri Sahibot, így ha látja, könnyen fel fogja adni. Rossz ötlet volt ezt hangoztatni, Sahib követi, majd elvágja a torkát. Miután a város kapuit már éjszakára bezárták, a falakon átmászva távozik, az őrök lőnek utána, de nem találják el.
2. fejezet: Munro ezredesnél Megismerjük a szereplőket, akik Munro nyugalmazott ezredes kalkuttai barátai. Maucler úr a történet elbeszélője az utolsó fejezetekig. Banks az Indiát kelet-nyugat irányban átszelő vasút építésére érkezett Indiába. Az első karabélyos zászlóaljnál szolgáló Hod kapitányt egyedül a nagyvad vadászat hozza izgalomba. Munro a szipojlázadásban elvesztett ifjú feleségét gyászolja, háztartását Mac-Neil irányítja, akivel együtt szolgált. Mac-Neil szintén leszerelt őrmesteri rangból.
Egy heves beszélgetés végeként Banks vállalja, hogy megépíti a Gőzházat – amelynek elefánt formája lesz –, amely képes két hatalmas kocsi vontatására, hogy ezzel szeljék át a szubkontinenst.
3. fejezet: A szipojok lázadása Ez a fejezet a szipojlázadás történetének leírása. Verne európai szemmel, a kornak megfelelő mértékű elfogultsággal áll az angolok mellé, de nem hallgatja el azok – mai szemmel háborús bűnnek számító – cselekedeteit sem.
4. fejezet: A lázadás elnyomása A történelmi lecke folytatása.
5. fejezet: Az ellorai szikla-üregekben Nána Sahib csatlakozik az ellorai szikla-üregekben rejtőzködő társaihoz.
6. fejezet: A két testvér Nána Sahib testvérével, Balao-Rao-val beszélget további terveikről. Az új felkelés mellett tervezik a gyűlölt angol parancsnokok meggyilkolását is. Sahib listáját Munro ezredes vezeti, mert őse, Sir Hektor Munro az 1760-as szipoj lázadás leverése után 28 vezetőt végzett ki úgy, hogy ágyú elé köttette őket, majd elsüttette az ágyút. Ennek a kivégzési módnak Munro volt a kitalálója. És ahogy Verne is említi a könyv több fejezetében, a két oldal ezt követően rendszeresen alkalmazta.
A két testvér hű szolgájukkal, Kalagáni kíséretében tovább utazik.
7. fejezet: Az acél-óriás Banks szavát tartja, elkészül a gőz-elefánt. A hat méter magas, kilenc méter hosszú fémház gőzgépet rejt, melynek kéménye az elefánt feltartott ormánya. Pontosabban az elefánt már készen állt, mert azt még a butkáni rádzsa rendele meg, de nem érte meg elkészültét. Szakszerű leírását kapjuk a gőzgép működésének, mely 59KW (80LE) átlag teljesítményre képes, a csúcs 110KW (150LE).
Az első kocsi hat méter széles, tizenöt méter hosszú, a keréktáv öt méter. Nagy méretű veranda, szalon, ebédlő, négy kis hálószoba (Munro, Banks, Hod és az elbeszélő Maucler) tagolja a kocsit.
A második kocsi szintén hat méter széles, de csak tizenkét méter hosszú. Elején és végén veranda, konyha, két éléskamra és négy kis szoba (Mac-Neil, Storr, Kalut, Gumi, Fox és Parazard) található ezen a kocsin. A minden luxussal ellátott szerelvényen még Carre-féle hűtő eszköz is volt.
8. fejezet: Az indulás Május 6. A kalkuttai indulás nagy tömeget vonz. Útirány: Kalkutta, Csandernagor, Burdvan, Mursedabád, Ramgur, Csattra, Gája, Sasseram, Arrah, Dinapore, Béhár és Benares.
9. fejezet: Az első úti élmények MIközben a tájban gyönyörködnek és Verne felmondja a Csandernagor és Burdvan nevezetességeit, megérkeznek az utóbbi városba.
10. fejezet: A cél felé Továbbra is eseménytelen úton feltűnik, hogy Munro ezredes csak a kötelező társasági elvárásokat teljesíti, legszívesebben magányosan ül a verandán vagy a szobájában tartózkodik.
11. fejezet: A Falgu-parti zarándokok Visnu templomát látogató hívők között halad a Gőzház. A nap lebukásakor a hívők a folyóba vetik magukat. Amikor másnap tovább indulnának, a zarándokok körbeveszik a gőz-elefántot, új imádságuk tárgyát. Nagy nehezen, forró gőzt fújva feléjük, sikerül az úton térdelők közt kivágni magukat.
12. fejezet: A Ganges partján fel Benareszig Kiderül, hogy nem csak úton, de folyón átúsztatásra is alkalmas a karaván, a gőz-elefánt áttempóz a Gangesz egyik mellékfolyóján. Az utazók elérik Benarest. Május 23. Mivel a város a folyó túlpartján terül el, ezért csónakkal látogatnak át. Munro nem tart velük.
„De a Ganges ágya, hömpölygése, még nagyobbszerű mint a Dunáé: örvénytölcsérei, viharai borzasztóbbak, kígyózása hatalmasabb: ő is nyugatról keletnek ömlik; de nem középszerű hegyek közt, minők a Duna forrásait s folyását őrzik, hanem a földgömb legóriásibb havasából, a tibeti Himalájából táplálkozik.“
13. fejezet: Séta Benareszben Miközben pazar leírását kapjuk a városnak, Maucler úgy véli, hogy egy hindu követi őket, de vélelme nem nyer bizonyságot.
14. fejezet: Allahabad Ismét Munro nélkül nézik meg az akkori India egyik legfontosabb városát.
15. fejezet: Egy hirdetmény Amíg a többiek Allahabadban jártak, Munro rövid sétát tett és meglátta annak a hirdetménynek a párját, amelyről az első fejezetben olvashattunk. Ebben tűztek ki vérdíjat Nána Sahib fejére. Munro otthagyná a társaságot, hogy Sahib nyomába vesse magát. Ám egy újsághírből kiderül, hogy Nána Sahib egy összecsapásban pár hete életét vesztette. Bal kezén egy hiányzó ujja igazolta személyazonosságát.
Bár próbálják lebeszélni erről, de Munro kérésére Cawnpore felé veszik. Ez az a város, ahol Munro feleségét legyilkolták a lázadók
16. fejezet: Gyászos emlékek Cawnpore történelmének megismerése után részletesen megtudjuk, hogy ragadt a szipojok ostromlotta városban Munro felesége és felesége anyja. Amikor az angol csapatok ostromolni kezdték a várost, a szipojok az összes foglyot megölték és egy kútba dobták. A város bevételét követően a kút fölé sírt emelnek, ezért nem tudta Munro külön sírba temetni feleségét. Amúgy az angolok a város védőivel (szó szerint) lenyalatták a vért a kivégzés helyét adó épület faláról és padlójáról, majd kivégezték a veszteseket.
17. fejezet: Via dolorosa Munro tántoríthatatlanul végigjárja felesége utolsó napjai szenvedésének és kivégzésének helyszíneit.
18. fejezet: Észak felé Lucknow felé indulnak, Biswa felé haladnak. Ez már nagy vad terület, ám hőseinknek nincs szerencséje.
19. fejezet: A szél fordulása A fojtogató kánikula hatalmas viharba torkol, az időjárásról jó angolok módjára elbeszélget a vadászatra vágyó társaság, majd Hod társával beveti magát a banánfa-rengetegbe.
20. fejezet: A vihar Kitör a vihar, ám a gőz-elefántban és a kocsikban még az egyre sűrűbben lesújtó villámok sem tesznek kárt. Munro és Banks erősen aggódnak Hod kapitányért és társáért. Ám amikor tőlük alig száz méterre a villám felgyújtja az erdőt, menekülni kényszerülnek.
21. fejezet: Az égő erdőben Munro az utolsó utáni percig halogatja az indulási parancs kiadását, ha elmennek, Hodéknak nem lesz esélyük a menekülésre. A gőzgép füty jelekkel segíti a vadászoknak megtalálását. És azok az utolsó percben fel is bukkannak, bár a szolga Gumit úgy cipelik, eszméletlen. Villám csapott a kezében tartott puskába.
22. fejezet: A menekülés A gőzház versenyt fut a tűz terjedésével. Rohannak az éjszakába. A tűz elől menekülő nagyvadak igyekeznek felugrani a szerelvényre, Hod a sikertelen vadászat után most úgy érzi, a természet kibabrált vele: akkor nem láttak egyetlen vadat sem, most meg, amikor nem lenne fair lőni, tucatjával tűnnek fel. Megmenekülnek.
23. fejezet: Egy eltévesztett lövés Kipihenve a tűz elől való menekülés izgalmát, csendes utazásba, sikeres antilop-vadászattal folytatódik az út. A fém elefántra egy csita támad, Fox gálánsan átengedi Mauclernek az első lövést, aki csak megsebzi, majd Hod is elhibázza. Így Fox és Hod továbbra sem éri el a kitűzött 38., illetve 40. tigrist. Azzal vigasztalják magukat, hogy a csíta csíta, nem tigris. A sikertelenség oka, hogy Fox sörétes töltényt rakott a fegyverbe, amivel lőttek, jutalma két nap szobafogság.
24. fejezet: Hod kapitány hőstettei. Ismét vadászni indul Hod és Maucer Gumi kíséretében. Már leszáll az éj, amikor Maucer végre lő egy nagy fehér madarat. Gumi világosítja fel őket, hogy a lelőtt vad fehér páva szent állat India területén, így a lelövése kétes siker. E szerény zsákmánynak tartanak hazafele, amikor észrevesznek egy tigrist, egy emberevő fehér tigrist. Bajban vannak, mert vadászatra indulván söréttel töltötték meg a fegyvereket. Mivel a tigris lassan közelít, három lépés távolságból Hod rálő és meglepve tapasztalja, hogy a tigris meghal. Hod fegyverében robbanó golyós töltet volt, nem sörét. Fox újabb két napos szobafogságot kap fenyítésképp, és egy arany guinét az életmentésért.
25. fejezet: A rádzsa kísérete A következő nap a karaván egy szerájban áll meg, ahol Guru-Szing herceg is megszáll ötszáz fős kiséretével. Verne részletesen bemutatja a kíséretet.
26. fejezet: Három egy ellen Az előző napon a herceg nem mutatott érdeklődést a gőzház iránt, ám akkor, amikor Munro és társai indulni készültek, megszemléli a karavánt. Banks kiáll a gőzelefánt ereje mellett, a herceg kételkedik, fogadást ajánl. Jelentős összegben fogad a herceg Munroval, hogy a gőzelefánt, vagy a herceg három elefántja az erősebb, kötélhúzással döntenek.