Kujnik falu Horvátországban, Bród-Szávamente megyében. Közigazgatásilag Oriovachoz tartozik.
Fekvése Bródtól légvonalban 21, közúton 32 km-re nyugatra, Pozsegától légvonalban 18, közúton 28 km-re délre, községközpontjától 1 km-re nyugatra, Szlavóniában, a Dilj-hegység délnyugati lejtői alatt, az Újgradiskát Bróddal összekötő főút mentén fekszik. Itt halad át az A3-as (Zágráb-Lipovac) autópálya és a Zágráb-Vinkovci vasútvonal is.
Története A település már a középkorban is létezett. 1457-ben „Kyhnik”, 1483-ban „Kwhynnyk” néven említik. A szulkovci Szulk család birtoka volt.Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Pozsega vármegye Bp. 1894. A térséget 1536 körül foglalta el a török és több. mint 150 évig török uralom alatt állt. A török uralom idején muzulmán lakossága volt, akik a felszabadító harcok elől elmenekültek. 1691-ben szabadult fel végleg a török uralom alól. 1698-ban nem szerepel a kamarai összeírásban a felszabadított szlavóniai települések között, tehát valószínűleg puszta volt. 1730-ban a vizitáció szerint 17 ház állt a faluban. 1746-ban 15 háza volt. Lakói a szomszédos Malino Szent Lukács kápolnája köré temetkeztek. 1760-ban 20 házban, 21 családban 140 fő lakott a településen.
Az első katonai felmérés térképén „Kuinik” néven található. A gradiskai ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Kujnik” néven szerepel. Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum.... 358. o. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Kujnik” néven 23 házzal, 108 katolikus és 12 ortodox vallású lakossal találjuk.Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 160. o. A katonai közigazgatás megszüntetése után 1871-ben Pozsega vármegyéhez csatolták. A 19. század végén és a 20. század elején Likából és a Hegyvidékről katolikus horvát és pravoszláv szerb családok települtek be.
A településnek 1857-ben 144, 1910-ben 270 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 86%-a horvát, 10%-a szerb anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Bródi járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A település 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 89%-a horvát, 8%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben 310 lakosa volt. A társadalmi élet a közösségi házban zajlik.
Lakossága Lakosság változása- Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001. 1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011 144 210 186 247 222 270 315 325 304 335 313 283 333 336 345 310
Gazdaság A helyi gazdaság alapja hagyományosan a mezőgazdaság, a szőlőművelés és az állattartás. Ma is 15 családi gazdaság van a településen. A Plastoglas nevű cég gyertya- és műanyaggyártással foglalkozik.
Jegyzetek
Források A község hivatalos oldala Andrija Zirdum: Počeci naselja i stanovništvo brodskog i gradiškog kraja 1698-1991. Slavonski Brod, 2001. Az első katonai felmérés térképe Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Pozsega vármegye Bp. 1894.
További információk A megye turisztikai irodájának honlapja
Kategória:Bród-Szávamente megye települései