Szentpétery/Szentpéteri József (Rimaszombat, 1781. április 12.Familysearch.org – Pest, 1862. június 13.)Pest-Kálvin téri református egyházközség halotti anyakönyve 87/1862. magyar ötvösmester.
Életpályája 1794-ben Szathmáry Király Pál festőművésznél, 1796-tól Vásárhelyi István kassai ötvösnél, 1805-től Bécsben tanult. Párizsba ment, de a napóleoni háborúk miatt Triesztben maradt. 1808-ban ismét Bécsben dolgozott; Johann Nepomuk Wirth (1753–1810) udvari ötvösnél. Ebben az időben a fiatal aranyműves már sok pénzt keresett, így elkészítette saját aranyműves szerszámait. 1809-ben a pesti ötvöscéhbe kérte felvételét, melynek 1810-ben lett tagja. 1811-ben bemutatott műve ma a szilvásváradi református egyház úrvacsorapohara. 1812–1818 között Losoncon élt; anyagi gondokkal küszködve. 1818-ban visszatért Pestre.
Munkássága Tehetsége azonban ennél többre, sokalakos művészdomborművek készítésére ösztönözte. Chari les Le Brun Nagy Sándor-sorozata alapján először az Átkelés a Granicus folyón című réz domborműve készült el (1830; az MNM-ben). A sorozat második réz domborművén, Az arbelai ütközeten közel hét éven át dolgozott. Harmadik nagy lemezét, a Porus király fogságbaesését (1850) ezüstből készítette. Ezután még három réz domborművet alkotott, a Vitam et sanguinemet, Budavár 1686. évi visszafoglalását (1853) és a Kálvária című (1855) kompozíciókat. Alkotásaiból több került a budapesti és vidéki közgyűjteményekbe, több alkotását főleg református templomok őrzik. Munkásságát 1964-ben az Iparművészeti Múzeum gyűjteményes kiállításon mutatta be. A besztercebányai és bécsi ötvöscéh tiszteletbeli tagjává választotta, tagja volt a párizsi művészegyletnek is. Írásaiban a céhek eltörlését követelte, és a munkásnevelés művészi színvonalának emeléséért szállt síkra.
Családja A szülei nemesek voltak. Édesapja, Szentpétery Sámuel híres fegyvermester, édesanyja, Huszth Elisa volt. Három testvére volt: Sámuel (1774), Mária (1777) és Péter (1779). A család rossz pénzügyi helyzete arra kényszerítette a szülőket, hogy kézművesek legyenek.
Művei a szilvásváradi református egyház úrvacsorapohara (1811) Szathmáry-Király család ezüst kávéskészlete (1823) Átkelés a Granicus folyón (1830) Ghyczy Kálmán tintatartója (1845) Az arbelai ütközet Porus király fogságbaesése (1850) Vitam et sanguinem (1852) Budavár 1686. évi visszafoglalása (1853) Kálvária (1855)
Jegyzetek
Források
Múlt-kor.hu Hírösnaptár.hu Artportal.hu
További információk Mihalik Sándor: Szentpéteri József ötvösmester élete, önéletírása, művei (Budapest, 1954) Héjjné Détári Angéla: Az ezüst XIX. sz.-i nagy mestere, Sz. J. (Művészet, 1965. 8. sz.) Horváth H.: Szentpéteri József pesti ötvösmester művészete (Budapest, 1937) Somogyi Á.: Régi pesti ötvösművészet (Budapest, 1970) P. Brestyánszky Ilona: A pest-budai ötvösség (Budapest, 1977) Nyitray L.: Szentpéteri József életútja (Herman Ottó Múzeum Közleményei, 1984) Péterné Fehér Mária-Szabó Tamás-Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskeméti életrajzi lexikon. Kecskemét, Kecskeméti Lapok Kft.-Kecskemét Monográfia Szerkesztősége, 1992. (Kecskeméti Füzetek 4.) Magyar művészeti kislexikon. Főszerkesztő: Körber Ágnes. Budapest, Enciklopédia Kiadó, 2002 Művészeti lexikon. Felelős szerkesztő: Lajta Edit. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1965-1968
Kategória:1781-ben született személyek Kategória:1862-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar ötvösművészek Kategória:Rimaszombatiak