A madagaszkári holdasszövő (Argema mittrei) a rovarok (Insecta) osztályába, a lepkék (Lepidoptera) rendjébe, ezen belül a pávaszemek (Saturniidae) családjába, és az (Argema) nembe tartozó, a világ egyik legnagyobb méretű lepkefaja.
Előfordulása Madagaszkár endemikus faja, élőhelye az esőerdők.
Megjelenése
Élénk sárga színű, barna mintázatú, hosszú farkú, négy nagy barna szemfolttal rendelkező lepke. A hím szárnyainak szélessége 20 cm, farka 15 cm, hosszú tollas antennái vannak. A farok akár hatszor olyan hosszú is lehet, mint a test. A nőstény zömökebb, farka rövidebb, szárnyai kerekebbek, tollas csápjai is jelentősen kisebbek.
Tanulmányozásuk során a tudósok megfigyelték, hogy a hosszú farok alkalmas a legfőbb természetes ellenségük, a denevérek megtévesztésére. A repülő lepke csavart farokformája, tükrözi és megzavarja a denevérek echolokációját, így terelve el a figyelmet a lepke fontosabb, sebezhetőbb részeiről. Mivel csak éjszaka aktívak, ilyenkor feltűnő színüknek nem sok hasznát veszik, viszont nappal jól álcázza őket ez a színezet. Szárnyaikon lévő nagy szemfoltjai szintén a ragadozók megtévesztését, elriasztását szolgálja.
Életmódja
Egyetlen életszakaszában, hernyóként táplálkozik csak, arról a tápnövényről, melyre a nőstény a kikelése előtt a petéit elhelyezte. Időnként abbahagyják az étkezést, amikor vékony kitinbőrük megkeményedik, melyből kibújva, az alatta keletkezett új bőrben folytatják a táplálkozást. Ezt négyszer ismétlik meg, közben körülbelül két hónap alatt a kishernyókból, nagy élénkzöld hernyók lesznek, majd az ötödik fázisnál, nagy szürkés-fehér zsákszerű kokonokban bebábozódnak. A kokonok laza szövésűek, lukacsosak, így a gyakori trópusi esővíz ki tud belőle folyni, így a bábban fejlődő állat nem fullad meg. 5–6 hónapig tart, amíg a teljes metamorfózisa befejeződik. A lepkévé alakult példányoknak nincsen szájszervük, így táplálkozni sem képesek, a hernyófázis során felhalmozott élelemből élnek, mely általában 4-5 napig tart, ezután a lepke elpusztul. Repülni is csak ebben, az imágó életszakaszukban tudnak, mely inkább a hímekre jellemző, míg megtalálják a nőstényeket. A nőstények ritkán repülnek, általában a kikelés helyén maradnak, várva a megtermékenyítő hímekre.
Éjszakai aktív faj. Míg napközben a napfény melegen tartja őket, az éjszaka hűvös esőerdőkben való repüléshez fel kell melegíteniük a testüket, melyet úgy érnek el, hogy mielőtt elindulnának, szárnyaival és egész testükkel rezegnek, míg el nem érik a repüléshez szükséges hőmérsékletet.
Szaporodása A párzásnak az imágóvá alakulás utáni első napon meg kell történnie, mert a nőstény petesejtjeit később már nem lehet megtermékenyíteni. A nőstény csak a kokon elhagyást követő napon termékeny, ekkor feromonokat bocsát ki a levegőbe, melyet érzékeny bolyhos csápjával a hím mérföldekről is érzékel. A nőstény és a hím a következő éjszakáig párosodhat. A sikeres párzás után a nőstény valamelyik tápnövényét felkeresve helyezi el 120-170 petéjét, melyből 10-20 nap elteltével kelnek ki a hernyók és azonnal táplálkozni kezdenek.
Tápnövényei
Eredeti gazdanövények Weinmannia eriocampa, Uapaca fajok, Eugenia cuneifolia, Sclerocarya birrea.
Helyettesítő gazdanövények Sárga cserszömörce, tasmaniai havasi eukaliptusz, terpentinpisztácia, híoszipisztáciafa, Rhuscopallinum, Rhuslaurina, Rhustoxicodendron, Ecetfa, Perui borsfa, rózsaszín bors, mimóza fajok, amerikai ámbrafa.
Veszélyeztetettségük
Egyetlen természetes élőhelyén, az esőerdők folyamatos irtása miatt, élettere egyre szűkül, egyedszámuk egyre csökken. Fogságban való szaporítását viszont a világ több pontján sikeresen megvalósították.
Jegyzetek
Kategória:Pávaszem-félék Kategória:Rovarfajok Kategória:Madagaszkár lepkéi