Libero Bigiaretti (Matelica, 1905. május 16. – Róma, 1993. május 3.) olasz költő, író, műfordító.
Élete Fiatalkorában költözött Rómába, de anyagi helyzete nem tette lehetővé, hogy rendszeres tanulmányokat folytasson. Megélhetése érdekében különböző munkákat vállalt; volt kőműves és műszaki rajzoló is. Esténként autodidakta módon képezte magát. végül a művészeti középiskolába iratkozott be. A második világháború után Ivreába költözött, ahol előbb az Olivetti sajtóirodájának igazgatója, később a Nemzeti Írók Szövetsége titkára lett. Írói pályáját az 1930-as évek végén kezdte, első önálló kötete az 1936-ban kiadott Ore e stagioni volt, ezt az 1940-ben megjelent Care ombre követte. Ezután regényeket és elbeszéléseket alkotott, első prózai kötete az Esterina volt, amelyet a Carlone követett, 1950-ben. Francia klasszikusokat fordított olasz nyelvre. Több olasz újság munkatársa is volt, a háború előtt a L’Avanti! és a L’Unità, utána pedig a Mondoperaio szerkesztőjeként tevékenykedett.
Az 1960-as évek vége felé a RAI-nak dolgozott, munkájának két fontos kulturális program lett az eredménye: a Dito puntato (1967) és a Punto interrogativo (1971–1973), a két műsornak együttesen több száz epizódja volt, s Bigiaretti Luigi Silori irodalomkritikussal közösen vezette. Több irodalmi díj elnyerése után 1952-ben publikálta La scuola dei ladri, 1954-ben az I figli című munkákat, amelyekkel Marzotto-díjat nyert. E munkáiban az interperszonális kapcsolatok nehézségeiről, valamint az apák és gyermekeik közti kommunikáció hiányáról írt. 1966-ban jelent meg Le indulgenze című műve, amely Chianciano-díjat, majd – 1968-ban publikált La controfigura című munkájával közösen – Viareggio-díjat nyert. Abitare altrove (1989), Il Congresso (1963), Dalla donna alla luna (1972) című regényeiben az embernek az ipari társadalomban elfoglalt helyével, az emberi kapcsolatok elszemélytelenedésével, ember és ember kapcsolatával foglalkozott. Néhány színdarabot is írt, ismertebbek a L'Intervista con Don Giovanni (1958) és a Licenza di Matrimonio (1968). Fontos fennmaradt levelezése, amelyet a 20. század ismert olasz irodalmáraival folytatott, többek közt Giorgio Capronival és Mario Luzival.
Bigiaretti 1963-ban Vallerano vidékén Corrado Alvaro örököseitől egy házat vásárolt, s feleségével, Matilde Crespivel nagyon sok időt töltött itt. Neje 2012. február 6-án, 97 éves korában hunyt el, a valleranói temetőben férje mellett nyugszik. Nekrológja Matelica honlapján
Fontosabb munkái Költemények Ore e stagioni, Libreria italiana, Róma, 1936 Care ombre, Augustea, Róma, 1940 Lungodora, De Luca, Róma, 1955
Próza Esterina, Lettere d'oggi, Róma, 1942 Incendio a Paleo, Cultura moderna, Róma, 1945 Un'amicizia difficile, Róma, De Luigi editore, 1945 Il villino, Garzanti, Milánó, 1946 Un discorso d'amore, Garzanti, Milánó, 1948 Carlone. Vita di un italiano, Garzanti, Milánó, 1950 La scuola dei ladri, Garzanti, Milánó, 1952 I figli, Vallecchi, Firenze, 1955 Disamore, Nistri - Lischi, Pisa, 1956 Carte romane, E.R.I., Torino, 1958 Uccidi o muori, Vallecchi, Firenze, 1958 I racconti, Vallecchi, Firenze, 1961 Il Congresso, Club degli editori, Milánó, 1963 Le indulgenze, Bompiani, Milánó, 1966 La controfigura, Bompiani, Milánó, 1968 Il dissenso, Bompiani, Milánó, 1969 Dalla donna alla luna, Bompiani, Milánó, 1972 L'uomo che mangia Il leone, Bompiani, Milánó, 1974 Due senza, Bompiani, Milánó, 1979 Questa Roma, Newton & Compton Editori, Róma, 1981 Il viaggiatore, Rusconi, Milánó, 1984 Abitare altrove, Olschi, Milánó, Firenze 1989; Bompiani, Milánó, 1986
Esszék Il dito puntato, Bompiani, Milánó, 1967 Profili al tratto, Róma, 2000
Színművek L'Intervista con Don Giovanni, 1958 Licenza di Matrimonio, 1968
Jegyzetek
Források Libero Bigiaretti élete és munkái az Italian Literary Studes c. munkában, Google Books
Külső hivatkozások Libero Bigiaretti az IMDB oldalon Liberi Bigiaretti munkáinak bibliográfiája a worldcat oldalon
Fordítás
Kategória:Olasz költők, írók Kategória:1905-ben született személyek Kategória:1993-ban elhunyt személyek