Bálint Tibor (Kolozsvár, 1932. június 12. – Kolozsvár, 2002. január 28.) erdélyi magyar író, műfordító.

Élete Lumpenproletár környezetben eszmélkedett, öntudatra ébredése azonban már a kolozsvári Református Kollégiumban következett be, ahova, mint tehetséges, tanulásra kilátástalan körülmények között élő munkásgyerek került. A megaláztatásokban gazdag gyermekkori élmények nem zárultak le a kollégiumban; íróvá érése, illetve újságíróskodása előtt és alatt különböző területeken újabb élettapasztalatra tehetett szert.

Az 1950-es évek második felében karcolatokkal, novellákkal jelentkezett, első kötete a Forrás könyvsorozatban jelent meg, Csendes utca címen. Az indulás novelláit beajánló írásában Bajor Andor „nagy fölfedezésekre, álmélkodtató csodákra” tartja képesnek Bálint Tibort, ami a későbbi évek során egyre inkább igazolódik is. Prózaíró ősei között elsősorban Krúdy Gyulát, Gellérit, Kosztolányi Dezsőt kell említenünk, de Nagy Lajostól is tanult. A Csendes utcában, mint a kötetcím is jelzi, főként hangulatnovellákat találunk, valamennyi elégiára hangolt. Hőseik minden pátoszt nélkülöző kisemberek, akiknek kisebb-nagyobb lelki problémáit nagy megértéssel és szeretettel rajzolja meg a fiatal író. Nem csoda, hogy a dogmatikus irodalombírálat éppen Bálinttal szemben mutatkozott a legtürelmetlenebbnek, témáit periferikusnak, hőseit bizarrnak, hisztériásnak bélyegezte, s igyekezett lebeszélni a szerzőt az „elvarázsolt hétköznapok”-ról.

A kisszerűség veszélye, amely a Csendes utca egyik-másik karcolatát valóban fenyegette, egyre inkább tudatosult Bálint Tiborban, s ez az Angyaljárás a lépcsőházban című kötet novelláinak új sajátosságában nyilvánult meg: a líraiság fenntartásával a hétköznapi valóság fölé emelkednek, példázatok formáját öltik. Bálint Tibor a kisemberek kis és nagy tragédiáiról írt, változatlan együttérzése ellenére mégis mind nagyobb teret engedett a lírai groteszknek. Így születtek a romániai magyar novella olyan antológiadarabjai, mint a Hordozható kacagások, a Játsszatok csak szépen, a Bölcsődal.

Egy kevésbé jelentős ifjúsági kisregény után még messzebb távolodik a Csendes utca hétköznapjaitól: Önkéntes rózsák Sodomában címen tudományos-fantasztikus kisregényt ír. Ez a műve is önmagához való hűsége, a folytonosság jegyében született, s nincs köze a tudományos fantasztikum divatjához. Igaz, ő is fölépít egy jövőbe helyezett, absztrakt, többé-kevésbé abszurd világot, ezzel azonban nem eltávolodni akar korunk valóságától, Földünktől és attól a kis földdarabtól, amelyen él. A fantasztikus keret egyszerű eszköz az író kezében, hogy a probléma lényegéhez közelebb férkőzzön, s a groteszk vagy éppen abszurd helyzetben kiáltóan figyelmeztessen a humánum be nem helyettesíthető voltára. Arra, hogy a technikai civilizáció, a tökéletes szervezettség még nem jelenti az emberi boldogságot. E tekintetben az Önkéntes rózsák Sodomában szellemi rokonságot őriz Déry Tibor G. A. úr X.-ben című regényével. Műfajilag Bálint még inkább szakít a hagyományos epikai építkezéssel, a szabad asszociációs líra lehetőségével él. A nem logikai konstrukcióval megteremtett keretbe tökéletesen illeszkednek a biblikus felkiáltójelek, jeremiádszerűséget kölcsönözve a mű egészének.

Bálint Tibor írói fejlődésének legjelentősebb állomása a Zokogó majom című nagyregény. A téma már a Sötétkamra című novellában feltűnik, jelezve, hogy az Angyaljárás a lépcsőházban „világtalansága” mögött milyen valóságfedezet, mekkora életismeret áll. A Zokogó majom önéletrajzi regény, egy lumpenkörnyezetből jött gyermek életútját követi figyelemmel a gyermekkori kilátástalanságtól az újságíróvá válásig. Ez a lumpenvilág, amely terjedelemben és esztétikai minőségben is a regény középpontjában áll, kiválóan alkalmasnak bizonyul perspektivikusabb mondanivaló közlésére, akárcsak Fejes Endre Rozsdatemetőjében. A Zokogó majom kisembereinek feje fölött is elzúg a történelem, közülük lényegében csak Kálmánkának, a regény főhősének sikerül kiemelkednie, szembefordulva azzal a máról holnapra tengődő életformával, amely az egész „élhetetlen család kálváriájá”-t jellemzi, csupán az anyjától örökölt jóságot őrizve meg kamatozó értékként gyermekkorából. A regény többi központi figurája megszomorított, megalázott, eltorzult lélek; különösen a panoptikumi „szerelmespár”, a kajlafülű, izgága pincér, Hektor, s a vele meg-megszakadó vadházasságban élő Böske rajza sikerült remekbe. Az ő alakjában teljesedik ki a lírai groteszk, amellyel korábbi novelláiban is találkoztunk.

A 19. századi realista próza és a 20. századi modern irányzatok eredeti keveredéséből született Bálint Tibor nagyregénye. A részletek „az igazság alkatrészei”, vallja, e részletek tisztelete azonban nem fordul új tárgyiasságba, divatos érzelemnélküliségbe, a Zokogó majom írója hisz a valóság és az ábránd, az álomvilág egymást kiegészítésében. S noha a kolozsvári lumpenvilág szociológiai pontosságú leírását, tipológiáját adja, erős pszichológiai hajlamának érvényesítésével a teljes élet illúzióját kelti. A külső és belső történések pontos időbeli rögzítését ugyancsak fontosnak tartja. A danzigi konfliktustól Sztálin haláláig ível a regény cselekményét magyarázó történelem, de ezt a harminc évnyi históriát Bálint nem akarja mesterségesen „egy élhetetlen család” hétköznapjaiba bevinni, s így rontani az ábrázolás hitelét. Írói szemléletmódját alátámasztó művészi megoldást talál: korabeli újságcikk-címekből, hírekből és apróhirdetésekből összevágott montázsokkal érzékelteti a cselekmény történelmi idejét. A montázsok önmagukban is sikerültek, korhangulatot árasztanak, ugyanakkor műfajilag is jelzik, hogy alakul a történelem a regény kisembereinek akaratától s jórészt tudatától is függetlenül. Részben éppen e montázsok révén, szerkezetileg is eredeti alkotás a Zokogó majom. A tárgyi részletek s a lélektani finomságok iránt megnyilvánuló fogékonysága ellenére Bálint Tibor nem merül bele a regénykompozíciót szétbontó leírásokba, megőrzi a regényben is novelláinak tömörségét. A több szálon futó cselekményt hasonló fegyelemmel arányítja. Regényszerkesztése ennyiben tehát inkább hagyományos, mint formabontó, bár a lineáris építkezést helyenként időjátékkal szakítja meg, s a cselekményes fejezetek közé ékelődnek be az említett történelmi montázsok. Ismeri és alkalmazza a motívumismétléses szerkesztésmódot is, olykor pedig zárótételszerűen alkot meg egy-egy fejezetet. Sokféle elemből épült tehát az utóbbi huszonöt év romániai magyar irodalmának egyik legnagyobb könyvsikere.

A regény színpadi változata sikerrel menti át a Zokogó majom számos etikai és esztétikai értékét, sőt még inkább előtérbe állítja az ötvenes évek reális ábrázolásában úttörő valóságlátását. Bálint Tibor „drámai invokációja” műfajilag is érdekes kísérlet, figyelemre méltó pillanat a romániai magyar dráma megújulásában.

E regény- és színpadi siker után Bálint egyelőre visszatér a rövidebb műformákhoz. Novelláskötetei mellett, könyvbe gyűjtött esszéi, különösen miniatűr író- és művészportréi jelentősek: a Kenyér és gyertyaláng Kosztolányi örökösének mutatja ebben az esszé-kritika-karcolat határán álló, rendkívül olvasmányos és szuggesztív műfajban. A Zokogó majom folytatását ugyancsak novellisztikus szerkezetek egymás mellé illesztésével valósítja meg.

Művei Csendes utca, Bukarest, 1963 Búcsú a rövidnadrágtól, Bukarest, 1964 Cérnakáplár, Bukarest, 1964 Angyaljárás a lépcsőházban, Bukarest, 1966 Önkéntes rózsák Sodomában (sci-fi kisregény), Bukarest, 1967 Zokogó majom (regény), Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1969 Császár és kalaposinas, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1971 Nekem már fáj az utazás, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1973 Robot Robi kalandjai, Bukarest, 1973 Kenyér és gyertyaláng, (arcképek, vallomások, tanulmányok), Dacia, Kolozsvár, 1975 Kifli utca zsemle szám, (karcolatok), Bukarest, 1978 Zarándoklás a panaszfalhoz, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1978 Látomás mise után, (elbeszélések), 1979 Mennyei romok, (tanulmányok, karcolatok, elbeszélések), Kolozsvár, 1979 Mese egy őrült kakaduról, (elbeszélések), Bukarest, 1982 Én voltam a császár, (mesék, történetek), Bukarest, 1983 Családi ház kerttel, (elbeszélések), Kolozsvár, 1986 A háromszáz esztendős pacsirta, (elbeszélések), Bukarest, 1986 Nyargaló ihlet, (cikkek, karcolatok), Bukarest, 1988 Marci kalandjai, (történetek), Bukarest, 1990 Bábel toronyháza, Polis, Kolozsvár, 1996, Végtelen világbajnokság; Littera Nova, Budapest, 1999, Pallas Akadémia, Csíkszereda, 2001 Könyörgés kétségbeesés ellen, Neptun Impex, 2002 Sánta angyalok utcája. Drámai invokáció két részben; Kalota, Kolozsvár, 2004 Zarándoklás a panaszfalhoz. Párhuzamos életutak; Kriterion, Kolozsvár, 2007 Antal, a láthatatlan; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2009 (Nagyapó mesefája. Új sorozat) Kálmánka, te vagy a császár. Válogatás a szerző Napsugárban megjelent meséiből, történeteiből; vál., szerk. Zsigmond Emese; Napsugár Alapítvány, Kolozsvár, 2010 Kérdések könyve; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2013 (Mesevonat) Ha Simonnak Hatalma volna (olvasmány)

Műfordításai Eugen Barbu: Világteremtés Eugen Barbu: A gödör Ion Luca Caragiale írásai Ion Minulescu: Román nyelvből elégtelen

Díjak, kitüntetések 1969 és 1979 – A Romániai Írószövetség Prózadíja 1978 – Kritikusok Díja és Pezsgő-díj 1992 – Déry Tibor-díj 1992 – Krúdy Alapítvány díja 1995 – Soros alapítvány alkotói díja 1998 – József Attila-díj 2002 – Márai Sándor-díj 2015 – Magyar Örökség díj (posztumusz)

Képgaléria Kántor László felvételei

Jegyzetek

Források

További információk Bálint Tibor írói vendégoldala az Adatbank.ro-n Halálraítéltek olimpiája (Kortárs) Holland kakaó (Mozgó Világ) Zokogó majom – könyvismertető Bábel toronyháza – könyvismertető Köllő Katalin: A tehetség milliárdosa (nekrológ) Szabadság, 2002. február 4. Bertha Zoltán: Bálint Tibor; Akadémiai, Bp., 1990 (Kortársaink) Vallomás repedt tükör előtt. Bálint Tibor emlékezete; szerk. Bálint Júlia, Demény Péter; Polis, Kolozsvár, 2007 Más térben.c 1932–2002; szerk. Egyed Emese; Komp-Press–Kolozsvár Társaság–Bálint Tibor Baráti Társaság, Kolozsvár, 2012 Demeter Zsuzsa: Bálint Tibor. Esszék, tanulmányok; MMA, Bp., 2022

Kapcsolódó szócikkek Kolozsvár magyar irodalmi élete

Kategória:Magyar műfordítók Kategória:Romániai magyar költők, írók Kategória:József Attila-díjasok Kategória:Kolozsváriak Kategória:Déry Tibor-díjasok Kategória:1932-ben született személyek Kategória:2002-ben elhunyt személyek Kategória:Márai Sándor-díjasok Kategória:Magyar Örökség díjas személyek Kategória:Az Ifjúmunkás (1957–1989) vezetői, újságírói Kategória:A Házsongárdi temetőben eltemetett személyek