Hans Achelis (Hastedt, ma Bréma része, 1865. március 16. – Lipcse, 1937. február 25.) német evangélikus teológus, egyetemi tanár, kereszténységgel foglalkozó archeológus.
Élete
Apja, Ernst Christian Achelis evangélikus lelkész, teológiaprofesszor, prédikátor volt. Hans 1897-ben vette feleségül Hanna Johannét, három gyermeke született, Johan Daniel Achelis fiziológus (1898-1963), Gustav Adolf Achelis kereskedő (született: 1901) és Elisabeth Achelis (született: 1901). 1883 és 1888 közt az erlangeni, a marburgi és a berlini egyetemeken teológiát és filológiát tanult. Doktori disszertációját a kereszténység hal-szimbólumáról, illetve a római katakombákban található ókeresztény halábrázolásokról írta.
1890 és 1892 közt több tanulmányúton vett részt Olaszországban és Palesztinában, 1890-1891-közt Rómában volt ösztöndíjas. 1893-ban a göttingeni egyetemen habilitált. 1901-ben a königsbergi egyetem docense lett, ezután 1907-ben a hallei egyetemen lett docens. 1913-ban az egyháztörténet professzorává nevezték ki. 1916-ban a bonni egyetemre ment, ahol a régészeti gyűjtemény vezetői tisztét is betöltötte. 1918-ban a lipcsei egyetemre ment, ahol Albert Hauck utóda lett.
1932. október 31. és 1933. október 30. közt a lipcsei egyetem rektora volt. A rektorátus átadásáról szóló éves jelentésében nyíltan támogatta a nemzetiszocializmust.
Munkásságában Achelis leginkább a korai keresztény művészet emlékeivel foglalkozott, ezeket az egyházi élet és a hit szimbólumaiként értelmezte. Elsőként osztályozta és értelmezte a katakombákban található képeket, vizsgálta a ma is használatos szentképek eredetét. Munkássága utolsó éveiben a nápolyi művészet és egyház történetét kutatta, különös tekintettel az ottani katakombákban található freskókra.
Válogatott munkái
Das Symbol des Fisches und die Fischdenkmäler der römischen Katakomben. Dissertation Marburg Philosophische Fakultät vom 29. November 1887, Universitäts-Druckerei Marburg, 1887 sowie Elwert’s Verlag, Marburg, 1888 Die ältesten Quellen des orientalischen Kirchenrechts. J. C. Hinrichs Verlag, Leipzig, 1891–1904 Acta Nerei et Achillei. 1893, Leipzig, 1893 Hippolytstudien Hinrichs, Leipzig, 1897 Die Martyrologien, ihre Geschichte und ihr Wert. Weidmann Verlag, Berlin 1900; Nachdruck Nendeln, 1970 Virgines subintroductae. Ein Beitrag zum VII. Kapitel des 1. Korintherbriefs. J. C. Hinrichs Verlag, Leipzig, 1902 Altchristliche Kunst. In: Zeitschrift für die neutestamentliche Wissenschaft und die Kunde der älteren Kirche. 1911–1916 Das Christentum in den ersten drei Jahrhunderten. 2 Bände, 1912; 2. Auflage Band 1, 1925, Quelle & Meyer Verlag, Leipzig Der Entwicklungsgang der altchristlichen Kunst. Quelle & Meyer Verlag, Leipzig, 1919 Kirchengeschichte. Quelle & Meyer Verlag, Leipzig, 1921 Der Marmorkalender von Neapel. Programm zum Reformationsfeste und Rektoratswechsel 1929. Edelmann Verlag, Leipzig, 1929 Die Bischof-Chronik von Neapel untersucht (Abhandlungen der Sächsischen Akademie der Wissenschaften, Philologisch-historische Klasse Band 40, Nr. 4). S. Hirzel Verlag, Leipzig, 1930 Die Bedeutung der Katakomben von Neapel für die christliche Kunstgeschichte (Rektoratsrede). Edelmann Verlag, Leipzig, 1932 Römische Katakombenbilder in Catania (Studien zur spätantiken Kunstgeschichte Band 5). de Gruyter Verlag, Berlin, 1932 Jahresbericht des abtretenden Rektors Dr. Hans Achelis. In: Rektoratswechsel an der Universität Leipzig am 31. Oktober 1933, hrsg. vom Senat, Leipzig, 1933, S. 3–19. Der christliche Kirchenbau. Seine liturgische Entwicklung von der Basilika zur evangelischen Predigtkirche. Bibliographisches Institut, Leipzig, 1935 Die Katakomben von Neapel. 6 Lieferungen, Hiersemann Verlag, Leipzig, 1935/36
Jegyzetek
Források Életrajza a Hallei Egyetem honlapján
További információk Munkái, illetve róla szóló munkák a Deutsche Nationalbibliothek oldalán Munkái a worldcat adatbázisban
Fordítás
Kategória:Német régészek Kategória:1865-ben született személyek Kategória:1937-ben elhunyt személyek Kategória:Brémaiak Kategória:Német teológusok Kategória:Német rektorok