Stanislas de Guaïta (Tarquimpol, 1861. április 6. – Tarquimpol, 1897. december 19.) francia költő, író, okkultista, A Rózsakereszt Kabbalisztikus Rendje társalapítója Joséphin Péladan mellett. Az okkultizmus és a mágia írásművei fő témakörei voltak.
Korai évek Stanislas de Guaita Lotaringiában, a Tarquimpol közelében fekvő Alteville kastélyban született. Édesanyja Marie-Amélie Grandjean, apja François-Paul de Guaïta voltak, akik egy 1800 óta Lotaringiában élő nemesi családból valók voltak és őseik az olaszországi Lombardiából származtak. Nemesi származása okán viselte a márki címet. Nancybe járt líceumba és már ekkor érdeklődött a metafizika és a Kabbala iránt, melyet barátjával, a későbbi író és boulangista, illetve jobboldali politikus Maurice Barrès-val (1862-1923) együtt kultiváltak. Kollégiumi lakótársa volt Joséphin Péladan (1858-1918) is. De Guaitára nagy hatással volt Alphonse-Louis Constant, más néven Éliphas Lévi (1810-1875), akinek írásait kommentárokkal látta el és általuk betekintést kapott a keresztény misztikába, illetve az okkult tradícióba; továbbá Fabre d'Olivet (1767-1825), aki ráirányította a figyelmét a "nagy misztériumokra" és a héber nyelv tanulmányozására ösztönözte; valamint Saint-Yves d'Alveydre (1842-1909), aki a "szinarchizmus" eszméjét hintette el benne. Ifjonti lelkesedésében úgy gondolta, hogy mindezek a keresztény misztikus tradíciók és az ideális kormányzás elhozza majd "Isten országát".
Tevékenységei Fiatalemberként Párizsba költözött és fényűző lakása a misztika, illetve az ezoterika iránt érdeklődő költők, művészek és írók találkozási pontja lett. Guaita az 1880-as években két verseskötetet (1883 - La Muse noire, 1885 - Rosa mystica) adott ki, melyek népszerűségre tettek szert. Barrès-val és Péladannal együtt léptek be a Martinista Rendbe, melyet barátjuk, Papus (1865-1916) alapított.
Péladannal együtt 1888-ban megalapították A Rózsakereszt Kabbalisztikus Rendjét, melyhez hamarosan Papus, a zeneszerző Erik Satie (1866-1925) és Claude Debussy (1862-1918), valamint az író Oswald Wirth (1860-1943) is csatlakozott. A Rendben a Kabbalát tanulmányozták, valamint a Biblia és Isten természetének rejtett titkait és kísérleteket is végeztek. A tanulmányi fokozatrendszer a tudományban megszokotthoz volt hasonló. Guaitának temérdek könyve volt metafizika, mágia és titkos tudományok témakörökben. Kortársai "rózsakeresztes hercegnek" nevezték.
Guaita és barátai több párbajig fajuló vitába keveredtek a lyoni Boullan abbéval, aki még 1875-ben kilépett a Római katolikus egyházból, miután eltiltották eretnek nézeteinek terjesztésétől és gyakorlásától. Guaita azzal vádolta az abbét, hogy sátánista és hogy gyakorlatilag liturgiává tette a szexualitást. Az abbé élete végén azt hangoztatta, hogy "mágikus támadás" áldozata, melyet követői is tovább fűtöttek. 1893-ban a világi hatóságok is elítélték illegális gyógyszerhasználatért és nem sokkal ezután el is hunyt.
Halála De Guaita kábítószerfüggő volt, mely korai halálát okozta 1897. december 19-én. A tarquimpoli temetőben helyezték örök nyugalomra. Némelyek azt állítják, hogy túladagolás okozta vesztét, de ezt a család már a maga korában cáfolta. Valószínűbbnek látszik az, hogy komoly veseproblémái vezettek halálához. Ezzel együtt sem zárható ki azonban, hogy érezve közelgő halálát, morfinokat és egyéb kábítószereket vett be.
Bibliográfia Guaïta művei Essais de Sciences Maudites (Tanulmányok az ördögi tudományokról)
Le serpent de la Genèse II. kötet:
Költemények
Guaïtáról szóló művek
Megjegyzések
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:1861-ben született személyek Kategória:1897-ben elhunyt személyek Kategória:Okkultisták Kategória:Martinisták