Lino Aldani (San Cipriano Po, 1926. március 29. – Pavia, 2009. január 31.) olasz tudományos-fantasztikus író.
Élete Rómába költözése után azon fiatal szerzők egyike volt, akik 1960-ban debütáltak az Oltre il cielo magazinban, amelynek megjelenése az olasz tudományos-fantasztikus irodalom aranykorának kezdete volt. Rómában matematikát tanított, 1968-ban költözött vissza szülőföldjére, s teljes egészében a fantasztikus irodalomnak szentelte magát. Több éven át szülővárosa, San Cipriano Po polgármestere volt.
Első, egyben legsikeresebb regénye, a Quando le radici 1977-ben jelent meg. Ezután számos novellát publikált, ezeket két, Daniela Piegaival közösen írt regény, az Eclissi 2000 (1979) és a Nel segno della luna bianca (1980) követte. Elméleti munkássága is jelentős, La fantascienza (1962) című esszéje volt az első olasz nyelvű, a témával átfogóan foglalkozó tanulmány. Írói álneve N. L. Janda volt. Massimo Lo Jaconóval és Giulio Raiolával közösen alapították meg a Futuro című magazint, amely Olaszországban elsőként publikálta Adolfo Bioy Casares és Juan Adolfo Wilcock novelláit. Utolsó regénye, a Themoro Korik 2007 elején jelent meg Triesztben. Munkáit tizenhat nyelvre fordították le ,È morto Lino Aldani ∂ Fantascienza.com magyarul a Galaktika publikálta néhány írását.
Magyarul megjelent művei
Az álomfilm (novella, Galaktika 9., 1974; utánközlés: Metagalaktika 1., 1978; Galaktika 146., 1992) Törpeharcsák a Vénuszra (novella, Galaktika 20., 1976) Napfogyatkozás (regény, folytatásokban közölve a Galaktika 243-245. számaiban, 2010)
Jegyzetek
Források Nekrológja és életrajza a Fantascienza oldalán
Külső hivatkozások Lino Aldani munkái a worldcat oldalon Munkáinak bibliográfiája az ISFDB oldalán
Fordítás
Kategória:Olasz sci-fi-szerzők Kategória:1926-ban született személyek Kategória:2009-ben elhunyt személyek