Az SMS KarlsruheA hajónév előtt álló három betű (SMS; S. M. S.) a német Seiner Majestät Schiff rövidítése. Jelentése: Őfelsége Hajója. a Császári Haditengerészet egyik könnyűcirkálója volt az első világháború idején. A róla elnevezett osztály másik tagja a Rostock. Nagymértékben hasonlítottak az őket megelőző Magdeburg-osztály hajóira.
Az 1914-ben elkészült és a haditengerészetnek átadott cirkálót a világháború kitörése előtti hetekben küldték a karibi térségbe a Dresden felváltására. A háború első hónapjaiban eredményes kereskedelmi háborút folytatott Közép-Amerika keleti partjai mentén és ennek során 16 hajót semmisített meg, de azok legénységének és utasainak tagjai közül senkit nem ért bántódás. A portyázásai – melyek az Emdené után a legsikeresebbek voltak a háborúban – 1914. november 4-én értek véget, mikor egy belső robbanás következtében megsemmisült. Túlélői a kíséretében lévő egyik ellátóhajó fedélzetén tértek vissza Németországba.
Építése A hajó építésekor a költségvetésben az Ersatz SeeadlerA Császári Haditengerészetnél amennyiben egy új hadihajót egy korábbi, hasonló feladatkörben szolgáló hajó pótlására szántak, akkor megrendelésekor ennek megfelelő átmeneti megjelöléssel látták el (Ersatz XY). Amennyiben a hajó megépítése a flotta állományának növekedésével járt, akkor megrendelésekor nevében a „Neubau” megjelölés szerepelt. A hajó valódi nevét a haditengerészet tradícióinak megfelelően a vízrebocsátásakor kapta meg. nevet kapta és 1911. szeptember 21-én láttak hozzá a megépítésének Kielben a Germaniawerftnél, ahol 1912. november 11-én bocsátották vízre. A teljes terheléssel közel 6200 tonnás hajó fő fegyverzetét 12 darab 10,5 cm-es ágyú alkotta és névlegesen 28,5 csomó volt a végsebessége. A keresztelését a névadó város főpolgármestere, Karl Siegrist végezte. A Karlsruhe volt a harmadik olyan német hadihajó, melyet vegyes olaj- és széntüzelésű kazánokkal láttak el. Az építése során fellépő csúszások miatt a tervezettnél később, csak 1914. január 15-én állhatott szolgálatba. Néhány átépítés és a próbajáratok végeztével 1914. június 15-én hagyhatta el Kielt az első és egyben utolsó külföldi útjára Fritz Lüdecke fregattkapitány parancsnoksága alatt.
A háború előtt bélyegkép|balra|155px|A Karlsruhe címerpajzsa A tengerentúli küldetésekre szánt cirkálót a kelet-amerikai állomáshelyre helyezték át, ahol eddig a Dresden könnyűcirkáló teljesített szolgálatot. Itt a Panama-csatorna ünnepélyes megnyitásakor kellett volna képviselnie Németországot, felkeresnie a mexikói Veracruzt, majd az év őszén a San Franciscó-i világkiállítást meglátogatnia. Az Azori-szigeteki Ponta Delgada érintésével előbb a Virgin-szigeteken lévő, Dániához tartozó Sankt Thomasra (mai Saint Thomas) hajózott, hogy itt feltöltse a szénkészleteit. A szarajevói merénylet után kapott távirat értelmében azonnal folytatnia kellett az útját és minél előbb találkoznia kellett a Dresdennel.
A Karlsruhe 1914. július 4-én találkozott össze a Straßburg könnyűcirkálóval, mely még 1914. július 20-ig a Dominikai Köztársaságban tartózkodott a német érdekek védelmére és a Karlsruhe erősítésére. A ténylegesen állomáshajóként funkcionáló Dresden 1914 januárja óta a mexikói forradalom miatt főként Veracruzban tartózkodott. Júliusban a korábbi mexikói elnök, Victoriano Huerta a Dresden fedélzetén Jamaikára hajózott, hogy ott kérjen menedéket. 1914. július 25-én a Karlsruhe a Haitin lévő Port-au-Prince-be érkezett. A Dresden másnap érkezett meg ide és itt az előzetes utasításoknak megfelelően a két hajó parancsnokot cserélt. Erich Köhler fregattkapitány vette át a Karlsruhe, míg Fritz Lüdecke a Dresden feletti parancsnokságot. Még ezen az estén elhagyta a két hajó a révet. A Dresden hazaindult Németországba, míg a Karlsruhe felvette a szolgálatot a kelet-amerikai állomáshelyen. 1914. július 28-án a Karlsruhe rádiójelet vételezett, melyben az állt, hogy Ausztria-Magyarország és Szerbia között megszakadt a diplomáciai kapcsolat. A cirkáló dél körül befutott Havannába, ahol kiegészítették a legszükségesebb készleteit és már következő reggel kihajózott, hogy a háború kitörésekor ne tudják meglepni a kikötőben, és keletnek, az Atlanti-óceán irányába távozott.
Első világháború bélyegkép|jobbra|300px|A Karlsruhe 1914. augusztus 9-én San Juanban bélyegkép|jobbra|300px|A Karlsruhe hadműveletei
Menekülés a brit cirkálók szorításából 1914. augusztus 3-án kapta a Karlsruhe a hírt a francia hadüzenetről és a britek várható hadbalépéséről. Ezt követően kereskedelmi háborút kellett folytatnia az Atlanti-óceán középső részén. Augusztus 6-án egy korábban meghatározott ponton a Bahamáktól keletre találkozott a Kronprinz Wilhelm óceánjáróval. A Norddeutscher Lloydhoz tartozó utasszállítót segédcirkálóvá kellett átalakítania, amihez két 8,8 cm-es ágyút a hozzávaló 290 lövedékkel, egy géppuskát, 36 puskát és pisztolyokat adott át. A segédcirkáló parancsnokságát a Karlsruhe navigációs tisztje, Thierfelder sorhajóhadnagy vette át, aki mellett 15 fő is átszállt a segédcirkálóra.
A felszerelés közben meglepte őket a brit Suffolk páncélos cirkáló, ami miatt a munkálatokat azonnal meg kellett szakítani és a két hajó különböző irányba távozott a helyszínről. A segédcirkáló felszerelése a terveknek megfelelően teljes egészében sikerült, de annak bőséges olajkészletéből a Karlsruhének már nem maradt ideje vételezni. A Suffolk Christopher Cradock tengernagynak, a brit 4. cirkálóraj parancsnokának volt a zászlóshajója és ekkor épp Kingstonból tartott New Yorkba, hogy az észak-atlanti kereskedelmi vonalak biztosításának feladatát átvegye.Raeder (Krieg zur See) 238. o. Cradock üldözőbe vette a Karlsruhét és 10 tengeri mérföldre meg tudta közelíteni, de az a sebességi fölényének köszönhetően hamar el tudott szakadni az üldözőjétől. A Karlsruhének ehhez elég volt 21 csomós sebességet tartania, miközben a németek becslése szerint a Suffolk mindössze 18-19 csomóval követte őket és egészen 16:00 körülig látható volt még délen a kéményfüstje.Raeder (Krieg zur See) 240. o.
Mivel a hajójának a csúcssebesség eléréséhez szén mellett olajra is szüksége volt, Köhler fregattkapitány a semleges Egyesült Államokba, Newport News kikötőjébe akart befutni. Ezt a tervét azonban nem valósíthatta meg, mivel 19:30 körül a Cradock által az elfogására rendelt brit Bristol könnyűcirkálóval futott össze. A Bristol aznap épp Új-Fundlandra tartott és rádión kapta azt az utasítást Cradocktól, hogy forduljon délnek és zárja le a Karlsruhe északnak vezető útját, miközben a Berwick és a Suffolk páncélos cirkálóknak délen kellett felvenniük pozíciót. A Bristol a Cradock által folyamatosan adott információk alapján kedvező helyzetet vehetett fel és mikor 19:30-kor délkeleti irányban 6 tmf (11 km) távolságban észlelte a német cirkálót, azt jobban kiemelte a déli hold fénye. A Bristol ekkor keletnek fordult, hogy a Karlsruhe útvonalát keresztezve a jobb oldali lövegeit használva teljes sortüzeket lőhessen rá.
A britek távolságból nyitottak tüzet, amit a németek azonnal viszonoztak, egyidejűleg keleti irányba fordultak és teljes sebességre kapcsolva igyekeztek a Bristolt maguk mögött tartani. A körülmények a Karlsruhe számára kedvezőtlenek voltak, mivel a kedvezőtlen látási viszonyok miatt nem tudták megfigyelni a lövedékek becsapódását és a tűzvezetést végző hátulsó távmérőt zavarta a kéményfüst és az egyik hajódaru. A lövegek kezelőinek egy része a szén trimmelésénél segédkezett és onnan kellett őket a harcálláspontjukra visszarendelni, mely helyeket hiányos öltözékben foglaltak el. A kilövési szög azonban kedvező volt, így időnként hét ágyú is tüzelhetett egyszerre. A tüzérség pontosságának mértékét csak az időnként rövidre sikerült lövések alapján lehetett korrigálni, mivel az ellenség mögött leérkező lövedékeket nem lehetett megfigyelni. A és közötti távolságban vívott tűzpárbaj során a Karlsruhe kb. 80 lövést adott le, találatot azonban az első tüzértiszt nem figyelt meg a Bristolon. A sortüzek leadására röviddel a Bristol lövegeinek felvillanása után adtak parancsot a pontosabb célzás érdekében. A britek sortüzei többnyire rövidek voltak, csak nagyjából tíz lőtt túl rajtuk. A sortüzek közül több villába fogta a német cirkálót. A 102 mm-es lövedékek keltette kisebb vízoszlopokból tudták megállapítani, hogy az ellenfelük a Bristol és nem a 152 mm-es lövegekkel felszerelt Lowestoft vagy Lancaster, melyek hívójelét az aznapi rádióforgalomban többször is azonosítani vélték.
A nagyobb sebesség eléréséhez a lövegkezelők egy részét visszaküldték a szénraktárakba és miközben 25 csomós sebességre gyorsítottak, a Bristol lassan kelet-északkeleti irányba kitérve távolodni kezdett tőlük.Raeder 242. o. Corbett szerint ennek oka az volt, hogy a Bristol nem tudta elérni a maximális sebességét és nagyon hamar visszaesett 18 csomóra. A németek az ellenfelük ezután bekövetkezett hirtelen lemaradásáról feltételezték, hogy azt talán egy a hajtóművet ért találat idézte elő. A növekvő távolság miatt 20:20 körül mindkét hajó beszüntette a tüzelést, találatot a hivatalos jelentések alapján egyikük sem szenvedett el.Néhány altiszt több találatot is felfedezni vélt a brit cirkálón és amerikai újságok arról számoltak be később, hogy a Bristolt két találat érte, egyik közülük a hajtóművét, egy másik a kormányművét. Ezek az információk azonban nem kaptak megerősítést. – Raeder 242-243. o. (Esetleg utóbbiak forrása maguk a német feltételezések voltak.) A németek ezután hamar szem elől veszítették az ellenfelüket, míg azok Corbett szerint egészen 22:30-ig látták a németeket.Raeder 243. o.
Köhler fregattkapitány ezután folytatni akarta az útját északnak, de röviddel az irányváltás után, 21:15-kor ebben az irányban egy világítórakétát figyeltek meg a távolban, amiből egy újabb brit cirkáló jelenlétére következtettek. Ekkor Köhler úgy döntött, hogy délnek veszi az irányt, hogy a Neckar szénszállítóval az előre egyeztetett helyen találkozzon. Mivel nem tudott kapcsolatba lépni vele, egy semleges kikötőt kellett kiválasztania a készletei feltöltéséhez. Cradock a Suffolkkal a Bristol helyzetjelentései alapján igyekezett másnap elfogni a Karlsruhét, és az éjszaka folyamán bár csekély távolságra haladt vele párhuzamosan déli irányba, hajnalban keleti irányba tért ki és így 08:00 körül épp észlelési távolságon kívül keresztezte a Karlsruhe nyomvonalát. A Szél felőli-átjáróból északnak rendelt Berwick páncélos cirkáló röviddel az előtt, hogy elérte volna a Karlsruhe útvonalát, visszafordult, hogy újból átkutassa a Bahamák déli részét. A délnek visszaforduló Bristol Santa Lucia felé vette az irányt és augusztus 7-8-án a Karlsruhéval párhuzamosan tartott délnek, attól 80-120 tmf távolságra.Raeder 246. o.
Semleges kikötőkben A nagy szerencsével egérutat nyerő cirkálón augusztus 7-én délután az üzemanyagkészlet felméréséből kiderült, hogy már nem érheti el Sankt Thomast és ezért a legközelebbi semleges kikötő, a Puerto Ricón lévő San Juan felé vette az útját.Austnál az szerepel, hogy mivel a legkedvezőbb kikötőről, a dán Saint Thomasról feltételezték, hogy az antant folyamatos megfigyelés alatt tartja, végül ezért döntöttek a Puerto Rico-i San Juan mellett. Ide 1914. augusztus 9-én hajnalban érkezett meg és azonnal szénvételezéshez kezdett. A Karlsruhe legénysége itt szembesült első ízben az antant háborús propagandájának számukra teljesen szokatlan módszereivel. A kultúrsokkhoz hasonlatos élményt Aust sorhajóhadnagy így írta le: