jobbra|bélyegkép|225px|A Szent Jobb a díszes, ezüstből és csiszolt üvegből készített neogótikus ereklyetartóban, amelyet Lippert József prímási főépítész tervei alapján 1862-ben Bécsben készítettek jobbra|bélyegkép|225px|A Szent Jobb az üveghengerben A Szent Jobb magyar nemzeti és katolikus ereklye, amely feltételezhetően Szent István magyar király természetes úton mumifikálódott jobb keze. 1083. augusztus 20-án Székesfehérváron felbontották Szent István kősírját,Szent István sírja, archeologia.hu amelyben a király földi maradványai „balzsamillatú” vízben úsztak. A katolikus legenda szerint Szent László magyar király az időközben ellopott ereklyét 1084. május 30-án (ez a nap a Szent Jobb megtalálásának emléknapja) szerezte vissza.Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium (részlet) „Ó, dicsőséges szent jobb kéz,…”, jelesnapok.oszk.hu A jobb kéz azonosítási jele István király gyűrűje volt, amely a kezet díszítette. Az ereklyét a budapesti Szent István-bazilikában a Nagyboldogasszony oltárnál őrzik. Tisztelete a magyar történelemben folyamatos, leginkább a Szent István-napi körmenetben nyilvánul meg.
Története A Szent István halálát követő trónviszály idején a fehérvári káptalan aggódott, hogy a holttestet megszentségtelenítik, ezért kiemelte a testet a Nagyboldogasszony-bazilika közepén álló márványszarkofágból, és a templom alatti sírkamrába rejtette. Ekkor választották le róla a mumifikálódott jobb kezet – mivel csodás erőt tulajdonítottak neki –, és a bazilika kincstárába vitték.mult-kor.huː A Szent Jobb hosszú útja Innen „egy bizonyos Mercurius nevű szerzetes, aki papi rendjében az Örök Szűz kincstárának őre volt”, eltulajdonította és elrejtette. Hartvik püspök 12. század elején keletkezett legendájaSzent István király legendája Hartvik püspöktől (12. század eleje), sermones.elte.hu a lopásról nem tesz említést. Szerinte a Szent Jobbot a szentté avatási eljárás során Szent László király emeltette ki a sírból, ahol 45 éve nyugodott. 1083-ban, mikor István király szentté avatási eljárása zajlott Fehérvárott, I. László hallott az ereklyéről, meglátogatta Mercuriust bihari birtokán, ahol az ereklyét őrizte, megbocsátott neki, és itt alapította az ereklye őrzésére a szentjobbi apátságot, melyről Szentjobb település (ma a romániai Partiumban) nevét kapta.
Évszázadokon át zarándokoltak a hívek a Szent Jobbhoz. A XV. században az ereklyét Székesfehérvárra vitték, majd a török hódoltság idején onnan Boszniába került, ahol keresztény kereskedők vásárolták meg drága pénzen, és 1590 körül a raguzai dominikánus kolostorba vitték. A Szent Jobb holléte Magyarországon kétszáz éven át ismeretlen volt, majd magyar főurak akadtak a nyomára véletlenül. Ők figyelmeztették I. Lipót császárt, majd Mária Terézia császárnét, akinek hosszú diplomáciai tárgyalások után sikerült visszaszereznie az ereklyét. 1771. április 16-án előbb Schönbrunnban állították ki, hogy a hívek tiszteletüket fejezhessék ki előtte, majd ünnepélyes menetben Budára vitték, ahová június 21-én érkezett meg.1771. június 21. | Budára érkezik a Szent Jobb, rubicon.hu A királynő az ereklyét a Budavári Palota Zsigmond-kápolnájának prépostja (egyben udvari plébános) és az angolkisasszonyok zárdája főnöknőjének őrizetére bízta. Mária Terézia a visszaszerzés emlékére érmét is veretett és elrendelte augusztus 20-ának, Szent István király szentté avatási napjának rendszeres megünneplését.Mária Terézia közbenjárására tért haza a Szent Jobb két évszázados balkáni „száműzetéséből”, mult-kor.hu
II. József császár parancsára az ereklye őrzéséről a többnyire cseh „vörös csillagos vitézek” gondoskodtak. 1865-től az Esztergom-Budapesti főegyházmegye, 1882 óta pedig a király által kinevezett budai királyi palota plébánosa őrizte. 1862-ben a magyar püspöki kar új ereklyetartót készíttetett. Az eredeti az Esztergomi bazilikában látható, most Szent Kőrösi Márk ereklyéit őrzi.
A Szent Jobbot így 1944-ig Budán, a Magyar Királyság szakrális központjává vált Zsigmond-kápolnában őrizték. 1818-tól az állami ünnepek rangjára emelkedett a minden év augusztus 20-án a Zsigmond-kápolna és a Nagyboldogasszony-templom (Mátyás-templom) közötti útvonalon megtartott körmenet.Fónagy Zoltán: A budai vár története 1686 után, budavar.btk.mta.hu balra|bélyegkép|250px|Az ereklyét 1938-ban körbehordozták az országban, a Szent Jobbot szállító különvonat Újdombóvár állomásonÚjra körbevihetik az országban a Szent Jobbot, civilhetes.net 1938-ban, a Szent István halálának 900. évfordulójára rendezett szentévben megemlékezésként körbehordozták az országban, többek között Székesfehérvárra is elvitték, ahol rendkívül nagy ünnepségek közepette fogadták az ereklyét. Az ünnepségsorozatot május 30-án nyitották meg, közvetlenül az Eucharisztikus világkongresszus után. A Szent Jobbot egy különlegesen kialakított vonatkocsiban, megtervezett és jóváhagyott útiterv szerint az „Aranyvonat”-nak nevezett szerelvény vitte körbe vasúton az országban.Gianone András: A korona mellékszerepben: a Szent Jobb és a magyar korona a Szent István-évben (1938). In: Pálffy, Géza (szerk.) A Szent Korona magyarországi kalandjai (1301–2001). Budapest, HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Történettudományi Intézet, 2023. pp. 615-697
A második világháború alatt Pajtás Ernő ezredes vezetésével a Koronaőrség a Szent Jobbot a magyar koronázási jelvényekkel együtt egy salzburgi barlangban rejtette el. A jelvényeket később az amerikai hadseregnél helyezték biztonságba, akik Salzburg érsekének adták át megőrzésre. Magyarországra az Amerikai Katonai Misszió hozta vissza, és az 1945. augusztus 20-i körmeneten már körbehordozhatták. A Szent Jobbot 1950-ig, a rend feloszlatásáig a budapesti angolkisasszonyok zárdájában őrizték. A Rákosi-korszakban betiltották a körmenetet, és a Szent Jobbot a Szent István-bazilika páncélszekrényében rejtették el.
1987. augusztus 20-án Paskai László bíboros, esztergomi érsek szentelte fel a Szent Jobb-kápolnát a Szent István-bazilikában, és itt helyezték el az ereklyét. Szent István halálának 950. évfordulóján ismét körbehordozták az országban, eljutott az érseki és püspöki székhelyek többségére, valamint Pannonhalmára. 1989 óta ismét megrendezik az augusztus 20-i körmenetet.
A 2013-as Szent István-emlékév keretein belül a Szent Jobb ismét a Királyok Városába látogatott, ahol a püspöki palotától a Szent István-bazilikáig tartó körmenet után Spányi Antal székesfehérvári megyés püspök ünnepi szentmisét celebrált a bazilikában, ahol egész nap ezrek rótták le tiszteletüket az ereklye előtt. Majd több száz év után ismét az egykori királyi bazilika (Középkori Romkert) területén a Szent Jobbal és a fehérvári Szent István-hermával a középpontban a király sírja felett néhány méterrel szentmisét mutattak be Erdő Péter esztergom–budapesti érsek és Spányi Antal székesfehérvári püspök vezetésével.
Elveszett és megtaláltatott Szent ereklyénk viszontagságos történetében több ellentmondással is találkozhatunk. Az első lényeges esemény a kar megtalálása és ebből adódóan a természetes mumifikálódás lehetséges magyarázata.
A király hamvainak megtalálását két krónika is megörökíti. Az egyik Hartvik győri püspök 1116-ban keletkezett és a középkorban Szent István király hivatalosnak tekintett legendája,Hartvik legendaszerkesztménye amely a király életrajzírásában arról tudósít, hogy annak szentté avatásakor, 1083. augusztus 20-án felbontották a kősírt, amelyben a király földi maradványai »balzsamillatú« vízben úsztak. A magas talajvíz a kőlapokból álló koporsótSzékesfehérvár, Szent István szarkofágja félig elborította, s hiába merték ki, újból megtelt vízzel. István király szétesett hamvait tiszta gyolcsba szedték össze és ezüstládában helyezték el, de nevezetes gyűrűjét, amellyel eltemették, hiába keresték a folyadékban.”A Hartvik-legenda leírása Györffy nyomán A másik elbeszélést az első magyar nyomtatású könyv, az 1473-ban megjelent Pannónia Krónikája (Chronica Hungarorum) jegyezte fel: „István király jobbját valaki még a tetem felemeltetése előtt eltulajdonította, magyarán ellopta, és bihari birtokán rejtegette.”
Mindkét krónika további leírásai szerint István karmaradványát a kincstartó klerikus – Merkúr – Berettyó melletti birtokán álló családi monostorból vette vissza I. László király 1084. május 30-án (ez a nap a Szent Jobb megtalálásának emléknapja). A jobb minden kétséget kizáró azonosítási jele István király gyűrűje volt, ami e leválasztott kezet ékesítette.
A korabeli kódexképek és István király temetéséről szóló metszetek alapján a királyt nyitott tenyérrel és teste mellé kinyújtott karral temették el. Az alsó kar meghajlásának és a kézfej ökölbe szorulásának okát Szántó Konrád történész azzal magyarázza, hogy a „bazilika közepén elhelyezett szarkofág belső hőmérséklete az egyik nagyon forró, hosszú és száraz nyáron annyira megváltozott, hogy ennek hatására a meleg levegővel leginkább érintkező jobb karból igen gyorsan eltávozott minden nedvesség. A hirtelen kiszáradás a kar összehúzódását eredményezte. Az alsó kar könyöktől fogva meghajlott, a tenyér pedig ökölbe szorult.”
Györffy György – az egyik legtekintélyesebb István-kutató – véleménye szerint a „szent jobb épségben való fennmaradása csak a kettős eltemetés ismeretében indokolható. Amikor István királynak a szarkofágban elhelyezett és mumifikálódott tetemét az országos zűrzavarok idején kiemelték, hogy a bazilika padozata alá rejtsék, akkor következett be a jobb kar leválasztása.”Györffy György: István király és műve, Gondolat Kiadó, Budapest, 1977.
Kar és kézfej jobbra|bélyegkép|225px|A Szent Jobbról készült fénykép 15. századi pecsétekSzentjobb (románul: Siniob) mezőváros és az ereklye tiszteletére emelt monostor középkori pecsétjein könyökben meghajlított kar látható esküt tevő kézzel; fölötte hol nyitott, hol zárt koronával és köriratában a S(Z)ENT JOG névvel. (A jobb és jog szó hajdan egyet jelentett.) alapján következtettek arra, hogy az eredeti ereklye az egész jobb kart magában foglalja a kézzel együtt.
A felső kar leválasztása és Lengyelországba vitele valószínűleg 1370-ben, Nagy Lajos uralkodásának idején, a lengyel–magyar perszonálunió megkötésekor, az unió szimbolikus megerősítése végett történt. A kar Lemberg (Lviv) városában való őrzéséről az ottani ferences hagyomány tudósít. Az ereklye részére 1634-ben II. János Kázmér lengyel király értékes arany tartót készíttetett.”
Hasonló okokból adományozta Zsigmond király az 1411-ben létrejött magyar–német perszonálunió megerősítésére vagy 1421-ben Erzsébet nevű leányának V. Habsburg Alberttel kötött házasságának megpecsételéseként a hercegnek a kar alsó részét. Az ereklyéről a bécsi Szent István (első vértanúról elnevezett) dóm kincstárának 1457-es leltára tesz említést. Ma a bécsi Hofburg császári kincstárában (Schatzkammer) őrzik. jobbra|bélyegkép|225px|A Szent Jobbról készült metszet 1771-ből Ez a Bécsben őrzött, díszes ereklyetartóba foglalt csont a Magyar Millennium alkalmából 2000. október elsejéig az esztergomi Keresztény Múzeumban volt megtekinthető. A kiállításról adott interjúban Éry Kinga antropológus így nyilatkozik: „Természetesen én is megtekintettem az esztergomi Keresztény Múzeum időszaki kiállításán az ereklyéket, és engem is meglepett, hogy a bécsi ereklyetartóban, amelyre az van ráírva, hogy a szent király karcsontja, egy jobb alsó lábszárcsont van. […] Köztudott, hogy Szent István csontvázát szentté avatása után kiemelték a sírjából. Oltárra emelték, és ereklyéket készítettek belőle. Ezek közül többet is ismerünk, a legalaposabban a Szent Jobbot. Sem ennek, sem a többi Szent István-ereklyének nem lehet kétségbe vonni a vallási hitelességét, de tudományos vizsgálatot igényelne, hogy összetartoznak-e vagy sem. A székesfehérvári Szent István-bazilikában őrzött koponyatető-darab hitelességében mindenesetre nincs okunk kételkedni.”