Ceremošnjak falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Nekcséhez tartozik.
Fekvése Eszéktől légvonalban 47, közúton 56 km-re nyugatra, Diakovártól légvonalban 28, közúton 40 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 5, közúton 9 km-re délre, Szlavónia középső részén, a Krndija-hegység északi részén fekszik.
Története A települést 1407-ben említik először „Cremoswelge”Zsigmond kori oklevéltár II. kötet 5640. néven Nekcse várának tartozékakéntCsánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Baranya vármegye Bp. 1894. abban az oklevélben, melyben Zsigmond király a nekcsei uradalmat Garai Miklós nádornak és testvérének, Jánosnak adományozta. 1491-ben Corvin János, majd 1504-ben az Újlakiak lettek az urai. A török 1532-ben szállta meg és 1687-ig török uralom alatt állt. A török uralom idején a nekcsei náhije részeként jobbágyok lakták, katolikus lakóinak lelki szolgálatát a nekcsei ferences atyák látták el. Mellettük lakott néhány Boszniából érkezett pravoszláv család is. A faluban 1698-ban 12 ház állt.
A török uralom elöli felszabadítás után kamarai birtok lett, majd a nekcsei uradalommal együtt előbb Johann Ferdinand Kyb, majd Catarina Caraffa lett a birtokosa. 1708-ban a nekcsei birtokkal együtt az udvari kamara igazgatása alá került. A nekcsei uradalmat 1723-ban a császár Lamperg Ferenc Antal hercegnek adományozta, aki 1726-ban eladta az eszéki erőd parancsnokának, Oduyer Antal gróf tábornagynak. 1734-ben a nekcsei uradalommal együtt a Pejácsevich család lett a település birtokosa. 1750-ben 6 ház állt a településen.
Az első katonai felmérés térképén „Czermosniak” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Cseremosne” néven szerepel. Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum...108. o. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Czermosnyák” néven 46 házzal, 68 katolikus és 199 ortodox vallású lakossal találjuk.Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 64. o. 1905-ben a nekcsei ferencesek haranglábat építettek ide, mely egyben iskolaként is szolgált, ahova ekkor 35 tanuló járt.
A településnek 1857-ben 212, 1910-ben 464 lakosa volt. Verőce vármegye Nekcsei járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 70%-a szerb, 29%-a horvát anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 67%-a szerb, 30%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben 108 lakosa volt.
Lakossága Lakosság változása- Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001. 1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011 212 248 268 326 502 464 493 453 378 366 343 229 165 122 126 108
Nevezetességei Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt római katolikus kápolnáját 1940-ben szentelték fel. 1983-ban megújították. Az alapokat betonkoszorúval erősítették meg, csapadékvízelvezető csatornát építettek, a kápolnához lépcsőket készítettek. A már megrepedt falakat összekapcsolták, csempelapokkal burkolták, a falakat újravakolták és festették, a tetőt pedig kijavították. Az oltárt az emberekkel szemben állították fel. 1996-ban bevezették az áramot. 2004-ben az ablakokat újították fel és padokat cseréltek. A nekcsei kolostor keresztutat adományozott a kápolnának.
Oktatás A falu tanulói a nekcsei Dora Pejačević általános iskolába járnak.
Jegyzetek
Források A város honlapja A plébánia honlapja Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Baranya vármegye Bp. 1894. Az első katonai felmérés térképe
További információk A megye turisztikai irodájának honlapja Nasice.com – Nekcse város információs portálja A község kulturális emlékei
Kategória:Eszék-Baranya megye települései