Polonkai Hreblay Emil, teljes nevén: Hreblay Emil József Viktor (Kassa, 1868. április 19.Kassai róm. kat. keresztelési anyakönyv, 245/1868. folyószám. – Eperjes, 1930. február 24.) mezőgazdász, szakíró. Főként az állattenyésztés, ezen belül a kisállattartás, különösen a baromfitenyésztés és -nemesítés területén alkotott maradandót, mind gyakorlati szervező munkájával, mind oktató műveivel. Irodalmi munkásságában a kerti növénytermesztés, a talajművelés- és kezelés ágazatával is foglalkozott.
Családja Kisnemesi családban született, 1868. május 7-én keresztelték. Apja, Hreblay Arnold, földbirtokos, közgazdasági író, 1861–1879-ig a Kassai Főreáliskola rendes tanára.A Kassai Főreáltanodába 1861-ben a helytartótanács mint "catastrális mérnököt" nevezte ki Hreblay Andort rendes tanárnak. In: Sürgöny, 1861. november 3. 253. szám . A Kassai Főreáliskola 1895-ben készült, 1896-ban megjelent értesítőjében Hreblay Andort már "meghalt"-ként jelezték. A Kassai Áll. Főreáliskolának hazánk ezeréves fennállása alkalmából az iskola történetét magában foglaló értesítője 1895—96. évről. Kassa, 1896. 134. oldal Anyja, bedollai Bálintffy Emília.Kozák Péter. Névpont, 2013. Testvérei: Hreblay Ida Emília Anna Mária (Kassa, 1871. október 8.– Budapest, 1948. május 24.)Keresztelése, Kassa, r.k., 1871. okt. 30. , születés okt. 8, a széljegyzet szerint "confirmata est" 1948. máj. 24. Budapest. és Hreblay Ferenc (–1955. szeptember 14.).Halálesete: Bp. XI. ker., 1955. szept. 14., 506/1955. folyószám. .
Felesége nemesdedinai Dedinszky Adél (1869–1945), aki gyakorlati baromfitenyésztő és szintén elismert szakíró volt.1903 áprilisában Hreblayné, Dedinszky Adél megindította a „Baromfitenyésztés” című hetenként megjelenő magánszaklapot, melyben Hreblay Emil volt a vezércikkek szerzője. Baromfi, 2001, 2. szám. Tallózás a régmúltból. 68–69. oldalak.
Házasságukból kilenc gyermek született:A család leszármazásának forrása. Lásd Izabella (1896–1967), Melánia (1897–1969), Béla (1898–?), Miklós (1898–1980, hivatalnok), Adél (1900–?), ifjabb Emil (1901–?), Tibor (1902–1977, dr. állatorvos), Jenő (1904–1970, tisztviselő)Lásd Hreblay Jenő Emil halálozási anyakönyvi bejegyzését, Budapest 12. kerületi anyakönyv, 1970. július 22. 2083. folyószám alatt. Familysearch honlap és Arnold (1905–?).
Unokája Horváth Imre (Monor, 1928. június 20. – Debrecen, 2012. július 21.) festőművész, biológia–rajz szakos tanár, szakfelügyelő, főiskolai docensSimon Zoltán: Horváth Imre. In: Pedagógusok arcképcsarnoka. 12. kötet. Alapító főszerkesztő: Ungvári János. Kötetszerkesztő: Nyirkos Tibor. Kiadja a Karácsony Sándor Pedagógiai Egyesület, Debrecen, 2013. 156–158. o. Archiválva 2023-11-23Hreblay Emil életrajzában. Kozák Péter, Névpont, 2013. — Festő. Tanulmányait Egerben végezte, a tanárképző főiskolán. Mestere: Adler Miklós. Itthon és külföldön is volt kiállítása. Természetelvű képeit akvarellel festi. (Izabella nevű leányának Horváth Ödön gyógyszerésszel kötött házasságából született gyermeke).
Működése Kassán végezte alsó- és középfokú tanulmányait. 1888-ban a Kassai m. kir. Gazdasági Tanintézetbe iratkozott, ahol 1890-ben nyerte el gazdász oklevelét. Ezután a Gyakorlati Mezőgazda társszerkesztőjeként helyezkedett el Kovácsy Béla mellett. 1890-ben tüzérönkéntes volt, de amellett a lapot is szerkesztette és könyvet írt „A takarmányneműek mesterséges eltartásáról” címmel (1891). 1891–1892 között az Országos Magyar Gazdasági Egyesület Istvántelki Gazdasági és Kertészeti Iskola igazgatójaként a majorsági vezetői tisztet is betöltötte. 1893-tól 1895-ig a csömöri uradalom intézője volt. 1896/1897-ben az eperjesi székhelyű Sáros megyei Gazdasági Egyesület titkári és közgazdasági előadói állásába került, s párhuzamosan az Eperjesen általa alapított Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetnek is vezérigazgatója volt. Szakértelmét felismerve, 1897-től a Magyar Királyi Földmívelésügyi Minisztériumban előadói munkakörben alkalmazták, hamarosan az Állattenyésztési és tejgazdasági ügyosztályhoz tartozó Baromfitenyésztési Osztály vezetője lett. 1898-ban a miniszter kerületi állattenyésztési felügyelővé nevezte ki. Közreműködésével létesült a Darányi Ignác miniszter kezdeményezésére megalapított Gödöllői Állami Baromfitenyésztő Telep és Munkásképző Iskola, melynek 1897-től 1904-ig ő volt az első igazgatója. 1898-ban szintén Darányi Ignác hathatós támogatásával megindította az új, baromfitenyésztő és -értékesítő, illetve a tojásértékesítő szövetkezetek, és tojásgyűjtő állomások létrehozását (2-3 év alatt több mint ötven ilyen új szövetkezet alakult). 1899-ben hivatalos utat tett Németországban, a VI. német nemzeti baromfi-kiállítás, és általánosan az ottani baromfitenyésztés tanulmányozására, fajbaromfik behozatalára.Köztelek, 1899. február 26. 17. szám, 323. oldal 1907-től a nagyváradi székhelyű, XII. Állattenyésztési m. kir. kerületi felügyelőséghez gazdasági felügyelői beosztásba helyezték, melynek hatásköre Bihar, Arad és Békés vármegyék területére terjedt ki.Magyarország tiszti cím- és névtára - 26. évfolyam, 1907.I. Magyarország M. kir. földmívelésügyi ministerium. . 1909-ben a XV. számú, Kolozs és Torda-Aranyos vármegyei hatáskörű, kolozsvári székhelyű állattenyésztési kerület felügyelője lett.Magyarország tiszti cím- és névtára - 28. évfolyam, 1909.I. Magyarország M. kir. földmívelésügyi ministerium. Ekkor Nagyváradról Kolozsvárra költözött. Már Nagyváradon kezdett az ezüst szőrmenyúl tenyészértékével és kezelésével foglalkozni, de itt létesített értékes tenyészetet, melyből minden évben kedvezményes áron juttatott a fajta elterjesztésére hivatott környező városi és falusi értelmiségnek.(Budapest, Csömöri út 15. II. em. 8. szám alatti címéről előbb Nagyváradra, majd Kolozsvárra, a Ferenc József utca 5. szám alá költözött.) Az 1911-ben szerkesztett Magyarország tiszti cím- és névtára már az eperjesi székhelyű, Sáros vármegyei hatáskörű, LV. állattenyésztési körzet felügyelőjeként hozta le nevét, és mint a Hegyvidéki miniszteri kirendeltség (Munkács, Bereg vármegye) Eperjesen lakó helyi megbízottját említette.
1915-ben a Ferenc József-rend lovagkeresztjét ítélték meg számára.Ghillány Imre földművelésügyi miniszter a vezetése alatt álló minisztérium azon tisztviselőinek, kik a hadviselés kérdésében rendkívüli munkásságot fejtettek ki kitüntetésekre tett javaslatot. Hreblayt többek társaságában a Ferenc József rend lovagkeresztjére előterjesztette a minisztertanács 1915. október 19-i ülésén (jkv. 73. pont).
A szlovák és magyar tanácsköztársasági események után 1919 augusztusában Eperjes város polgármesterévéGayer Veronika: Az eperjesi és kassai magyar értelmiség közösségi stratégiái a két világháború között (Gömöry János és Sziklay Ferenc példáján). Doktori disszertáció, Bp., 2015. 43. oldal nevezte ki a csehszlovák katonák élén ismét bevonuló Fábry zsupán.Pavel Fábry (1891–1959) szlovák ügyvéd, politikus, aki 1918 végén Kelet-Szlovákiáért felelős kormánybiztos, 1918 októberétől pedig Sáros vármegye zsupánja volt, majd 1919. november 6-án Abaúj-Torna vármegye zsupánjának nevezték ki. Faragó Ödön színházigazgató az 1918–1919-es kassai impériumváltásról. In: Kunt G. — Balogh B. Trianon arcai. 280. oldal, 668. lábjegyzet.
1930. évi haláláig Eperjesen élt, gazdálkodott, illetve szakíróként is alkotott.
Jelentősége
A baromfitenyésztés 19. század végéig elhanyagolt ágazatát Hreblay tudományos és népszerűsítő munkája helyezte előtérbe, mint a kisgazdaságok egyik fontos megélhetési területét, és mint a mezőgazdasági export emelésének egyik lehetőségét. Könyveiben, cikkeiben számolt be a magyar tyúk egyes külföldi eredetű fajtákkal történt keresztezésének eredményeiről, az így kapott hibridek gazdasági hasznáról.A magyar és a kopasznyakú erdélyi tyúkfajta tojóit kendermagos plymouth, fekete Langschan és világos brahma kakasokkal keresztezte. Ő a hazai fajtát tekintette a kettős haszonra (hús- és tojástermelésre) történő tyúknemesítés alapjának. (Mártha Zsuzsanna, Idézett mű). Az ábrákkal, gyakorlati tanácsokkal sűrűn megtűzdelt írásai, kézikönyvei több ezer példányban (még utánnyomásaik, bővített kiadásaik is) pillanatok alatt elkeltek. A Baromfiak (a Köztelek havi melléklete, 1898–1900) és a Gyakorlati Mezőgazda című szaklapok szerkesztői munkája (1907–1908) mellett a Magyarországon megjelenő gazdasági tárgyú heti- és havilapok (a Köztelek, Magyar Gazdák Lapja, a Baromfitenyésztés, A Kert, a Gyümölcskertész, a Borászati Lapok) rendszeres, vagy alkalmankénti írója volt.
A Baromfitenyésztők Országos Egyesületének (BOE) kezdeményezője, alapító igazgatóválasztmányi tagja (1902–1906) volt.
Több hazai és nemzetközi általános, országos és baromfi-szakkiállítás szervezőjeként, bíráló bizottsági tagjaként tevékenykedett. 1900 januárjában a Magyarország számára nagy jelentőséggel bíró párizsi világkiállítás VII. csoportbizottsága tagjának nevezték ki. Az 1902. évi pozsonyi kiállításon is jelentős volt a baromfitenyésztési ágazat képviselete, amint 1909-ben írták: „Külön megérdemli Hreblay, hogy irodalmi és tenyésztési tevékenysége mellett határozottan jellegzetes és fáradhatlan agitáló képességét is fölemlítsem. A baromfitenyésztés fejlesztésének egyik főrugója a baromfi-kiállítás, melyek rendezésébe a csalódások és szép sikerek egész láncolata után sem fáradt bele Hreblay Emil. Az ő személye, rendező képessége nélkül hazánkban nagyobb szabású baromfi-kiállítás el sem képzelhető.” Köztelek – 1909. augusztus 7. 61. szám
Ahogy visszatekintve maga írta Baromfitenyésztés című, 1912-ben megjelent könyvében:
„Tizenkét évvel ezelőtt csak néhányan voltunk, kik előre megjósoltuk a mai, sőt a még ezután jövő hazai baromfitenyésztési fellendülést. Ma sokan vagyunk s ha különböző utakon, de mégis egy czél felé haladunk, elérendő azt, hogy a népies baromfitenyésztés ne legyen a házkörüli utolsó, hanem első foglalkozás, mert ezzé válhat, ha megismerjük mindazon fogásokat, amelyek ismerete a gyakorlatban való érvényesítés által a baromfitenyésztést - a házkörüli foglalkozások közt elsővé teszi.”
Művei
Tanulmány a takarmányneműek mesterséges eltartásáról. Tanuló és gyakorló gazdák, valamint a gazdaközönség számára. Kassa, 1891. Gyakorlati útmutatás a nemesített erdei bükköny termelésére. A Sárosvármegyei Mezőgazdasági Bizottság kiadványa. Eperjes, 1896. A latyrus termesztése. A Sárosvármegyei Mezőgazdasági Bizottság kiadványa. Eperjes, 1897. Baromfi-keresztezési kísérletek. In: Kísérletügyi Közlemények, 1899. Baromfi-értékesítő szövetkezetekről. Budapest, 1900. A gazdasági baromfitenyésztésre vonatkozó általános tudnivalók. Budapest, 1900; 2. bőv. és jav. kiad. 1901; 3. átd. és bőv. kiad. 1904. Tyúktenyésztés. Szöveg közé nyomott 49 ábrával. (Budapest, 1900; 2. kiad. 1902; 3. átd. kiad. Kolozsvár, 1909) A baromfi hizlalása és a hízott baromfi értékesítése. Budapest, 1900. (A Kodolányi-alap kamataival jutalmazott mű), 2. bőv. és jav. kiad. 1906. A baromfitermékek értékesítése. Útmutatás arra, miképpen lehet a baromfitenyésztés összes termékeit piacra való helyes előkészítés által értékesebbé és a szövetkezetek alakításával a jövedelmet nagyobbá és biztossá tenni. Budapest, 1901. Pulykatenyésztés. Szöveg közé nyomott 35 ábrával. Budapest, 1901; 2. teljesen átd. kiad. 1907. Szöveg közé nyomott 48 ábrával. Lúd- és kacsatenyésztés. Szöveg közé nyomott 35 ábrával. Budapest, 1901; 2. átd. és bőv. kiad. Kolozsvár, 1909. A mesterséges keltetés. In: Tyúktenyésztés. Budapest, 1902; és külön átd.: Budapest, 1903) A kendermagos magyar tyúk. In: Tyúktenyésztés. Budapest, 1902; és külön átd.: Budapest, 1903. Baromfitenyésztés, mely felöleli és tárgyalja a hazai és külföldi baromfifajtákat, tenyésztési eljárásokat, az értékesítést és a baromfibetegségek orvoslását. Kézikönyv a nép részére és tankönyv az ifjúság számára. 115 szövegközi ábrával. Budapest, 1905. Az ezüst szőrmenyúl tenyésztése és értékesítése. Nagyvárad, 1907.
Baromfitenyésztés. I–II. füzet. /A Köztelek Olcsó Könyvtára/. I. évf. 5–6. füzet, Budapest, 1909.